tartalom
A csuka egy olyan hal, amely ritkán találja magát horgászhorgon. Ennek számos oka van. Ez lehet a rossz felszerelés, a rossz horgásztechnika, a rossz hely a horgászathoz, akár csak a süllő banális hiánya is. Azonban gyakran a rossz csaliválasztás a kudarc oka.
A süllő viselkedése a természetben
A csuka egy fenékragadozó hal. Kis halakkal táplálkozik, amelynek hosszúkás teste van. Ezek főként sivár, csuhé, rózsa, csótány, más halfajok ivadéka. A csuka általában nem érinti a nagy halakat. A kicsi örömférgekkel, lárvákkal, rákfélékkel eszik. Van egy közeli rokona a süllőnek, a bersh. Felnőtt korában is férgekkel és rákfélékkel táplálkozik, de sokkal kisebb, délebbi szélességeken gyakoribb.
A csuka jó éjszakai látással és változó pikkelyszínnel rendelkezik. Frissen kifogva a vízből, sötétebb színű, főleg éjszaka. Aztán amikor elalszik, szinte fehéres lesz. Hátul egy nagy tüskés uszony van, mint egy süllő. Utolsó közeli rokonának egyébként sok közös vonása van a süllővel. A szájat nagyszámú fog tarkítja, amelyekből nagy agyarakat lehet megkülönböztetni. Bershnek nincsenek. Nem nyílik túl szélesre, ezért az étrendjében lévő hal általában közepes méretű. A süllő szeme macskaszerű és világít a sötétben. Éjszaka kikapva a vízből, lámpás fényében ijesztő kinézetű – világító szemek, csupasz agyarok, szétnyílt szúrós uszony. Se adj, se ne vedd, tengeri ördög!
A meleg évszakban főként éjszakai életmódot folytat, a partra vadászik, éjszaka pedig mély helyeken ül. Egy nagy, amiben már lelassult az anyagcsere, egyáltalán nem hagyja el a csatornaárkokat, mélymedencéket, hiszen ott is van elég élelme. A hideg évszakban napközben aktívabbá válik. De még télen is a süllő horgászatának legalkalmasabb ideje a szürkület, reggel és este egyaránt.
A csuka egy iskolai hal. Ugyanúgy vadászik, mint a süllő. Egy süllőcsapat két oldalról próbál bejutni egy aprócska nyájba, elmozdítja és elragadja a zsákmányt, ügyesen üldözi és nem engedi elszökni. A nagyobbak gyakran egyedül vadásznak. A víz alatti lövöldözés jól szemlélteti ennek a halnak a téli vadászatának természetét. A csali játékától vonzva a süllő megfordul, hogy mindkét szemével látható legyen, és helyesen tudja felmérni a távolságot. Aztán dob egyet. Ha a csali a fenék közelében helyezkedik el és lassan mozog, akkor képes dobni, az érzékszervekre és az oldalvonalra összpontosítva, és megpróbálja elfedni a zsákmányt a testével és az állával. Jighorgászatnál a süllő kb. 20-30%-a megakad a szakállnál vagy a hasnál, ez normális helyzet.
A süllő ívása április-május elején történik, 10-12 fokos vízhőmérsékleten. Ez a hal meglehetősen mély helyeken ívik, másfél és két méter között. A helyeket gubacsok és elárasztott törmelékek közelében, nagy kövek közelében választják ki, amelyeken a süllő dörzsölődhet, ívhat és ívhat. Az ívás után a hím egy ideig őrzi a tengelykapcsolót, és elűzi onnan a többi halat. Aztán a süllő elköltözik a nyári táboraikba. Általában ezek mély gödrök homokos nyárs közelében, ahol sok ivadék halmozódik fel. Ilyen helyeken a halaknak nincs szükségük hosszú átmenetekre az éjszakai vadászathoz.
Ősszel a kis halak fokozatosan távolodnak a parttól, a süllő pedig egyre ritkábban közelíti meg, gyakrabban mozog a mélyben. Kezdődik a napi pokljovkija. Ezt a halat gyakran lehet elkapni éjszakai bogáncshorgászat során, ha a fenékre vagy egy gumiszalagra csaliként egy fodrot helyeznek. Ebben az esetben a harapások hatalmasak lehetnek. A csukacsapatok őszre megnőnek. Télen ez a hal ragaszkodik a napi ritmushoz, időszakonként rögzített mozgásokat végez a tározó mentén, az úgynevezett „halösvényeken”, és soha nem téved el megszokott helyétől.
