tartalom
Folyami angolna horgászata: hol található, mikor ívik, mit jobb elkapni és hogyan kell csalogatni
Kissé szokatlan hal az orosz lakosság többsége számára, mind megjelenésében, mind életmódjában. Teste megnyúlt, kissé kígyóra emlékeztet. Egyébként tipikus hal, a test hátsó része lapított. A fiatal angolnák hasa sárgás árnyalatú, míg az érett angolnáknál fehéres. A folyami angolna anadróm hal (katadrom), életének jelentős része édesvízben él, ívása a tengerbe megy. Ebben eltér a legtöbb nálunk is ismert haltól, amely szintén vándorló életmódot folytat, de édesvízbe jár ívni. Méretei elérhetik a 2 m hosszúságot és a 10 kg-ot meghaladó súlyt. De általában ezek a halak sokkal kisebbek. Lesben álló ragadozó, amely az éjszakai életmódot részesíti előnyben. Ismertek olyan esetek, amikor az angolnák esőben vagy nedves füvön másznak be más víztestekbe a földön. A világon mintegy 19 halfaj tartozik az angolna nemzetségbe, amelyek közül néhány veszélyes lehet az emberre (elektromos angolna). De az európai és oroszországi folyókban gyakori angolna nem veszélyes, és kiváló halászati tárgy lehet. Az Anguilla anguilla nemzetségbe tartozó folyami (európai) angolna meglehetősen széles elterjedésük ellenére ugyanabba a fajba tartozik. Szerepel az IUCN Vörös Listáján. Természetes tározókban történő horgászat esetén, ahol ez a hal él, szükséges a szabadidős horgászat szabályainak pontosítása.
Az európai angolna fogásának módjai
A hal bentikus, szürkületi életmódot folytat, a nyugodt vizű területeket kedveli. Gyakran tározókban él. Ehhez kapcsolódnak az angolna halászatának módszerei. Horgászathoz különféle fenék-, úszófelszereléseket használnak; néha régiek – „tűn”, vagy a „körök” analógjai – „üvegen”. Még egzotikusabb módja annak, hogy angolnát fogunk egy fúrótoronyon felkapott férgek kötélhurkával – kikúszva és esernyővel a leszállóháló helyett. Az angolna kapaszkodik és lóg egy csomó féreg horgas fogakon, a levegőben pedig egy esernyő veszi fel.
Angolna fogása az alsó fogaskeréken
Az angolna fogásához szükséges felszerelések fő követelménye a megbízhatóság. A felszerelés elve nem különbözik a szokásos fenékhorgászbotoktól vagy rágcsálnivalóktól. A horgász körülményeitől és vágyaitól függően „üres szerelékkel” vagy orsóval felszerelt rudakat használnak. Az angolna nem különösebben elővigyázatos, ezért a vastag, erős fúrótornyok használata nem annyira a halak ellenállása, hanem az éjszakai és esti horgászat körülményei miatt fontos. Az angolna napközben is nagyszerű, különösen felhős vagy esős napokon. A donkokat vagy „snackeket” legjobban kettős vagy háromszoros horgokkal lehet felszerelni. A sikeres angolnahorgászat legfontosabb feltétele a lakóhely és a táplálék ismerete, valamint a helyi halak szokásainak ismerete.
Baits
A halakat megtanítják a csalizás helyére, de a többi halhoz hasonlóan ez sem javasolt a horgászat napján. Az angolnákat nagyrészt állati csalikkal fogják. Ezek különféle giliszták, figyelembe véve ennek a halnak a mohóságát, akár kikúsznak, akár kisebb kötegek kötegbe kötve. Az angolna tökéletesen megfogható élő csalin vagy halhúsdarabokon. Sok balti angolna kedveli a kisméretű lámpalázat, ugyanakkor szinte minden helyi halra fog angolnát.
Horgászhelyek és élőhelyek
Oroszországban az európai angolnák elterjedése északnyugaton eléri a Fehér-tenger medencéjét, a Fekete-tenger medencéjében pedig alkalmanként megfigyelhető a Don folyó és a Taganrog-öböl összes mellékfolyója mentén. Az angolnák a Dnyeper mentén emelkednek Mogilevig. Az északnyugati angolnapopulációk a régió belvizeinek számos tározójában elterjedtek, a Chudskoye-tól a karéliai tavakig, beleértve a Belomorsky lefolyású folyókat és tavakat. Az angolnák Közép-Oroszország számos víztározójában éltek, a Volga-tározóktól a Seliger-tóig. Jelenleg néha a Moszkva folyóban találkozik, és meglehetősen gyakori az Ozerninsky és Mozhaisk víztározókban.
Ívás
A természetben az angolnák az Atlanti-óceán Sargas-tengerében, a Golf-áramlat hatászónájában szaporodnak. Az európai folyókban és tavakban eltöltött 9-12 év után az angolna elkezd becsúszni a tengerekbe, és az ívóhelyek felé halad. A hal színe megváltozik, világosabbá válik, ebben az időszakban szexuális különbségek jelennek meg. A halak körülbelül 400 méteres mélységben ívnak, hatalmas mennyiségű, akár félmillió vagy több ikrát költenek. Az ívás után a hal elpusztul. A megtermékenyített peték egy idő után átlátszó lárvává - leptocephalussá - válnak, amely a víz felső rétegeiben önálló életet kezd, majd a meleg Golf-áramlat hatására fokozatosan továbbszáll a további tartózkodási helyekre. Körülbelül három év elteltével a lárvából a következő fejlődési forma – az üvegangolna – fejlődik. Édes vizekhez közeledve a hal ismét átalakul, elnyeri szokásos színét, és már ebben a formában behatol a folyókba.