tartalom
Minden a harcsa fogásának módjairól, a csalikról, az ívásról és az élőhelyekről
Két nemzetséget magában foglaló halcsalád, amely öt fajból áll. Ugyanakkor egy faj az angolnaharcsa nemzetségébe tartozik, a maradék négy pedig a második nemzetségbe egyesül. Minden harcsa az északi félteke mérsékelt és hideg vizeiben él. A halak sajátos megjelenésűek: nagy fej, erőteljes állkapocs nagy fogakkal, hosszúkás test fésű alakú uszonyokkal. A halat tengeri farkasnak vagy halnak – kutyának nevezik, ennek oka az a tény, hogy az elülső fogak a ragadozók agyaraihoz hasonlítanak. Ugyanakkor a szájpadláson és az állkapocs hátsó részén gumós fogak vannak, amelyek szükségesek az áldozatok kemény testrészeinek összezúzásához. Ez a megjelenés közvetlenül kapcsolódik az életmódhoz. A harcsa fő tápláléka a bentikus élőlények: puhatestűek, rákfélék, tüskésbőrűek. Ezenkívül a halak képesek halakra vagy medúzára vadászni. A fogakat évente cserélik. A hal mérete elérheti a 2 métert is, hossza és súlya, körülbelül 30 kg. A harcsa bentikus életmódot folytat. Nyáron elsősorban a part közelében, sziklás talajon élnek, és az algás bozótokat is kedvelik, de táplálékot keresve a homokos-sáros fenéken is meg tudnak maradni. Leggyakrabban a harcsa akár 1500 m mélységben is megtalálható. Nyáron a halak viszonylag sekély mélységben tartózkodnak, télen pedig 500 m alá mennek. Egy tapasztalatlan vagy figyelmetlen horgász által kifogott harcsa sérüléseket okozhat – a hal erősen ellenáll és harap. Ugyanakkor a puhatestűek héját összetörő állkapcsok súlyos sérüléseket okozhatnak.
Halászati módszerek
Figyelembe véve, hogy a hal az alsó rétegben és kellően nagy mélységben él, a halászat fő módja a fenékfelszerelés. Itt érdemes megjegyezni, hogy egyes halak csalit ragadhatnak, amikor tőkehalat vagy más, ugyanabban a régióban élő halat fognak. Fenékről horgászatkor a horgászok ólomsüllyesztővel ellátott felszerelést használnak, amit a fenéken „báláznak”. Észrevették, hogy a harcsákat a kőfenéken lévő süket, lágy koppintások vonzzák. Ez valószínűleg a fő étel mozgására emlékezteti. Ugyanakkor néhány horgász még harcsát is próbál etetni.
Harcsafogás fenéktengeri felszereléssel
A horgászat különböző osztályú csónakokról történik az északi tengerek nagy mélységein. Fenekező horgászathoz a horgászok pergetést, tengeri botokat használnak. A felszerelésnél a fő követelmény a megbízhatóság. Az orsóknak lenyűgöző damil vagy zsinór készlettel kell rendelkezniük. A problémamentes fékrendszer mellett a tekercset védeni kell a sós víztől. A hajóról történő fenékhalászat a csalizás elvei tekintetében eltérhet. A tengeri horgászat számos típusánál szükség lehet a felszerelés gyors feltekerésére, ami a tekercselési mechanizmus magas áttételi arányát jelenti. A működési elv szerint a tekercsek lehetnek szorzó- és inerciamentesek is. Ennek megfelelően a rudakat az orsórendszertől függően választják ki. Tengeri halak fenékhalászatánál a horgásztechnika nagyon fontos. A megfelelő vezetékek kiválasztásához forduljon tapasztalt helyi horgászokhoz vagy útmutatókhoz. Acél csalik, például szúrófűrész vagy egyéb használata lehetséges, de kevésbé hatékony, mint a szerelékek használata. A fenéken koppintással történő horgászatnál az ilyen felszerelések gyorsan tönkremennek, és ami a legfontosabb, az ólomnál hangosabb hangot keltenek, ami harcsafogásra kevésbé alkalmas. A horgászathoz a különféle formájú ólomsüllyesztőkkel ellátott különféle szerelékek a legalkalmasabbak: a „cheburashkától” az ívelt „cseppekig”, elegendő súlyú nagy mélységben történő használatra. A pórázt leggyakrabban egymás után rögzítik, hossza néha akár 1 m (általában 30-40 cm). Lehetőség van „behúzható” póráz használata is. Annak érdekében, hogy a halak fogain ne törjenek be a felszerelések, vastag monofil vezetőanyagokat (0.8 mm) használnak. Ennek megfelelően a horgokat a tervezett gyártáshoz és a megfelelő szilárdsághoz képest kell kiválasztani. Egyes horgászok jobbnak találják a hosszú szárú fém vezetőket és horgokat. Sok pattintáshoz további gyöngyök vagy különféle polipok és egyéb dolgok tartoznak. Itt érdemes megjegyezni, hogy a különféle kiegészítők használata növeli a berendezés sokoldalúságát és könnyű kezelhetőségét, de körültekintőbb hozzáállást igényel a berendezés megbízhatóságához. Csak jó minőségű termékeket kell használni, különben „váratlan” trófeaveszteség léphet fel. A horgászat elve meglehetősen egyszerű, miután a süllyesztőt függőleges helyzetbe előre meghatározott mélységbe süllyeszti, a horgász a függőleges villogás elve szerint időszakosan megrántja a felszerelést. Aktív harapás esetén ez néha nem szükséges. A halak horgokra „leszállása” előfordulhat a berendezés leeresztésekor vagy a hajó dőlésszögéből.
Baits
A harcsa fogásához különféle mesterséges és természetes csalétket használnak. A horgos szerelékeken lévő csalikhoz szilikonutánzatokat, helyi halakból vagy kagylókból származó vágásokat használnak. Az amatőr horgászat előtt konzultáljon idegenvezetőkkel vagy tapasztalt horgászokkal a helyi halak ízeiről. Egyes esetekben bizonyos élelmiszer-preferenciák vagy felszerelési jellemzők lehetségesek. A halászati lehetőségek ismertek, amikor a horgászok zúzott puhatestűeket használtak a harcsa vonzására.
Horgászhelyek és élőhelyek
Amint már említettük, a harcsa a mérsékelt és az északi szélességi körök hideg és hideg vizével rendelkező tengerek lakói. A harcsa a Jeges-, a Csendes- és az Atlanti-óceánban található, beleértve a Balti-, a Fehér- és a Barents-tengert.
Ívás
A harcsa ívási időpontja a lakóhelytől és a fajtól függ. Ősszel-télen és tavasszal is lehetnek. A harcsa kaviár fenék, a halak fészkekben ívnak, amit a hímek őriznek, miközben bárkit megtámadhatnak, aki közeledik. A lárvák meglehetősen hosszú ideig fejlődnek, különösen téli ívás esetén. Fiatal halak kezdenek élni a vízoszlopban, planktonnal táplálkozva. Az 5-8 cm-es méret után alulra költöznek.