A tanulmányok szerint a süllő tavasszal, íváskor, előtte és utána fogyasztja el a táplálék nagy részét – több mint 50%-át. Tavasszal és nyáron összességében a süllő valamivel kevesebbet eszik, mint a tavaszi étrendjük. Télen pedig az éves mennyiség 3-4%-át eszi meg. Ezért az a tény, hogy a süllőfogás legjobb ideje a tél, tévedés. Legjobb tavasszal megfogni, de ekkor horgászni tilos és orvvadászat.
Nyári csalik és horgászmódszerek
Nyáron többféleképpen is elkaphatjuk a döghalat. A legtöbbet hirdetett a fonás. Valóban, ez az első dolog, ami eszébe jut, amikor meg akarják fogni ezt a halat. Azonban mindig hatásos? A helyzet az, hogy sötétben a pergető csali lényegesen rosszabb, mint a természetes, élő csali és ivadék. A sebzett halra jellemző szagot árasztják és viselkedésük természetesebb a süllő számára, mint a legtökéletesebb jig csali legügyesebb játéka. És itt a hagyományosabb horgászati módok jönnek szóba – élőcsali donka és úszós horgászbot élő csalival a horgon. De a legtöbb horgász még mindig sportosabbnak tartja a pergetést, majd beszélünk a pergetős horgászatról.
Blyosny
A két leggyakoribb csali a pergető és a szilikon. Ritkábban használják a süllyedő wobblereket, a rattlineket, a mandulát és más, kevésbé hagyományos horgászmódszereket. A fonók közül a forgót kell előnyben részesíteni. Meglehetősen intenzív rezgéseket adnak, amelyek képesek vonzani a halló- és érzékszervek által irányított halakat. Kiváló eredményeket mutatnak a nem hagyományos lemezjátszók – lyukakkal a sziromban, aszimmetrikus szirmmal, gallér nélkül. A fonó színe itt nem nagyon fontos, de jobb, ha jó lemezjátszót használunk, amelyek fluoreszkáló szirmúak. A devizadetektor segítségével határozhatja meg. Idővel lemosódik, ezért időnként cserélni kell.
Sok vélemény létezik arról, hogy a házi készítésű lemezjátszók jobbak, mint a soros lemezjátszók. Ez néha igaz. A horgász azonban gyakrabban, ha valamilyen csalit vásárol, és megpróbálja elkapni, olyan fülbemászót választ, amely jó eredményt hoz. Aztán elveszítheti, és megveheti ugyanazt a boltban. Ha olcsó pergető lenne, akkor vízben való viselkedésének megismételhetősége alacsony lenne. Úgy tűnik, hogy ugyanaz a műcsali nem fog semmit, és a horgász sok időt veszít, mielőtt újra megtalálja a kincses műcsalit.
Ha ez egy ismert cég jó csali, akkor nagy a viselkedése megismételhetősége, és ugyanúgy fog fogni, mint egy szakadt. Akár egy barátjának is tanácsot adhat majd neki, és ő is el tudja kapni ilyen körülmények között. Nincs értelme a kézműves csalik játékának megismételhetőségéről beszélni. Nagy pontosságú modern berendezések használata nélkül készülnek, és általában egyediek. Aki pergetőn szeretne süllőt fogni, az igazi márkás lemezjátszókkal kezdje.
Ha cégekről van szó, a Mepps a lemezjátszók egyetemesen elismert királya. Formáját tekintve ennek a cégnek az összes klasszikus lemezjátszója három csoportra osztható – Aglia, Lon és Comet. Agliának egy filléres sziromja van, lonnak egy hosszúkás sziromja van, és az üstökösnek van valami a kettő között. Valójában egy ilyen minősítés meglehetősen önkényes, és inkább a játék hangkomponensét jellemzi, és még az Aglia sorozatok között is vannak hosszú szirmok, de ez kivétel. Van még a Fury sorozat, ami a legagresszívebb akcióval rendelkezik, de süllőhorgászatra emiatt kevésbé alkalmas.
Ezek a pörgetők nagyon különbözőek a játékban. A magányosok kifejezetten lassú játékkal rendelkeznek, a Komet – gyors forgás, az Aglia – közepestől a gyorsig. Az üstökösöknek van a legnagyobb lebenyszögük is, és meglehetősen gyorsan feltekernek. A süllő fogásához mindhárom fajta pergető elfér. Van egy vélemény, hogy a süllőt a legjobb kebleken fogni, de ez nem így van. Minden a tóban lévő hal speciális preferenciáitól függ.
