tartalom
A tél remek idő! Friss fagyos levegő, csend, újévi hangulat – mi kell még a boldogsághoz? A téli sügér horgászata lehetővé teszi a horgász számára, hogy kikapcsolódjon, szórakozzon, és hazahozzon egy nehéz doboz csíkos trófeát.
A sügér fogásának módjai és a halak viselkedése
E hal jeges horgászata minden ismert módon lehetséges. Meg lehet fogni csalira, csalira, úszóbotra, mormyshkára, vérféreggel vagy anélkül, mindenféle alternatív csecsebecsékkel – köcsög, fantoma, fenék. Tökéletesen horgászhatsz egyensúlyozón és akár nyári twisteren is. Természetesen ehhez a halhoz néhány felszerelést módosítani kell.
A leggyakrabban használt főszerszámok a csecsebecsék, az egyensúlyozók és a mormyshkák. Ahhoz, hogy elkapják őket, fenn kell tartani a fúvóka bizonyos ingadozásait a víz alatt - játszani. A fúvókával való játék a siker fő összetevője. Nemcsak a halak vonzását teszi lehetővé, hanem a harapás előidézését is. Ha a játékot helyesen játsszák, gyakoriak lesznek a harapások. Ha rossz, a harapások ritkák, szeszélyesek lesznek. És néha még a halakat is elriaszthatod.
A halak játékhoz való vonzása a süllő viselkedésével, természetes ösztöneivel és a hal pszichéjének sajátosságaival függ össze. Nehéz megmondani, mi készteti harapásra. Talán valamilyen védelmi reflex, amelyet a terület védelmére terveztek. Részben a gyomor, amely táplálékot igényel. Talán csak úgy akar játszani a csalival, mint a macska az egérrel. Egyáltalán nem a táplálékösztön a döntő, hiszen általában nagyon keveset táplálkozik a jég alatt, főleg télen. És csak a tavasz elején, az ívás előtt kezd enni.
A nagy, mély tavakon igyekszik követni az ivadékok és a fehér halrajokat. Még akkor is, ha túl nagy ahhoz, hogy ételként szolgáljon neki. Ott ezek az állományok és maga a süllő állománya is elérheti a legnagyobb méretet.
Az ottani horgászat nagyban függ attól, hogy eltalál-e egy nyájat vagy sem, a fúrt lyukak számától. A sekély vízben, ahol sok az élőhalott növényzet, némileg más a helyzet. A sügér szívesebben tartózkodik benne, kis távolságokon kis átmeneteket hajt végre, és ritkán gyűlik össze 50-100 egyednél nagyobb állományokban. Általában itt stabilabb a horgászat, akár hosszasan egy helyben ülve is meg lehet próbálni kivárni a kapást, ahelyett, hogy visszhangszondával rohangálnánk a jégen, sok lyukat rohannánk.
Viselkedés jég alatt
Horgászatkor nagyon fontos a visszhangjelző. Segít a halak felhalmozódásának nyomon követésében. A gyakorlatban fehér halakat mutat be, amelyek többségében vannak tározóinkban – ez a csótány, a keszeg, a kis keszeg. Bizonyára sügér is található mellette. Ezzel időt takaríthat meg a lyukak befogásánál, és fordítva, egy ígéretes területet sűrűbben fúrhat meg.
A sügér iskolai hal. Az éhes egyedek általában rajokban gyűlnek össze, méretük a több tízezret is elérheti. De gyakrabban vannak 30-50 darabos állományok. Általában hajtva vadásznak: utolérnek egy halom ivadékot, megpróbálják körülvenni, és egyesével kezdenek enni. A vadászat után a falka általában egy csendes helyre vonul vissza. Mivel a szerző által fogott süllő szinte mindegyikének éhgyomra volt télen, feltételezhető, hogy egy kiadós „ebéd” után a süllő rendkívül passzívvá válik, és egyáltalán nem harap.
