Igen, a fiunk születése előtt azt mondták nekünk, hogy az élet soha nem lesz ugyanaz. Igen, már megértettük, mert egy új ember egy új valóság. De voltak még meglepetések.
A baba megjelenésével a családban a mindennapi élet nagyon megváltozik. És most nem új belső tárgyakról beszélünk: kiságy, komód, etetőszék és így tovább. Arról beszélek, amitől éppen ellenkezőleg, meg kellett szabadulnunk: örökre vagy egy ideig. Mint kiderült, egyes háztartási cikkek, amelyekben növekszik a baba, nincsenek úton.
Zuhanykabin káddal. Hűségesen szolgált minket sok éven át. Biztosak voltunk abban, hogy megtaláltuk a legjobb lehetőséget magunknak. És még a fia születése utáni első két hónapban is minden rendben volt.
A „kijózanodás” akkor jött, amikor eljött az ideje, hogy a csecsemőfürdőből a szokásos fürdőbe költözzünk. Ez katasztrofálisan kényelmetlennek bizonyult. A raklap nagyon magas oldalfala. 20 perces fürdés gyerekeknek - két nap fájó hát. A műanyag szárnyak miatt képtelenség gyorsan elérni a fürdő különböző végeit. A vizet nagyon lassan gyűjtötték össze. A vízvezeték -szerelő tehetetlen mozdulatot tett: elvégre először is zuhanykabinról van szó. Pilótafülkeként pedig tökéletesen működött. De egy csodálatos napon elfogyott a türelmünk, és a kabinot rendes fürdőre cseréltük.
Beltéri növény. Gyönyörű, csodálatos hovea. Két évig nőtt velünk, és majdnem két méteresre nőtt. Amíg a fiú kiásta a talajt az edényéből, mi még kibírtuk. A türelem kitört, amikor megtanult lábra állni. A tenyér szétterülő alsó levelei tökéletes felhúzó rudak voltak a szemében. És jó lenne, ha csak levágná őket, ez a fél baj. De párszor elkaptam egy edényt, amelynek pálmafa szó szerint milliméterre volt a fejétől vagy a lábától. A súly nagyon tisztességes, fájdalmas és traumatikus lenne. Az egyszobás lakásban nem volt más helye az üzemnek. Jó kezekben kellett feladnom.
Sarok konyhaszekrényajtó. Mint egy növénynél, ideális térdállcsontoknál. És nagyon klassz lett, hogy addig lovagolok rajta, amíg anyám meg nem látja. A férj háromszor csavarta a helyére az ajtót, amíg bele nem fáradt. Ennek eredményeként a sarokszekrény nyitott sarokpolccá változott. Mellesleg nekünk tetszett.
Sofa. A fájdalmam! Kedvenc kanapé, amely nem tudott elviselni annyi gyermeki „meglepetést”. Élete végén még a vegytisztítás sem tudott megbirkózni az aromákkal. És nem kell mesélnie a vízálló pelenkákról. Fiúk, érdekesek, mert sosem lehet tudni, hová fog ütni a sugárhajtómű. Az enyém mesterlövésznek bizonyult - még a kanapé hátsó része is megkapta.
Egyébként a következő kanapé is megkapta. De már jelzőkből. Mint kiderült, a gyermek filctollak, amelyeket elméletileg mindenből le kell mosni, még egy oldószerrel sem moshatók le egy bőr kanapéról. A melaminszivacs pedig golyóstollat sem vesz.
Dohányzóasztal a kerekeken. Békésen élt a kanapé közelében, amíg akarata ellenére járművé nem változott. Mássz fel a kanapéról az asztalra (ugyanazon a szinten voltak), erősebben told le a lábaddal és gurulj. Legjobb esetben falba, legrosszabb esetben szekrénybe. Miután az asztal, rajta a gyerekkel, majdnem a TV -be hajtott, úgy döntöttek, hogy nem kísértik a sorsot.
Tapéta. Természetesen nem megszabadulni, hanem részben újra ragasztani. A fiú nyilvánvalóan még korábban tervezte a javítást, mint mi, mert módszeresen levágta. És a törmeléken egyébként rajzolt. Minden úgy van, ahogy lennie kell.
Kép. Azt hittük, hogy a fia fogja elszakítani őt először. Nem, nyugodtan élte túl a csecsemőkort és a legfeljebb hároméves időszakot. De aztán a gyermek úgy döntött, hogy segít anyjának, és párszor átment rajta nedves ronggyal. Köszönöm fiam!
Asztalt terít. Lehet, hogy nem szabadultam volna meg tőle. Ám új lakásba költözve nem vette fel. Tetőtől talpig matricákkal volt beragasztva-kölykök a járőrözéstől, Robocars, Fixiki, Barboskins ... Tisztelettel kell adóznunk a gyártóknak, kiváló minőségű ragasztójuk van, és kiderült, hogy lehetetlen leszakítani ezt a támadást.