A pergető méretét is kísérletileg választják ki a horgászat körülményei szerint. Előfordul, hogy a legnagyobb csuka csak a legkisebb csalit viszi el, és előfordul, hogy csak a legnagyobbat fogja. Mindenesetre a süllő horgászata valószínűleg nem jár ultrakönnyű pergetéssel, és itt jobb, ha a harmadik számtól és afölötti lemezjátszót használja. A vezetékezés természetéből adódóan a legjobb eredmények szakaszosak. Itt a lonok veszítenek, mivel meglehetősen lassan indulnak, és rövid húzással érdemes Comets és Aglia mellett választani. Azonban itt is minden a halaktól függ. Az összes többi lemezjátszó általában valamilyen szinten másolja a Meps-et, és csak a Meps elsajátítása után váltson rájuk.
A laza karéjos lemezjátszók nem hagyományosak. Remekül kapnak, és kevesebb horgot adnak kemény helyeken, mint a hagyományosak. Azonban némi készségre van szükség a megfogásukhoz, mivel játékuk nagyon instabil, és nagymértékben függ a horgász bottal és orsóval végzett munkájától. Elkapásukhoz hangosabb botra és jó orsóra van szükség. Gyakran soros lemezjátszók alapján készülnek, szirmok felhasználásával. De sok finomság is van a gyártásban. A horgászat ezeken a lemezjátszókon egyfajta jig-horgászat.
jig csalik
Jig csalit gyakrabban használnak, mint szilikont. Ritkán használt, szabad játékú csalik, amelyek egységes vezetékezésen működnek. A tény az, hogy a süllő fogásának leghatékonyabb módja a drop-shot szerelék. Horgászatkor a súly alul van, a csalit pedig 30-100 cm-rel felette rögzítjük a damilhoz. A súly egy mozdulatára az orsó két-három rángatást hajt végre a csalival, a fenékre helyezi, és egy bot segítségével más módon játszik. Ez a viselkedés leginkább egy sebzett halat utánoz, amely a legvonzóbb a süllő számára. Nemcsak szilikonhalakat használnak itt, hanem férgeket, tintahalakat és egyéb csalikat is. Lehet habgumi halakat is tenni, de csak elég erős sodrásban jó drop-shot-tal fogni.
Még egy dolog elmondható a szilikonról – a legjobb, ha jó minőségű ehető. Az ehető szilikon sokkal hatékonyabb horgászatot tesz lehetővé, hiszen nem csak hangrezgéseket ad a víz alatt, hanem egy kis szag- és íznyomot is ad a vízben. Kívánatos továbbá jó minőségű, puha csalik használata, amelyek valósághűen utánozzák a halakat vagy a vízi élőlényeket, és amelyek fluoreszkáló színűek. Meghatározható a valutadetektoron. A csalik színéről nem lehet kategorikusan mondani valamit, de észrevették, hogy a sötét férgek hatékonyabbak, mint a világosak, de a bolyhos szilikonlegyezővel ellátott farokivadékok éppen ellenkezőleg, jobbak, mint a világosak.
Az ilyen szilikon többe kerül a szokásosnál, de jobb lesz elkapni. Akár ezt is mondhatjuk – nem a csali típusa a fontos, mint a minősége. Egy márkás vibrofarkú, amit nem gyakran használnak süllőfogásra, még a legügyesebb játéknál is jobban fog harapni, mint egy rossz minőségű féreg.
A csalik méretével kapcsolatban csak egyet lehet biztosan mondani – ne használjunk túl nagy, 10 cm-nél nagyobb szilikont. Ha az egészséges gumiszalagok jól működnek a csukáknál, akkor a süllő figyelmen kívül hagyhatja őket. Néha csak a legkisebb, 2-2.5 cm hosszú rugalmas szalag hoz sikert. Ezt ismét csak a konkrét körülmények között tapasztalt tapasztalat határozza meg, semmi más. Érdemes kisebb csalikkal kezdeni a horgászatot, majd áttérni a nagyobbakra, ha nem sikerül.
Egyéb csalik
A süllő fogásakor néha wobblert, spinnerbait-et, rattlint használnak. Hagyományosan ezek csukacsali. Azonban gyakran horgászatkor süllőre rakják, és jó eredményeket érnek el. Néha egy olyan csali, mint a kabóca, szintén segít megszabadulni a nullától. Süllőnek nem rossz, de nyári éjszakai süllő fogásakor is jó eredményeket tud felmutatni. Nem kötelező más csali használata, ha a pergető és a szilikon nem működik.
