tartalom
Talán a legérdekesebb hal, amely az ország édesvizeiben él, a bogáncs. Viselkedése, életmódja a lehető legnagyobb mértékben eltér a vízterület szokásos lakóitól. A burbot a tőkehal legközelebbi édesvízi rokona, természete szerint az északi tengerekben él. A burbot, mint a tőkehal, remekül érzi magát a hideg vízben, így aktivitásának csúcspontja az ősz végén – télen – következik be.
Mikor és hol kell bogyót fogni
A bodánynak pikkelyei nincsenek, teste nyálkásan megnyúlt, alsó állkapcsánál a tőkehalcsaládra jellemző bajusz. A bajusz célja a fenék tapintása és a táplálék keresése. A harcsa hasonló szervvel van felruházva; több bajusza van az alsó állkapocs külső oldalán.
A Burbot meredek partok, sziklás törmelék, gubacsok és más „járhatatlan” helyek alatti odúkban él. Nyáron a halak menhelyükön tartózkodnak, a meleg időjárás mérsékelt sodrású mélységben kényszeríti őket, ahol többé-kevésbé hűvös a víz. Az első hideg időjárás beköszöntével a bogány aktívvá válik és táplálkozni kezd. Szeptembertől lehet ragadozót fogni, ha a légköri front és a napi hőmérsékleti viszonyok megengedik.
Érdekes módon a hal súlya az élőhelyétől függ. Minél közelebb van az ország déli részéhez, annál kisebb horogra akad a ragadozó. Az északi régiókban sokkal gyakrabban számíthat kiváló trófeára.
Minél rosszabb az időjárás, annál aktívabb a bojtornya. A tapasztalt horgászok azt állítják, hogy a ragadozót éjszaka tökéletesen elkapják egy hurrikánban. Bár kellemetlen ilyen napokon a tavon lenni, a horgászat remekül jön ki.
A késő ősz beköszöntével a halak étvágya is megnő. Burbot ragadozónak számít, bár a táplálkozási módja más. Természetesen előfordul, hogy édesvízi tőkehalat pergetésre vagy élő csalira fognak, de leggyakrabban a hal a fenékről szedi fel a táplálékot.
A friss folyók foltos lakójának étrendje a következőket tartalmazza:
- rák és más rákfélék;
- más halfajok fiatal egyedei és ikrái;
- békák, piócák, úszóbogarak;
- halak és vízi állatok maradványai;
- árpa, kagyló és egyéb kagylók.
Hajnal előtt lehet horgászni. Ősszel éjjel-nappal fogják a bogyót, ha jó az idő odakint. Az erős szél és az eső remek jele annak, hogy itt az ideje horgászni. A bogyó gyakoribb a folyókban, mint a zárt vizekben, de kivételt képezhetnek a sok víz alatti forrással rendelkező tavak és tavak. A burbot gyakran tározókban találkozik, inkább nem hagyja el a régi medert, ahol megfelelő mélység alakul ki és állandó áramlat van.
A fagyos időszakban is jó bogyót fogni. A téli donka egy kisméretű jéghorgászbot, amely nagy jiggel van felszerelve. A fúvóka általában spratt, máj vagy halszelet.
Hogyan válasszunk helyet a horgászathoz a donkon
A bogány horgászatát nemcsak az időjárási viszonyok, hanem a halak élőhelye is nehezíti. Érdemes megjegyezni, hogy a halak nem hagyják el ugyanazt a zónát egész életük során. Ha a bogányt a folyó egy bizonyos szakaszán kifogják, akkor nincs értelme máshol keresni.
Ígéretes horgászhelyek a donkon:
- uszadékfa 2,5 m mélységgel;
- sziklás szemétlerakók, kagylósziklák;
- fordított áramlású medencék és gödrök;
- meredek partok 3 m mélységgel;
- kidőlt fák, vízből kilógó rönkök.
Az édesvízi tőkehal a folyó bőséges fedett szakaszait foglalja el. Bár a bogány nem számít iskolai halnak, mégis nagy fürtökben tart.
A horgászhely kiválasztásakor több szempontot is figyelembe kell venni:
- élelmiszeralap rendelkezésre állása;
- áramerősség és mélység;
- cseppek, esések, egyenetlen fenék;
- kövek, uszadékfa és a horgok száma;
- mesterséges épületek, hidak, cölöpök, állványok.
