Süllőfogás télen: horgásztaktika és horgásztechnikák, változatos felszerelések és használatuk

A mélység agyaras ura azon kevés téli ragadozók egyike, amelyek a fagyos időszakban is aktívak maradnak. A hideg évszakban a süllő nagy állományokban tart, ami miatt a befogása további harapásokat jelezhet. A folyókon és a tározókon is ragadozót fognak el. A süllőt gyakran magánhorgászatba, zárt tavakba bocsátják, és nagy tavakban is megtelepedhetnek.

A csuka süllő és tevékenysége télen

Ez a fajta süllőcsalád igényes a víz összetételére. A csuka nem tolerálja a túl lágy vagy kemény vizű, magas savasságú területet. A halak megpróbálják elfoglalni a víztestek olyan területeit, ahol a föld alól feltörő áramlatok vagy források jelennek meg. A vízterület átlátszósága és az oxigén jelenléte biztosítja a halak aktivitását, ezért pangó gödrökben ritkán látni.

Az agyaros ragadozó harapását a következők befolyásolják:

• szezonalitás;
• időjárás;
• a légköri nyomás változása;
• jég vastagsága;
• a vizek árnyalatai.

Tél elején, amikor a jégvastagság eléri az 5-7 cm-t, a mélyragadozó jól reagál mind a mesterséges, mind az élő csalikra. Az évnek ebben az időszakában a legaktívabb, de gyakran a vékony jég miatt nem lehet a csatorna, gödör közelébe kerülni. Annak érdekében, hogy ne kockáztassunk, jobb megvárni, amíg a kemény vízfelület legalább 10 cm-ig megerősödik. A süllőt vékony jégen (10 cm-ig) a legkönnyebb elkapni. Mivel ez keresési horgászat, az eredmény közvetlenül függ a lyukak számától.

Januárhoz közeledve a jég vastagsága eléri a maximális értékeit, nehezebb lesz a lyukakat fúrni, de most már a legtávolabbi ígéretes zónákba is eljuthatunk. A tél közepén az „agyarasok” aktivitása csökken. Ha vastag a jég és kicsi a vízterület, akkor hiába várjuk meg a ragadozó távozását. Kis víztestekben a halak aktivitása az oxigénháztartástól függ. A jég felhalmozódásával a vízben oldott oxigén mennyisége csökken.

A tél második trimeszterében ragadozót kell keresni nagy tározókban, régi tározócsatornákon, mérsékelt folyású folyókon. Az állandó áramlás összekeveri a víztömegeket, oxigénnel telítve. A csuka gyakran jön a mellékfolyókkal, deltákkal való találkozásokhoz. A verőforrású helyeken is találhatók halak, de ezeken a területeken a jég nem biztonságos. A vízáram alulról lemossa a szilárd réteget, víznyelőket képezve.

Fotó: ryba-lka.ru

A harapás a tél végén aktiválódik, amikor a jég olvadni kezd, a víz kifolyik alóla és elkeveredik az olvadt folyadékkal. A téli trimeszter végén a vízterület zavarossá válik, de oxigénnel telítődik, ami növeli az agyaros rabló elkapásának esélyét.

A horgászat minőségét a szezonalitás mellett az időjárás változásai is befolyásolják:

• csapadék hó és eső formájában, gabonafélék;
• felhős és napos;
• erős szél;
• alacsony hőmérsékletek és olvadások.

A süllőt jól megfogja a hó. Ez idő alatt a légköri nyomás csökken, és a levegő hőmérséklete emelkedik. Erős fagyban is sikerrel lehet számolni, feltéve, ha legalább az elmúlt három napban stabil volt az időjárás. A csuka érzékeny a légköri front hirtelen változásaira; az éghajlati viszonyok megváltozásakor abbahagyja a harapást. Az egyetlen dolog, ami „bekapcsolhatja” a harapást, az a hirtelen vízellátás, ami jellemző a gátak által határolt nagy folyókra.

Sok horgász várja a vízellátás pillanatát. Ebben az időben minden hal aktiválódik, és kiváló fogásra számíthat. Ha előre tudja, mikor nyílik ki a zsilip a gáton, sejtheti egy ragadozó és a fehérhal tevékenységét.

Nem az utolsó fontos jelenség, amely befolyásolja a süllő harapását, a termoklin. Elhelyezkedhet a felszínhez közelebb, a vízoszlop közepén, vagy majdnem az alján. A termoklinos zónát csak visszhangjelzővel lehet meghatározni. Ha ez jelen van ezen a területen, akkor megpróbálhatja elkapni az „agyarast” ez alatt a vonal alatt, ahol a víznek melegebbnek kell lennie. A termoklin nem más, mint a különböző hőmérsékletű víztömegek határa. Akkor keletkezik, ha a vízterület hosszabb ideig nem keveredik.

Hol keressünk süllőt télen

Mindenki tudja, hogy az „agyaras” a mélyben él, de nem minden horgász tud arról, hogy a süllő elválasztja az üdülő- és táplálékterületeket. A csatorna legmélyebb, nyugodt vizű és magas oxigénszintű szakaszain a ragadozó megpihenhet és nem veszi be a felkínált csalikat. Ez magyarázza a süllő nagy felhalmozódását a visszhangszondák kijelzőjén, amelyek figyelmen kívül hagyják az élő csalihalakat, a kiegyenlítőket és a csörgőket.