Téli csalik
Télen a süllőt kiegyensúlyozón, pergetőn, csörgőn és kabócán jól lehet fogni. Kezdőnek érdemes a téli süllőhorgászatot egyensúlyozókkal kezdeni. Lehetővé teszik a halak gyors lokalizálását, és nem olyan gyakran fúrnak lyukakat, mint a fonóknál. Ez a nagy tavaknál fontos, ahol a horgász életében először horgászik. A kiegyensúlyozóval nagy terület fogható meg, játéka nem olyan nehéz, mint a pergető játéka, és a rattlinhoz képest sem túl drága. A zsinórban csónakból történő horgászatot is egyensúlyozón gyakorolják, ez lehetővé teszi a jó játék elérését még a csónak és a bot hullámokon való oszcillációi mellett is.
A Rattlins egy másik típusú téli csali. Érdemes téli csörgőket használni, amik jól játszanak a bunkókon. A Rattlin-eket nem csak játékuk, hanem hangjuk is megkülönbözteti – vannak csörgők, hallhatatlan hangjátékkal és némák is. Kívánatos, hogy egy horgász arzenáljában több csörgő is legyen, és mindegyiknek háromféle akusztikája van, hogy ne csak a játék, hanem a hangzás szerint is tudjon választani. A csörgős horgászat technikája szinte semmiben sem különbözik a kiegyensúlyozó horgászattól.
A téli kabóca jó süllőcsali. Kiváló minőségű játékuk van, és ki tudják cserélni az egyensúlyozót és a rattlint is. A különleges játék és ragyogás lehetővé teszi a halak még nagyobb távolságból történő vonzását, és még gyorsabb lokalizálását. Nehéz azonban jó téli kabócát találni az értékesítésen, leggyakrabban olyan kézműves termékekről van szó, amelyek egyetlen példányban léteznek egy képzett halász fegyvertárában. A kabóca horgászata szinte ugyanaz, mint a kiegyensúlyozók és a csörgők.
A pergető egy hagyományos süllőcsali. A téli pergetőket két típusra osztják - siklókra és szegfűkre. A süllőhöz a szegfű vagy a szegfű egy rövid szünettel működik a legjobban. Segítenek bosszantani a passzív halakat, és stabil, tiszta játékkal támadják meg a csalit. A vitorlázógépek a halak keresésére szolgálnak, a modern horgászatban ezeket szinte teljesen felváltják az egyensúlyozók. A rengeteg téli csecsebecse közül csak tapasztalattal lehet kiválasztani a megfelelőt, és a legtöbb horgásznak van saját dédelgetett műcsalija, amit szeme fényeként őriz egy esős napra, amelyre a hal nem akar rávenni. bármi mást, és jobban fél, mint a halál, hogy bekapja.
A téli csalik közül a fenékcsalik említhetők. Ezek a bojtárszárak, fenékfonók. Lehetővé teszik a passzív halak jó fogását. Mindenféle bogarak, fantomok jól mutatják magukat, ha kemény fenéken horgásznak, ahol általában csuka található. Amúgy puha agyagos vagy sáros fenéken gyakorlatilag felesleges keresni. A szárat a bogányfogásnál használják. Ez egy jig fej típusú csali, amelynek alján nagy árapály és támasztó platform van. Fúvókával használják döglött hal, egy csomó féreg vagy hús formájában. Ritmikusan kopogtatják a fenekét, bojtorján vagy süllő közeledik hozzá, és lenyomja az állát. Leggyakrabban minden típusú fenékcsali esetében a süllőt pontosan a szakáll fogja meg, nem pedig az ajak.
Végezetül meg kell mondani a téli csalik típusáról. A süllőnél a legésszerűbb közepes méretű, 5-8 cm hosszú csalikat használni. Ez mindenre vonatkozik - pörgettyűkre, egyensúlyozókra és csörgőkre. A helyzet az, hogy a kis csali alacsony provokációs képességgel rendelkezik, és a csuka egyszerűen figyelmen kívül hagyhatja. De a túl nagy is túl nagynak és erősnek tűnhet a süllő számára, és különösen a vadonban nem vesztegeti az erejét, hogy utolérje a szilárd zsákmányt.