A félszezon az az időszak, amikor az emberek hangulatváltozást és energiacsökkenést észlelnek. Ez az állapot sokak számára ismert, és tudományosan szezonális érzelmi zavar szindrómának nevezik. A tudósok viszonylag nemrégiben, az 1980-as években végeztek kutatásokat ezzel a szindrómával.
Mindenki ismeri a tél „mellékhatásait” egyes emberekre. Hangulatromlás, depresszióra való hajlam, esetenként akár az elme működésének gyengülése is. Az új kutatások azonban megkérdőjelezik azt a népszerű elképzelést, hogy a tél milyen pszichológiai hatással van az emberekre. Az egyik ilyen kísérletet, amelyet 34 amerikai lakos bevonásával végeztek, a Clinical Psychological Science folyóiratban publikáltak. Megkérdőjelezte azt a feltételezést, hogy a téli hónapokban a depresszió tünetei súlyosbodnak. A kutatók Stephen LoBello professzor vezetésével a Montgomery Egyetemen arra kérték a résztvevőket, hogy töltsenek ki egy kérdőívet a depresszió tüneteiről az előző két hét során. Fontos megjegyezni, hogy a résztvevők az év különböző szakaszaiban töltötték ki a kérdőívet, ami segített levonni a szezonális függőségekre vonatkozó következtetést. A várakozásokkal ellentétben az eredmények nem mutattak összefüggést a depressziós hangulatok és a téli időszak vagy az év bármely más időszaka között.
A neurológusok Christel Meyer, a Belgiumi Egyetem munkatársa vezetésével 28 fiatal férfi és nő körében végeztek vizsgálatot az év különböző időszakaiban, hogy információkat gyűjtsenek és dolgozzanak fel hangulatukra, érzelmi állapotukra és koncentrációs képességükre vonatkozóan. Megmérték a melatonin szintjét is, és javasoltak néhány pszichológiai problémát. Az egyik feladat az éberség (koncentráció) tesztelése volt egy gombnyomással, amint véletlenszerűen megjelenik egy stopperóra a képernyőn. A másik feladat a RAM értékelése volt. A résztvevőknek levélrészletek felvételét ajánlották fel, amelyeket folyamatos adatfolyamként játszottak le. A feladat az volt, hogy a résztvevő határozza meg, hogy a felvétel mikor kezdje meg az ismétlődést. A kísérlet célja az agyi aktivitás és az évszak közötti kapcsolat feltárása.
Az eredmények szerint a koncentráció, az érzelmi állapot és a melatoninszint többnyire évszaktól független. A résztvevők az adott évszaktól függetlenül egyformán sikeresen megbirkóztak a feladatokkal. Az alapvető agyműködést tekintve a résztvevők idegi aktivitása tavasszal volt a legmagasabb, ősszel pedig a legalacsonyabb. Az agyi aktivitás a téli időszakban átlagos szinten volt megfigyelhető. Azt a feltételezést, miszerint mentális funkciónk valóban javul télen, a 90-es évek végének kutatásai támasztják alá. A norvégiai Tromsøi Egyetem kutatói 62 résztvevővel végeztek kísérletet egy sor feladattal télen és nyáron. Egy ilyen kísérlet helyszínét meglehetősen jól választották ki: a nyári és téli hőmérsékletek jelentős eltéréseket mutatnak. Tromsø több mint 180 mérföldre északra található az Északi-sarkkörtől, ami azt jelenti, hogy télen gyakorlatilag nincs napfény, nyáron pedig éppen ellenkezőleg, nincsenek éjszakák.
A kutatók kísérletsorozat után enyhe eltérést tapasztaltak a szezonális értékekben. Azonban azok az értékek, amelyekben jelentős eltérés volt, előnynek bizonyultak… tél! Télen a résztvevők jobban teljesítettek a reakciósebesség-teszteken, valamint a Stroop teszten, ahol a lehető leggyorsabban meg kell nevezni annak a tintának a színét, amellyel a szót írják (például a „kék” szót ” piros tintával van írva stb.). A nyáron egyetlen teszt mutatta a legjobb eredményt, ez pedig a beszéd folyékonysága.
Összefoglalva azt feltételezhetjük, hogy . Sokan érthető okokból nehezen viseljük el a telet a hosszú, sötét estékkel. És miután sokáig hallgattuk, hogyan járul hozzá a tél a letargiához és a szomorúsághoz, elkezdünk hinni benne. Okunk van azonban azt hinni, hogy maga a tél, mint jelenség nemcsak az agyműködés gyengülésének oka, hanem az az időszak is, amikor az agy fokozott üzemmódban dolgozik.