Ez magyarázza a süllő harapásának gyakoriságát is. Az emésztési folyamatok, mint minden ragadozó, hosszú ideig tartanak, akár két napig is. A vadászat után egy nyáj süllő fekszik a fenéken, és nem mutat semmilyen tevékenységet. De nem mindig az étkezési ösztön vezérli, amikor a csalira reagál. Megmagyarázhatatlan okból a sügérek csorda öngyilkosság áldozataivá válnak. Ha egy nyáj láthatóságában az egyik ragadozót felakasztották és felhúzták, a következő harapás valószínűsége drámaian megnő. Egyáltalán nem hozza zavarba bajtársa sorsa, ellenkezőleg, ez csak provokálja a falkát. Ezt számos víz alatti lövöldözés is megerősíti, ennek a halnak a mottója: egy mindenkiért és mindenki egyért!
Sügér téli csalival és egyensúlyozóval
A sügér horgászatának hagyományos módja a téli csali. Az ilyen horgászatot a történelem során minden északi népnél találták, még a Novgorodi Helyismereti Múzeumban is lehet látni a történelem korai időszakaira visszanyúló, kovácsolt vagy egy horoggal öntött téli csecsebecséket. A pergető a játék során sajátos rezgéseket kelt, amelyekhez a hal messziről közelít. Táplálkozási tárgyként vonzza a halakat, jelenlétével szimpla kíváncsiságot vagy irritációt válthat ki.
Blyosny
Nagyon fontos a fonók kiválasztása. Ne legyen túl nagy, hogy a sügér a szájába tudja fogni, még kicsikét sem. A lényeg az, hogy megtaláljuk a halat és elkapjuk az elsőt, valószínűleg érdemes egy ilyen lyukra ülni és még öt percig játszani. A legnehezebb dolog villogáskor játékot felvenni. Minden fonónak sajátnak kell lennie.
Típusuk szerint szegfűre és siklóra különböztetik meg őket. Dobáskor a szegfű élesen le és oldalra esik, majd visszatér eredeti helyzetébe. A vonal szinte mindig feszes. A vitorlázógépek lejátszás közben lassan leereszkednek, így a zsinór laza helyzetben marad. A horgászat általában alulról történik, és a leszálló sikló messziről látható. A szegfű viszont lehetővé teszi a csali legvékonyabb érintésének észlelését és a legpasszívabb halak provokálását a játékkal. A sügér horgászata során általában gyakrabban használnak szegfűt, mivel a kiegyenlítővel könnyebben lehet halat keresni.
Centírozó
A süllő az egyensúlyozót csipegeti. Utóbbi nem annyira megterhelő a játékkal szemben, nem kell felvenni és ezzel a legegyszerűbb megbirkózni egy kezdővel. Ezenkívül széles, elsöprő rezgéseket ad ki, amelyeket a süllő messzire elkap, és messziről képes magához vonzani a nyájat. Az érték általában a kiegyenlítő mérete és a fenék feletti magassága – néha a hal a jég alatt is bepiszkál. Az egyensúlyozóval való játék egy közepesen éles, 30-40 cm-es dobásból, majd az azt követő elengedésből áll.
Az alsó helyzetbe való visszatérés és a harapás kézzel érezhető, majd szünetel. A játékban itt nem a feldobás a fontos, hanem a szükséges szünet fenntartása egy ponthoz való visszatéréssel. A süllő alá 5-6 cm-nél nem hosszabb etetőanyagot tesznek, csalit és kiegyensúlyozót is, miközben a foghatóságot a csali típusa és ára alapján nem lehet megítélni. Előfordul, hogy a fonó durvának, görbének tűnik, de istenien fog. Mindent ki kell próbálni.
Tack for spinners and balancers
A csalihoz és a kiegyensúlyozóhoz való horgászbotot meglehetősen merev, 40-70 cm hosszú munkarészben kell használni. Kiegyensúlyozókhoz – kicsit kevésbé merev és hosszabb. A helyes játékhoz merevség kell, egy rövid, taknyos morcos ostoron nem fogsz semmit a csalin. A pergető rántását nem a horgászbot kell eloltani, hanem át kell vinni a pergetőbe, már rugalmas damil van kenve. Általában kis orsóval és 0.1-0.15 mm-es horgászzsinórral van felszerelve. Vastagabb süllőt nem szabad használni. Speciális téli zsinórt helyezhetsz fel, míg a botot puhábban használják, és módosítani kell a csali játékát. Nem szükséges bólogatni, kézzel jól hallható a harapás.
