Interjú egy indiai farmerrel a tehenekről és a cukornádról

Ms. Kalai, egy gazdálkodó India déli államában, Tamil Naduban a cukornád termesztéséről és a januári hagyományos pongali betakarítási fesztivál fontosságáról beszél. Pongal célja, hogy kifejezze háláját a napistennek az aratásért, és felajánlja neki az első betakarított szemeket. Egy kis faluban születtem és élek Kavandhapadi közelében. Napközben az iskolában dolgozom, este pedig a családi gazdaságunkat gondozom. A családom örökös gazdálkodó. Dédnagyapám, édesapám és az egyik testvérem mezőgazdasággal foglalkozik. Gyermekként segítettem őket a munkájukban. Tudod, soha nem játszottam babákkal, a játékaim kavicsok, föld és kuruwai (kis kókusz gyümölcs) voltak. Minden játék és szórakozás a farmunkon lévő állatok betakarításához és gondozásához kapcsolódott. Így nem csoda, hogy az életemet a gazdálkodással kötöttem össze. Cukornádat és különféle banánfajtákat termesztünk. Mindkét kultúra érési ideje 10 hónap. A cukornádat nagyon fontos a megfelelő időben aratni, amikor a lehető legjobban telítődik azzal a lével, amelyből a cukor később készül. Tudjuk, hogyan lehet megmondani, hogy mikor van a betakarítás ideje: a cukornád levelei megváltoztatják a színüket és világoszöldekké válnak. A banán mellé karamanit (egy babfajta) is ültetünk. Ezek azonban nem eladók, hanem használatunkban maradnak. A farmon 2 tehén, egy bivaly, 20 birka és körülbelül 20 csirke van. Minden reggel tehenet és bivalyt fejek, utána a tejet eladom a helyi helyi szövetkezetben. Az eladott tejet Aavin, egy tamilnádi tejtermelő adja. Munkából hazatérve ismét megfejem a teheneket, esténként pedig hétköznapi vásárlóknak adok el, többnyire családoknak. Gazdaságunkban nincs gép, minden kézzel történik – a vetéstől a betakarításig. Munkavállalókat alkalmazunk cukornád betakarítására és cukorgyártásra. Ami a banánt illeti, egy bróker jön hozzánk, és súly szerint vásárol banánt. Először a nádat levágják, és egy speciális gépen átengedik, amely megnyomja őket, miközben a szárak levet eresztenek. Ezt a levet nagy hengerekbe gyűjtik. Minden henger 80-90 kg cukrot termel. Préselt nádból kiszárítjuk a süteményt és ezzel tartjuk fenn a tüzet, melyen felforraljuk a levét. A forralás során a lé több szakaszon megy keresztül, és különböző termékeket képez. Először a melasz jön, majd a jaggery. Különleges cukorpiacunk van Kavandapadiban, India egyik legnagyobb piacán. A cukornádtermelőknek regisztrálniuk kell ezen a piacon. Fő fejtörésünket az időjárás okozza. Ha túl kevés vagy túl sok az eső, az negatívan befolyásolja a betakarításunkat. Valójában a mi családunkban kiemelten kezeljük Mattu Pongal ünnepét. Tehenek nélkül semmik vagyunk. A fesztivál ideje alatt felöltöztetjük teheneinket, kitakarítjuk istállóinkat és imádkozunk a szent állathoz. Számunkra Mattu Pongal fontosabb, mint a Diwali. Felöltöztetett tehenekkel kimegyünk sétálni az utcára. Minden gazda nagyon ünnepélyesen és fényesen ünnepli Mattu Pongalt.

Hagy egy Válaszol