Egy új helyet több napig szamárral kell ellenőriznie, véletlenszerűen kiválasztott egy bizonyos időszak alatt. Előfordul, hogy a hal nappal nem hajlandó harapni, de sötétedés után kijön táplálkozni. Ez arra utal, hogy nem szükséges előre begyűjteni a felszerelést.
A donk horgászatához a vízhez jól megközelíthető hely alkalmas, azonban az ilyen zónák nagyon ritkák azokon a folyószakaszokon, ahol a bogyó található. A part általában meredek, a folyásiránnyal szemben vagy lefelé egy kidőlt fa feküdhet, ezért óvatosan kell dobnia a felszerelést.
Ne helyezze a zakidkit közel egymáshoz. A gyakorlat azt mutatja, hogy a fúvókát megragadó bojféle nem engedi el, hanem a horogra ül, amíg a horgász nem ellenőrzi a felszerelést. Ráadásul a harapás nem mindig látható, ezért a szamarakat 40-60 percenként újra kell ellenőrizni.
Amikor a partról falatokat rendezünk, igyekezzünk minél több helyet lefedni. Ez segít kiszámítani, hol tart a bojtornya jelenleg. Fontos, hogy ne csak a parttól való távolságot változtassuk meg, hanem a mélységet, a fenék típusát, a dugulások és az esetleges menedékhelyek közelségét is. Tiszta fenéken a halak rendkívül ritkák, ezért a felszerelést úgy kell elhelyezni, hogy elkerülje a horgászatot, de a közelébe is kerüljön.
Egy kapás után a hal a menedékre rohan, így a gyakran elmaradt bogyós megközelítés a felszerelés megszakításával ér véget.
Csináld magad donka
Kétféle fenékfelszerelés létezik édesvízi tőkehal fogására: bot és kéz. Az első esetben egy teleszkópos vagy dugós nyersdarabot használnak a dobáshoz és a harchoz. Lehetővé teszi a pontosabb és távolabbi dobások elvégzését, valamint a halak felnevelését egy meredek parton. A kézi donk vagy dobó egy orsó, amelyre a felszerelés fel van tekerve. Előnye a kis méretben rejlik. Gyalogos horgászat esetén a rágcsálnivalók sokkal kényelmesebbek szállítani, mert kompaktabbak.
A felszerelések elhelyezésekor ügyelni kell a horgászonkénti megengedett számra. Általános szabály, hogy nem haladhatja meg az 5 darabot. A magántavakon ezt az összeget a helyi önkormányzat egyezteti.
Az őszi bogányon lévő Donka egyszerű szerkezetű. Minél egyszerűbb a szerelés, annál nagyobb a harapás esélye. A telepítésben található számos elem nemcsak bonyolítja a gyártását, hanem negatívan befolyásolja a harapást is.
Mielőtt elkészítené a pillanatot, mindent elő kell készítenie, amire szüksége van:
- 0,35 mm keresztmetszetű fő horgászzsinór;
- ólom anyag;
- ólomsüllyesztő;
- horog hosszú szárral.
Különböző horgászati körülmények esetén a felszerelés elemeinek változatossága eltérő lehet. A vastag, puha szerkezetű főzsinór lehetővé teszi a tackle kihúzását a holtpontból. A burbot leggyakrabban „szemtelenül” veszik ki, mert nagyon „erős” helyeken él.
Sáros aljzathoz lapos fenekű súlyok javasoltak. A fenék puha szerkezetéhez tapadnak a legjobban. Homokos talajokon bordás vagy buzogányos süllyesztőket használnak. A kiálló részek nem engedik, hogy a montázs leugorjon a perspektivikus helyről. Minél erősebb a víz áramlása, annál nehezebbnek kell lennie a dögnek a burbot számára.
Mivel a halak gyakran a torkon veszik fel a csalit, ezért horgászathoz egy hosszú alkarú horgokat használnak, amelyeket könnyebben ki lehet húzni a ragadozó széles szájából. A horog és a süllyesztő távolsága 0,5 m, ez a kapástól függően növelhető. Ha nem látszik a hal harapása, akkor a pórázt lerövidítjük, ha a bojtornya elveszi, de leválik, akkor meghosszabbodik.
