A konfliktusok békés kimenetelére vagyunk programozva

„Minden pusztító háború után az emberiség fogadalmat tesz magának: ez soha többé nem fog megtörténni. A fegyveres konfliktusok és összecsapások azonban továbbra is a valóságunk részét képezik. Ez azt jelenti, hogy a harci vágy biológiai szükségletünk? Az 1960-as évek végén Konrad Lorenz antropológus arra a következtetésre jutott, hogy az agresszivitás a természetünk velejárója. Más állatokkal ellentétben az embereknek kezdetben nem volt nyilvánvaló (például karmok vagy agyarok) módjai az erejük demonstrálására. Folyamatosan konfliktusba kellett kerülnie a riválisokkal a vezetés jogáért. Az agresszió mint biológiai mechanizmus Lorenz szerint az egész társadalmi rend alapjait fektette le.

De úgy tűnik, Lorenz téved. Ma már nyilvánvaló, hogy létezik egy második mechanizmus is, amely irányítja viselkedésünket – a kompromisszumok keresése. Ugyanolyan fontos szerepet játszik másokkal való kapcsolatainkban, mint az agresszió. Ezt különösen a Douglas Fry és Patrik Söderberg antropológusok* által a társadalmi gyakorlatokról végzett legújabb kutatás bizonyítja. Tehát a fiatal emberszabású majmok gyakran veszekednek azokkal, akikkel később könnyebb kibékülni. Különleges, az emberekre is jellemző megbékélési szertartásokat dolgoztak ki. A barna makákók ölelkeznek a barátság jeleként, a csimpánzok inkább a csókot kedvelik, a bonobókat (az emberhez legközelebb álló majomfajtát) pedig a kapcsolatok helyreállításának kiváló eszközének tartják… a szex. A felsőbbrendű főemlősök sok közösségében létezik „választottbíróság” – speciális „békéltetők”, akikhez a veszekedések segítségért fordulnak. Sőt, minél fejlettebbek a konfliktus utáni kapcsolatok helyreállításának mechanizmusai, annál könnyebb újrakezdeni a harcot. Végső soron a harcok és megbékélések köre csak növeli a csapat kohézióját.

Bővebben:

• Az agresszió nélküli kommunikáció 4 szabálya

Ezek a mechanizmusok az emberi világban is működnek. Sokat dolgoztam együtt a Hadza törzzsel Tanzániában. Más vadászó-gyűjtögető csoportokkal nem veszekednek, de az agresszív szomszédokat (pásztorokat) vissza tudják ütni. Maguk soha nem támadnak először, és nem szerveztek rajtaütéseket, hogy más csoportoktól tulajdont és nőket lefoglaljanak. A csoportok közötti konfliktusok csak akkor keletkeznek, ha szűkösek az erőforrások, és meg kell küzdeni a túlélésért.

Az agresszió és a kompromisszumok keresése két univerzális mechanizmus, amely meghatározza az emberek viselkedését, minden kultúrában létezik. Sőt, már kora gyermekkortól megmutatjuk a konfliktusmegoldó képességet. A gyerekek nem tudják, hogyan kell sokáig veszekedni, és gyakran az elkövető lép világgá először. Talán a konfliktus hevében meg kellene fontolnunk, mit tennénk, ha gyerekek lennénk.”

Tedd át a teszteket

• Milyen hős vagy?

* Tudomány, 2013, évf. 341.