Testünk 75%-a víz, és minden sejtünk tele van vele. Könnyű megérteni, hogy a szárazság fontos patogén tényező lehet. Ha a szervezetben megnyilvánuló szárazság a környezeté után következik be, akkor külső szárazságnak nevezzük. Ez származhat magából a testből is, függetlenül a környező környezet páratartalmától; akkor a belső szárazságról van szó.

A test és a külső között folyamatos a nedvességcsere, a két elem a „nedvesség-egyensúly” felé hajlik. A természetben mindig a legnedvesebb elem adja át nedvességét a szárítónak. Így nagyon párás környezetben a szervezet vizet szív fel a környezetből. Ezzel szemben száraz környezetben a szervezet párologtatással kifelé irányítja folyadékait: kiszárad. Leggyakrabban ez az állapot okoz egyensúlyhiányt. Ha ez hosszú időn keresztül történik, vagy ha rendkívül száraz környezetben van, olyan tünetek jelentkezhetnek, mint a szomjúság, a száj, a torok, az ajkak, a nyelv, az orr vagy a bőr túlzott kiszáradása, valamint a székletszárazság, a vizelet hiánya, fénytelen, száraz haj. Ezek a nagyon száraz környezetek bizonyos szélsőséges éghajlati övezetekben, de túlfűtött és rosszul szellőző házakban is előfordulnak.

A belső szárazság általában akkor jelentkezik, ha túl nagy a hőség, vagy egyéb folyadékvesztést okozó problémák (túlzott izzadás, erős hasmenés, túl sok vizelet, erős hányás stb.) következtében. A tünetek hasonlóak a külső szárazság tüneteihez. Ha a belső szárazság eléri a tüdőt, olyan megnyilvánulásokat is találunk, mint a száraz köhögés és a vérnyomok a köpetben.

A hagyományos kínai orvoslás a gyomrot tekinti a testnedvek forrásának, mivel ez a gyomor kapja a folyadékot ételtől és italtól. A rendszertelen időközönkénti étkezés, a rohanás vagy az étkezés után azonnali munkába állás megzavarhatja a gyomor megfelelő működését, ezáltal befolyásolhatja a szervezetben lévő folyadékok minőségét, ami végül belső szárazsághoz vezet.