Parents.fr: Miért kezdenek el a gyerekek másfél éves korukban mindenre nemet mondani?
Bérengère Beauquier-Macotta: A „nincs fázis” három egymással összefüggő változást jelez, amelyek mind nagyon fontosak a gyermek pszichés fejlődésében. Először is, immár önálló, saját gondolataival rendelkező egyénnek tekinti magát, és szándékában áll ezt megismertetni. A „nem” kifejezést a vágyainak kifejezésére használják. Másodszor megértette, hogy akarata gyakran különbözik a szüleiétől. A „nem” használata lehetővé teszi számára, hogy apránként megkezdje a felhatalmazás folyamatát a szüleivel szemben. Harmadszor, a gyermek tudni akarja, meddig tart ez az új autonómia. Ezért folyamatosan „próbára teszi” szüleit, hogy megtapasztalja korlátaikat.
P.: A gyerekek csak a szüleikkel állnak szemben?
BB-M. : Általánosságban elmondható, hogy igen… És ez normális: a szüleiket tekintik a tekintély fő forrásának. Az óvodában vagy a nagyszülőknél a korlátok nem teljesen egyformák… Gyorsan felszívják a különbséget.
P.: A szülő-gyerek konfliktusok olykor ésszerűtlen méreteket öltenek…
BB-M. : Az ellentét intenzitása függ a gyermek jellemétől, de attól is, és talán a legfontosabb, hogy a szülők hogyan kezelik a válságot. A korlátok koherens módon kifejezve megnyugtatóak a gyermek számára. Egy adott „konfliktus” alanyra mindig ugyanazt a választ kell adni, akár az apa, akár az anya, akár mindkét szülő jelenlétében. Sőt, ha a szülők engedik, hogy saját haragjuk úrrá legyen rajta, és nem tesznek a helyzettel arányos szankciókat, akkor a gyermek azt kockáztatja, hogy bezárkózik az ellentétébe. Amikor a korlátok homályosak és ingadozóak, elvesztik azt a megnyugtató oldalt, amivel rendelkezniük kellene.
Videón: 12 varázsmondat a gyerekek haragjának csillapítására
P.: De néha, amikor a szülők fáradtak vagy túlterheltek, végül feladják…
BB-M. : A szülők sokszor tehetetlenek, mert nem merik elkeseríteni a gyereket. Ez olyan izgalmi állapotba hozza, amelyet már nem tud kontrollálni. Bizonyos esetekben azonban lehetséges bizonyos engedményeket tenni. Ebben a tekintetben kétféle korlátot kell megkülönböztetni. Az abszolút tilalmakkal kapcsolatban, valós veszélyt jelentő helyzetekben, vagy amikor olyan nevelési elvek forognak kockán, amelyeknek nagy jelentőséget tulajdonítasz (pl. ne feküdj le anyával és apával), célszerű különösen egyértelműnek lenni, és soha nem árulni. Ha azonban „másodlagos” szabályokról van szó, amelyek családonként eltérőek (például lefekvés), minden bizonnyal lehet kompromisszumot kötni. A gyermek jelleméhez, környezetéhez stb. illeszthetők: „Rendben, nem mész le azonnal. Kivételesen nézhetsz televíziót egy kicsit később, mert holnap nincs suli. De ma este nem olvasok mesét. "
P.: Nem kérnek túl sokat a szülők a gyerekeiktől?
BB-M. : A szülők igényeit természetesen a gyermek képességeihez kell igazítani. Ellenkező esetben nem fog megfelelni, és ez nem rossz szándékból lesz.
Nem minden gyerek fejlődik egyforma ütemben. Tényleg azt kell figyelembe venni, hogy mit érthet meg mindenki vagy nem.
P.: A „saját játékba vétel” módszer lehet a nyugalom és a derű visszanyerésére?
BB-M. : Vigyázni kell, mert ezt nem feltétlenül játékként éli meg a gyerek. Viszont nem lenne jó vele játszani. Teljesen kontraproduktív lenne elhitetni vele, hogy engedünk neki, amikor nem adjuk meg. De ha a gyermek megérti, hogy a szülők játszanak vele, és így mindegyiknek igazi öröme van, az hozzájárulhat a gyermek megnyugtatásához. Egy egyszeri krízis megoldása érdekében, és feltéve, hogy nem használják túl, a szülők megpróbálhatják más gondokra terelni a gyermek figyelmét.
P: És ha mindennek ellenére a gyerek „élhetetlenné” válik?
BB-M. : Ezután meg kell próbálnunk megérteni, mi történik. Más tényezők súlyosbíthatják a gyermek és szülei közötti konfliktusokat. A gyermek jelleméhez, történetéhez, a szülők gyermekkorához köthetők…
Ilyenkor mindenképp érdemes megbeszélni a gyerekorvossal, aki szükség esetén gyermekpszichiáterhez tudja irányítani a szülőket.
P.: Meddig tart a gyerekeknél az ellenzéki szakasz?
BB-M. : A „nincs időszak” időben meglehetősen korlátozott. Általában három éves kor körül ér véget. Ebben a szakaszban, akárcsak a serdülőkori válság idején, a gyermek elválik szüleitől, és önállóságot nyer. Szerencsére a szülők élvezik a hosszú szünetet!