A horgász általában külön bottal rendelkezik a különböző pergető típusokhoz, egyensúlyozókhoz, mert előre tudja, hogyan kell játszani egy adott csalival. Végül is nem olyan drága, és saját kezűleg is elkészíthető. Gyakran egy házi készítésű bot egyszerű cseréje úszóbot felső végéről feeder ostorról botra cserélheti a horgászat sikerét. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak a csali van hatással a kapásra, hanem a játékra is, valami megfoghatatlan apróság változott a játékban – és most elkezdődtek a kapások, vagy fordítva, abbamaradtak.
Horgásztaktika
Ez a pergetővel és kiegyensúlyozóval való horgászat lényege – hogy olyan kombinációt válasszunk, amelyik ma tetszeni fog a halaknak. De ez a kis víztesteknél fontos, ahol megközelítőleg azonos sűrűségben mindenhol megtalálható a süllő. A nagy tavakon, mély tározókon más a helyzet. Nagyon nagy csapatokba gyűlik össze. Itt döntő fontosságú a hal megtalálása. Csapatban könnyebb csinálni. A halászok egymástól 50 méterre sorban haladnak, és ugyanilyen távolságra fúrnak lyukakat. Nincs értelme nagy területen közelebb menni.
Amint a visszhangjelző megmutatta a halat, vagy kapás történt, elkezdenek kapkodni a lyukon, ha nincs eredmény, ezt a helyet kereszttel oldalra fúrják, egyenként 3-5 méterrel, majd távolabb lépnek. amíg meg nem találják a halat. Nagy jelentősége van annak, hogy az egész banda keressen egy süllőt, amikor talál egyet – mindenki rááll, talán elégedetlensége ellenére is. Igaz, nem célszerű senkit sem a feneke alá fúrni, mert forró-jeges fúróval lehet kapni sapkát.
Az ilyen horgászathoz jó segítség lesz egy motoros szán és a távcső. A horgász távcsövön keresztül kinézi, hogy ki harapott, majd motoros szánra száll és odasiet hozzá. A nyáj elmegy, a keresés folytatódik. A gyakorlat azt mondja, hogy a sügérlyuk tíz percnél tovább nem működik, ezalatt akár harminc szépséget is ki lehet szedni – ez a horgász kezei tapasztalatától és gyorsaságától függ. Ugyanakkor ki kell tudni húzni őket, hogy senki ne lássa. Ez egy nagyon izgalmas horgászat, jó móka, általában mindig sok ember van, versenyszellem és rengeteg tevékenység – naponta több száz lyukat kell fúrni. Kívánatos, hogy egy horgász ne csak visszhangszondája legyen, hanem villogója is.
Sekély vízben a helyzet más. Itt általában öt méterenként fúrnak lyukat, és követik őket. Általában egy lyuk legfeljebb három-öt percig működik, legfeljebb egy tucat halat lehet kinyerni. De nem kell messzire menni, a motoros szán is választható. Miután elkapták a lyukakat, visszamennek az elsőkhöz, főleg ott, ahol korábban kapások voltak. Valószínűleg a hal fél óra vagy egy óra múlva visszatér oda. Itt sokkal fontosabb, hogy mind a halak, mind a többi horgász észrevétlenül horgásszon. Fontos, hogy kis mélységben ne keltsen nagy zajt – a lyukakat hóval árnyékolja be. A napi lyukak száma ugyanannyi, körülbelül száz, így a horgászat terhelése és előnyei sem kisebbek.