Egy horog csak egy horog használható. A csalik számának növekedését horgok kísérik, a horgászat rossz irányba fog menni.
Ahhoz, hogy saját kezűleg szamarat készítsen, szüksége lesz:
- Vegyen fel egy hegyes végű orsót, amelyet a talajba helyez. A horgászathoz erős szerkezeteket használnak, amelyeket nem fúj el az áramlat vagy a nagy halak harapása.
- Tekerje fel a sort. A monofilt 1-2 szezononként kell cserélni. Az a tény, hogy a nylon idővel kiszárad, kevésbé rugalmas és törékenyebb lesz.
- Rögzítsen egy csúszó süllyesztőt a főzsinórhoz, és kössön egy forgót karabinerrel. Leggyakrabban a berendezés csúszó változatát használják, mivel ez jobban közvetíti a ragadozó harapását. Másrészt egy álló süllyesztő az ólom súlya miatti ütközés miatt magától vágja a halat.
- Következik a póráz, melynek átmérője valamivel vékonyabb legyen, mint a főzsinór, hogy szakadáskor a felszerelés egy része visszakerüljön a horgászhoz. Ha a póráz vastagabb, akkor lehetetlen megjósolni, hogy pontosan hol fog eltörni a póráz. Ebben az esetben a főzsinór gyorsan elfogy, és új nylont kell feltekernie.
- A merev fluor-karbon vezető nem gabalyodik össze, így a szerelék mindig üzemképes. A Fluor esetében nem kell csavarodásgátlót használni cső vagy nylon copfo formájában.
Az alsó tackle egy bot használatával gyakorlatilag nem különbözik a rágcsálnivalóktól. A horgászok ugyanazokat a szerelékeket használják csúszó vagy rögzített súllyal.
Hatékony Rig Variációk
Annak ellenére, hogy létezik a klasszikus szerelék, amelyet a horgászok már évtizedek óta használnak, sok burbot horgász kezdett el saját szereléket készíteni.
Visszahúzó póráz
Ez a fajta felszerelés tökéletesen megmutatta magát a ragadozó gyenge aktivitásával. A helyzet az, hogy a visszahúzható póráz az egymástól távol elhelyezett felszerelés egyik változata, ahol a horog és a süllyesztő között van egy V-alakú damildarab. A laza nylon átviszi a kapást a botra anélkül, hogy elkapná az ólmot, így a halak nem éreznek ellenállást.
A kötélzethez szüksége lesz egy süllyesztőre, egy háromszoros forgóra és egy horogra. Létezik forgó nélküli variáció, és sok horgász használja. Az első lépés a süllyesztő megkötése. A legmegfelelőbb egy álló vezeték, amelynek tetején van egy szem. Típusát az áram mélységétől és erősségétől függően használják. Ezután mérjünk 0,5 m-t a süllyesztőtől, és készítsünk egy hurkot a fő horgászzsinórra, amelyre egy méteres pórázt rögzítünk.
Ez a fajta telepítés akkor jó, ha élő csalival horgászunk. A hosszú póráz lehetővé teszi a hal vagy egy kis béka szabad mozgását, vonzza a ragadozót.
Gyűrű
A horgászatra szánt szamarak telepítésének elnevezése az ólom gyűrű formájában való felhasználásának köszönhető. Érdemes megjegyezni, hogy egy ilyen süllyesztő jobb, mint az erős áramlat és a sáros fenék más formái.
A gyűrűn többé-kevésbé tiszta helyeken akadnak fel, így a felszerelésnek több horogja is van.
A telepítés a következőképpen történik:
- Kösse a gyűrűt a fővezeték szabad végéhez.
- A hurkokat 40-60 cm távolságra kötik.
- Nem kívánatos háromnál több horog használata, az optimális érték 2 csali.
- A hurkokhoz rövid pórázok vannak rögzítve, legfeljebb 10 cm hosszúak.
- Annak érdekében, hogy a horgok ne keveredjenek össze, nylon copfokkal vannak felszerelve.
