A lenok élőhelyei, fogási módjai és csali
A Lenok a szibériai lazacok családjába tartozik. Sajátos megjelenésű. Szinte lehetetlen összetéveszteni a család többi halával, de néha a fiatal lenokokat összetévesztik a közepes méretű taimennel. Ezt a halat szibériai pisztrángnak hívják a sötétbarna árnyalatok és a testen található sok folt miatt, de ez nagyon távoli hasonlóság. A faj „lassú növekedése” miatt a nagy példányok ritkák, bár a lenok elérheti a 8 kg-ot. Két fő alfaja létezik: éles arcú és tompa arcú, valamint többféle árnyalatú. A tompa arcú alfaj gyakrabban kötődik nyugodtabb vizekhez és tavakhoz, de a két faj gyakran együtt él.
A lenok halászata ugyanazzal a felszereléssel történik, mint a legtöbb lazacra. Sok közülük egyszerű és minden horgász számára ismert. A lenok fogásának hagyományos módjai Szibériában: műcsali horgászat, úszós horgászbot, donka, legyező horgászat, „csónak” és mások.
Kényelmesebb a lenokot csalival fogni a tajga folyók széles szakaszain, de bizonyos készségekkel a kis folyók mély szakaszai is megfelelőek. A nyár közepén a lenok a hideg patakokhoz közelebb és forrásvízkivezetésű gödrökben tartózkodik, de táplálkozik a sekély folyók áradásaiban is, gyakran szakadások felett. Horgászni partról és csónakról is lehet. A horgászat körülményeitől függően pergető felszerelést választanak. A választás hagyományos megközelítése, mivel a lenokokat más típusú szibériai és távol-keleti halakkal együtt fogják. Leggyakrabban a lenok a közepes és nagy csalikat részesíti előnyben, mind a forgó, mind az oszcilláló pergetőket veszi. Éjszaka a lenok, valamint a taimen az „egérre” kerül. Ugyanakkor régóta észrevették, hogy ezen a csalin találkoznak a legnagyobb egyedekkel.
A lenok legyező horgászatát közepes méretű, sötét színű szalagokon végzik. A horgásztechnika a folyó állapotától függ, mind a „bontáshoz”, mind a „csíkokhoz”. A felszerelést a horgász kívánságaitól függően választják ki. A leglátványosabb horgászatnak tekinthető az „egeres” horgászat. A nagy csalik dobásánál nagyobb kényelem érdekében használhatja a magas osztályú hosszú botokat is, különösen mivel a trófeák nagyon értékesek lehetnek.
Ismerve a halak és parkolóhelyek szokásait, a lenok horgászata téli felszerelésen nagyon eredményes lehet. A jégről a „tervező” vagy „vízszintes” pergetőkön, valamint az egyensúlyozókon kapnak el. A szürkével együtt a lenokat különféle mormyshkákon és trükkökön találják ki egy féreg vagy mormysh újraültetésével. Állati fúvókákat ültetnek a fonókra.
Felhívjuk figyelmét, hogy a Lenok szerepel az oroszországi Vörös Könyvben és a veszélyeztetett halak listáján! Ezért ennek a fajnak a kifogásánál a „fogás és engedés” elvét kell alkalmazni.
Horgászhelyek – élőhely jellemzők a tározóban
A Lenok széles körben elterjedt Szibériában az Ob-medencétől az Okhotsk-tengerbe és a Japán-tengerbe ömlő folyókig. Észak-Kína és Mongólia folyóiban található. Nyáron a lenok a tajga folyókat részesíti előnyben, amelyekben viszonylag mély szakaszok váltakoznak hasadékokkal, tele fordulatokkal és gyűrődésekkel. A tó formák lehetnek az egyetlen faj a tározóban. A Lenkre jellemzőek a parkolóhelyek a szélén, az akadályok mögött, a csatorna mélyedéseiben, valamint a törmelék alatt és a patakok találkozási pontjain. A halak kapaszkodnak és kijönnek táplálkozni a folyó enyhe áramlású szakaszain. A gerinctelen állatokkal táplálkozó kis lenok a közepes méretű szürkével együtt él héjakon és hasadékokon. A ragadozó táplálékra való áttéréskor ilyen területekre csak zsákmányként lép be. Nyáron tiszta, forró napokon a lenkek befogása véletlenszerű. Az őszhez közeledve a lenok nagy folyókba kezd gurulni, telelőgödröket keresve, ahol nagy fürtöket képezhet. Ebben az időben a hal a zsákmányt keresve aktívan mozog a folyó vízterületén, és különféle helyeken elkaphatja. A telelőhelyre a lenok kis rajokban tud költözni, így ősszel fenéken, gilisztán is megfogják. De szem előtt kell tartanunk, hogy a harapás időpontja között több nap is eltelhet, a hal közeledésének gyakoriságától függően.
Ívás
Kora tavasszal, még a jég „felszakadása előtt”, a folyók és a kis mellékfolyók felső szakaszán kezdik megérteni az ívó egyedeket. Az ívás az éghajlati övezettől függően május-júniusban történik. A Lenok köves-kavicsos talajú területeken ívik. Lenkovy ívóhelyei egybeesnek a taimennel. Meg kell jegyezni, hogy a lenok kaviár a legkisebb az egész családban.