Ülj a mormyshkán
A legelérhetőbb módja a mormyshka horgászata. Így fognak süllőt és nem ragadozó halat egyaránt. A Mormyshki nem egy másik hal, hanem valamilyen vízi rovar vagy rovar viselkedését utánozza. A fúvókát használják, általában vérféreg szolgálja ki, néha kukac, kukac és még tésztát is használnak. A közelmúltban a nem tekercses mormyshk népszerűvé váltak. A játék itt nagyon fontos, mint a fonóval való munka során. Hiszen messziről játszva is lehet halat csalogatni, de revolvert a szájába venni már nehezebb. A revolverrel való játék trükkök arzenálja itt is magasabb, mint a csalival való játéknál.
A mormyshka fő hátránya, hogy nem olyan hatékony nagy mélységben. A helyzet az, hogy a játékot általában elrejti a horgászzsinór és a bemerüléssel szembeni ellenállása. A leghatékonyabb a mormyshka elkapása két méterig. Ott bólogatással, remegéssel, apró rántással használhatod a játékot, egyszóval teljesen utánozhatod egy rovar mozdulatait. Mélyebbre kell növelnie a mormyshka súlyát, és a lehető legvékonyabb zsinórt kell használnia, ami nem mindig jó – horgaskor nehezebb lesz elengedni. Volfrám mormyshkákkal egy kicsit mélyebbre horgászhat - akár 3-4 méterig. Azonos méretnél nagyobb a sűrűségük, gyorsabban mennek le és ugyanolyan tempóban játszhatók.
Mormyshka munka
Általában a süllő helyesen csípi a mormyshkát. Neki bólogatós és bólogatós horgászbotot is tettek. Az utóbbiak kisebb tömegűek, lehetővé teszik a játék szó szerint az ujjaival való játékát. A bólogató horgászoknál a fejbólintás nagy szerepet játszik a játékban, kapást jelez. Ez abban nyilvánul meg, hogy a bólintással vagy felemeléssel sikertelen a játék, ebben a pillanatban horog. Nagyon jó kapásjelző eszköz – amikor a hal a szájába veszi a mormyshkát, megszűnik a biccentés terhelése, és felegyenesedik. Szőlőhorgászatnál a beakadás pillanata a döntő, süllőnél már kevésbé. Revolverrel horgászatkor kézzel tapintható a kapás, akár egy csali. Nem kell attól félni, hogy a bot a lehető legkönnyebb legyen, vagy valami mástól, amit nem fog érezni. A jó süllő úgy viszi, hogy a csalit ki lehessen húzni a kezéből. De mégis kellemesebb könnyű bottal horgászni, mint nehéz bottal.
A mormyshkával való horgászat fő jellemzője, hogy a horgászbot hegyét mindig alacsonyan tartsa a lyuk felett, hogy a zsinórok a lehető legkevésbé fagyjanak meg. A halászok különböző trükkökre mennek. Alacsonyan hajlított landolást alkalmaznak, doboz helyett más fogási módszereket alkalmaznak. Hagyományosan az északi népek a jég alól, térdre ülve vagy azon fekve horgásztak, vastag szalmából vagy bőrből készült aljzattal. Igen, és régen a szánon fekve keszeget zsákoltuk. Ennek számos előnye van – a horgászt nem fújja annyira meg az erős szél, amely magán a jégen ülve sokkal kevésbé hűt, mint egy dobozon ülve.
Horgászsport
Mindez oda vezetett, hogy a professzionális jighalászok szeretnek térdről fogni. Ehhez nagyon vastag térdvédőket használnak, amelyek lehetővé teszik, hogy akár nedves jégen is felálljon, vagy ugyanolyan vastagságú bélésen. A lyukakat általában nem annyira fúrják, de gyakran mozognak közöttük, mivel a hal visszajöhet, és újra megcsípheti. Oroszországban, Ukrajnában, Kazahsztánban és Fehéroroszországban a mormyshka horgászatában versenyeket rendeznek, a süllő általában trófea. A sportolók szerint a horgászat nagy kitartást igényel, szó szerint a lyukak között kell futni a győzelemért. A mormyshka sügér horgászata egyszerre lehet izgalmas sport és egy laza hétvégi kiruccanás. A süllőt azonban továbbra is keresni kell, naponta legalább húsz lyukat fúrni, mert sem csalival, sem szaggal nemigen fog becsalogatni – csak vaddal.