Ezen kívül a pergető horgászathoz használt drop-shot típusú felszerelés is rendelkezésre áll. A fő horgászzsinóron lévő hurkok helyett a horgokat 40-6 cm távolságra kötik, és a végére egy gyűrűs süllyesztőt szerelnek fel.
A tapasztalt horgászok nagy diót használnak ahelyett, hogy speciális gyűrűket vásárolnának. Általános szabály, hogy ez a részlet semmilyen módon nem befolyásolja a végeredményt.
Szerelés adagolóval
Egyes édesvízi tőkehalvadászok a horgászterület csalihoz folyamodnak. Ehhez különböző típusú adagolókat használnak. Az adagolómodellek lehetővé teszik, hogy feltekeréskor a felületre emelje a felszerelést, ami kevesebb horgot biztosít. Egy ilyen adagoló használható süllyesztő helyett vagy azzal együtt.
A rugó használatával is vannak változatok, amelyek a legmegfelelőbbek erős sodrásban történő horgászathoz. A helyzet az, hogy a táplálék sokkal lassabban mosódik ki a forrásból, így vonzza a halat a fúvókához.
A telepítés egyszerűnek tűnik: egy adagolót helyeznek a fővezetékre, majd egy csúszóperemet és egy forgót szerelnek fel. A gyöngy megakadályozza, hogy a teher eltörje a csomót, ezért jelenléte kötelező. A forgóból félméteres póráz horoggal indul el.
Az adagoló adagolós változatban minden a régi, csak a főzsinórra egy elcsavarodásgátló cső került, amelyre karabiner rögzíti az adagolót.
Csali és fúvókák a bogány befogásához az alján
Etetőkkel történő horgászathoz vakondtúrásokból származó laza földet használnak. Óvatosan adjunk hozzá nedvességet, hogy a talajból golyócskák alakulhassanak, amelyek a vízen eltörnek. A föld szerepe a csaliban az, hogy megnehezítse. A talaj lehetővé teszi, hogy az ehető komponenst leengedje az aljára, ahol a ragadozó vadászik.
Érdemes megjegyezni, hogy a csali keverék használata gyakran pozitívan befolyásolja a horgászatot.
Ehető összetevőként kagylókat, apróra vágott férgeket, belsőségeket, haldarabokat és húsokat használnak. Ha a szamarak a közelben vannak, akkor kézzel is ehet. Ehhez össze kell keverni az ehető keveréket a talajjal, golyókat kell készíteni, és egy kicsit az áramlás irányába kell dobni. A víz áramlása közvetlenül a szerelékhez juttatja a labdákat, a lényeg az, hogy ne hagyd ki a távolságot.
Csali szerepében bojtorján használatához:
- egy csomó kúszónövény, föld és vörös férgek;
- kagyló és árpa húsa;
- rák nyak;
- élő csali, béka;
- hasított hal vagy szeletelés;
- csirkemáj.
A hal bármilyen húsdarabon tökéletesen megfogható, de az élő csali jobban felkelti a ragadozó figyelmét. Ezenkívül száraz és folyékony vért, húsvonzót és étvágyat növelő aminosavakat adnak a csalihoz és a fúvókához.
A bedobás előtt a csalizott horgot vérbe vagy megfelelő hús-, garnélarák-, kagyló- vagy rákszagú mártással mártják. A horgászat során kísérletezhetsz attraktánsokkal, kiderítve a legmegfelelőbb lehetőséget.
Burbot tökéletesen felveszi a kakaskakas lárváját. Október-november hónapban félélő fák és tuskók kérge alatt, víztestek közelében a talajban szerezhető be. A lárvát egyszerűen egy tégelyes talajban tárolják a hűtőszekrényben. Megfelelő tárolással egész őszre-télre nagy mennyiségben be lehet takarítani a kakasvirág kúszását és lárváját.
Annak elkerülése érdekében, hogy a csali lemozduljon a horogról (ez a creepek, élő lárvák és csirkemáj esetében releváns), használjon szilikon dugót, amely a csalit az eredeti helyzetében tartja. A dugó semmilyen módon nem befolyásolja a harapások százalékos arányát. Minden csalicsere után a dugó frissül. Dugóként vágott szilikoncsöveket vagy mellbimbót használhat.