Forma hangya
A mormyshka típusa szerint mormyshkára és mormyshkára osztják őket. A mormyshki moly esetében az alak nem igazán számít. A játék általában ritmikus fel-le mozgásnak tűnik, a fúvóka mindenféle jig-rezgést erősen csillapít. A sügér megközelíti a vadat, és a csalihoz veszi. Bár természetesen egyesek azzal érvelnek, hogy a mormyshka formája számít, a gyakorlatban azonban a méret és a súly fontosabb - egy ugyanolyan méretű és sűrűségű pellet, zabpehely, poloska és lencse nagyjából ugyanolyan hatékonyan működik ugyanazzal a fúvókával .
Molytalan mormyshki
A tekercs nélküli mormyshkák éppen ellenkezőleg, látványos játékot mutatnak. Leggyakrabban újratelepítést használnak, amelyet ehető nyári gumiból, ízesítőkkel és egyéb anyagokkal impregnált szivacspárnákból ollóval vágnak le. A csali lehetővé teszi, hogy a hal megízlelje, és meghosszabbítja a horgász kikötési idejét. Különféle gyöngyöket is használnak, amelyeket horogra tesznek. A víz alatt csengenek, hogy vonzzák a halakat. A nem csévélők szerint a gyöngy még jobban befolyásolja a süllő harapását, mint az újratelepítés és a mormyshka.
A legősibb és legnépszerűbb revolvertípus az ördög. A forrasztott pólóval rendelkező Mormyshka lehetővé teszi, hogy a gyöngyöt szimmetrikusan, aszimmetrikusan helyezze az egyik szarvra, és aszimmetrikusan vagy szimmetrikusan is újratelepítse. Mindez, valamint magának az ördögnek az alakja lehetővé teszi a hatékony játék elérését. A halász, miután azonosította a jó ördögöt és a számára megfelelő vadat, otthon, egy vízmedencében megpróbálja megérteni, hogyan néz ki a víz alatt, és más hasonló ördögöket vesz fel, összeforrasztja őket, gyöngyöket rak, ugyanazokat az átültetéseket, csavarozza a horgokra vagy zászlókra halmozva stb. d.
Az orsó nélküli horgászathoz további mormyshkák a kecske, szegfű, körömgombóc, poloska stb. A horgászok sügérre és más halra is használják, legtöbbször saját maguk készítik. A szerző nem nagy specialista a fogásukban, de elmondhatjuk, hogy a leghatékonyabb orsó nélküli keszeg és ... keszeg fogása mutatkozott. Mindig is könnyebb volt sügért fogni csalival és kiegyensúlyozóval, valamint vérféreg mormyshkával. Az ördög a téli keszegfogáshoz tökéletes, és még a tél végében is lehetett fogni ezt a finom halat.
Díszes sügér csalik
Számos csali van, amely bizonyította hatékonyságát süllő fogásakor, de nem hagyományos mormyshki, sem pergető, sem egyensúlyozó. Ezeket külön kell megvitatni.
Alsó fonók
A Shcherbakov testvérek kellő részletességgel leírták, mélységi horgászatra használják. A lényeg az, hogy a pörgető játék közben nem tér vissza a vízoszlopba, hanem leesik a fenékre. Ezzel egy időben zavarosságfelhő száll fel, és a sügér közeledik a kopogáshoz és ehhez a felhőhöz. Sok fajta létezik belőlük, békák, hondurasok, fantomák és mások. Maguk a halászok készítik, nevet is adnak nekik. Kialakításuk egyszerű, a játék is, kezdő horgászoknak ajánlhatóak. A lényeg, hogy a forrasztás utáni gyártásnál hagyjuk szódában pihenni, és élesítsük meg a horgokat, különben nagyon gyorsan megrohadnak a vízben.
Újraültetéssel
Sokan kukacot tesznek a pergetőre, meg az alsó horog kiegyensúlyozójára is. Ez segít a harapásban, de nagymértékben megzavarja a pörgető játékát. Van egy pergető és egy egyensúlyozó lánccal és sügérszemmel. A pergetőre vagy kiegyensúlyozóra horog helyett lánc kerül, melynek alján egyetlen horog található. Szemet vetnek rá egy korábban kifogott süllőről. A szerelék úgy van beállítva, hogy mozgás közben a kiegyenlítő ezzel a láncszemmel felszántsa az alját, megemelve a hordalékot. A lánc nagyon csekély hatással van a játékra, és hatékonyabb, mint egy kukac a pergető horgon. A süllő valóban biztonságosabban tartja a vér ízű csalit, legyen az színtelen féregvér vagy sügérvér.
Csali halászata
A módszert gyakrabban alkalmazzák csukafogáskor, de gyakran a süllő ráül az élő csalira. A fő probléma a megfelelő méretű, 7-8 cm-nél nem hosszabb élő csali beszerzése. Télen nehezebb ivadékot fogni, mint nyáron. Házi készítésű, műanyag palackból készült szájkosarat kell használni, ahová csalit tesznek, de fontos tudni, hogy télen hol áll. Ráadásul kevesebbet él a horgon, mint egy teljes értékű élő csali, és gyakrabban kell futnia, hogy cserélje ki. Ezért a horgászok gyakran nem élő csalihalat, hanem egyszerű kukacot tesznek a horogra. A süllő is ráharap, és kevesebb a felhajtás vele.
Nem szabványos csalik, mint az egyensúlyozók
Rattlins, kabóca, kétlábúak használják. Kifejezettebb játékuk van, mint a vezető egyensúlyozónak. A Rattlinnek hangja is van a belsejében lévő golyók miatt. A nyári és a téli csörgők különböznek egymástól. Az Amphipod egy speciális kiegyensúlyozó, amelyet ukrán halászok találtak fel. Visszatéréskor összetett háromdimenziós oszcillációkat hajt végre, közel egy spirálívhez. Ez lehetővé teszi, hogy nagyobb távolságból gyűjtsön süllőt. A kabóca vagy a pengecsali az egyik legjobb csali a pergetéshez nyáron. A süllő megőrül értük, és jobban bírja, mint a lemezjátszók, de ingatagabbak is. A téli kabócának olyan fénye és játéka van, mint egy normál egyensúlyozó, de távolról is látható. Megpróbálhat nyári kabócát használni, ha nincs speciális téli kabóca.
Úszó rúd
Főleg süllőt ritkán fognak rajta. Két esetben indokolható: vagy nagyon passzív süllőről van szó, amely csak álló csalit vesz fel, vagy nagyon tempós horgászatról van szó, amikor a hal már az eséskor felveszi a csalit, és ekkor a horgász kiveszi a süllőt. egy másik rúdból és kidobja. Az első esetben a süllő harapása más halak kifogásakor történik, a másodikban pedig gyakran csalit vagy mormyshka-t használnak arra, hogy messziről jöjjenek a halak, majd úszóra fogják őket. Gyakran használnak állati csalit, amely nagy mennyiségű vérférget juttat a fenékre, ami megtartja a halat. Általában két-három bottal horgásznak. Nagyon nagy mélységben és erős áramban ez a módszer a második helyen áll a spinner után, mivel ilyen körülmények között nem lehet egy jiggel játszani. Horgászat közben is érdemes néha együtt játszani a csalival, mert egy ilyen fúvóka nagyobb valószínűséggel kerül a süllő látóterébe.
Fajankó
Ez egy test, amelyen horgok vannak az oldalán. Ingadozáskor a horgok a buldózer testéhez ütnek, csengetést keltenek és vonzzák a süllőt. Amint a Shcherbakov testvérek lövöldözése megmutatta, már kis mélységben a buldózernek nincs ilyen játéka, és a horgok egyszerűen a test mentén lógnak anélkül, hogy a játék közben mozognának. És általában emlékeznünk kell arra, hogy szinte minden mélységben lévő fonó erősebben szögez. Sekély vízben történő horgászat során azonban a Balda jó eredményeket mutat, és nem igényel különleges képességeket a játék során.