A gödrök magaslatai általában étkezőasztalként szolgálnak. Megtalálhatóak akár elektronikus mélységmérő segítségével, akár a régi módon: bottal csalival. Minden mélységkülönbség a lyukak mellé ragasztott zászlókkal vagy pálcákkal van jelölve.

Sudak parkolóhelyet a következő elvek szerint választ ki:

• mélység 6 m-től;
• menedékhelyek jelenléte (gumok, cseppek stb.);
• takarmányalap;
• kis áram;
• kemény alsó.

A ragadozó gyakran alulról szedi fel a táplálékot, ezért kemény talajú helyeket választ, ahol ezt a legkönnyebb megtenni. Homokos, sziklás vagy jobb esetben a kagyló alja tökéletes a megfogására. A halak a rokonok mellett tökéletesen eszik a puhatestűeket és a rákféléket. A ragadozó éles látású, így még koromsötétben is képes megkülönböztetni a színeket. A látást és a hallást kiválóan kiegészíti a kidolgozott oldalvonal, melynek segítségével a süllő meghatározza a mozgást a vízben.

A ragadozó táplálékalapja a következőket tartalmazza:

• fiatal és vedlő rákok;
• bentikus gerinctelenek;
• fiatal halak, kaviár;
• árpa, kagyló és más kagylók;
• bogarak, rovarok és lárváik.

Nyílt vízen éjszaka a süllő vízi madarakat, rágcsálókat, békákat és ebihalakat, piócákat és még kis kacsákat is üldözhet. Télen a táplálékellátása érezhetően lecsökken, a süllő kénytelen sétálni a keszegcsapatok közelében. Az ösztönöket vonzza a ragadozó fehérsége. Gyakran előfordul, hogy egy agyaras rabló nem képes lenyelni egy nagy dögfogót, de időnként nagy fogak nyomait hagyja rajta.

Fotó: pbs.twimg.com, készítette: Nikolay Rudenko

A süllő száját úgy alakították ki, hogy keskeny testű halakkal táplálkozzon: sivár, csótány, rúd, gubacs és gumó. A ragadozó fejből támad a zsákmányra anélkül, hogy megfordítaná, ahogy a csuka teszi.

A süllő népszerű élőhelyei télen:

• csatorna szélei;
• magasságok és szabálytalanságok a gödrökben;
• kagyló és köves szemétlerakók;
• kilép a gödrökből;
• zónák fordított áramlású meredek part alatt.

A pangó tározókon és folyókon várható helyek némileg eltérőek. A csuka nem választja parkolónak a zuhatagot, a mérsékelt áramlású övezetek vonzzák. A folyókon a halak fák törmeléke alatt, gubancokban, 5 méteres kanyarokban tartanak. A csuka általában helyben marad, és főleg éjszaka mozog. Egy csoport legfeljebb 50 azonos méretű halat tartalmazhat. Ritka esetekben különböző méretű trófeákat találnak egy állományban.

Kérdezte a Tactics

A kis folyókon való halászatot a part széleivel és éles cseppekkel kell kezdeni. A ragadozó gyakran már a szemétlerakás elején érezteti magát, ahol a süllő mellett sügér, csótány és különféle apróságok is találhatók. A kis folyó víztározókon lehetetlen megkerülni a kidőlt fákat, éles kanyarokat és gödröket, ahol a halakat leggyakrabban tartják. Azt is figyelembe kell venni, hogy az „agyarasok” lesben csaphatnak le a strandok közelében, cölöpökkel és hidakkal teli helyeken.

A süllő keresésének titkai:

1. Egy sor lyukat kell fúrni egy menetben, hogy ne ijedjen meg a hal 5 percenként. A lyukakat egyenes vonalban, sakktáblás és véletlenszerű sorrendben fúrják. Ezenkívül sok horgász kereszttel dörzsöli be a vízterületet, remélve, hogy mélységi különbségeket és leseket talál.
2. Nem érdemes sokáig a lyukon maradni. Ha a zónában van egy aktív rétis, akkor az első öt botütésnél kapással észleli magát. Vannak napok, amikor a halaknak több időt kell adni a közeledésre, közelebbről szemügyre és döntésre. Ez a vadonban történik.
3. A sokféle bejegyzés a sikeres horgászat kulcsa. Minél gyakrabban változtatja a horgász az animációt, annál valószínűbb, hogy a csali bármilyen művelete vonzza a halakat. A vezetékeket meg kell változtatni és kiválasztani abban az esetben, ha a csuka megmutatta magát, de a harapás gyengének bizonyult. Egy inaktív hal egyszerűen eltalálja a csalit anélkül, hogy kinyitná a száját, és rendkívül nehéz észlelni.
4. Nem szabad alábecsülni a szünetek és a lassú közzétételek hatását. Tél közepén, amikor a süllő passzív, több időt kell hagyni a használt fúvókának a leállásra. Ezenkívül módosítani kell a játékot apró mozgatások hozzáadásával és simábbá tételével.

A horgászathoz a süllő vezetékeit kell kiválasztani. Általában ezek egyszeri ütések, szünetekkel váltakozva. Fontos, hogy minden mozdulattal 5-10 cm-rel megemeljük a csalit, ilyenkor a hal aktívabban reagál a mesterséges csalira. A horgászhorizont megváltoztatása lehetővé teszi a vízoszlop gyors vizsgálatát. Ha nincs visszhangjelző a berendezés között, akkor manuálisan kell megkeresni, hogy milyen mélységben tartják az agyaras rablót. Leggyakrabban a süllő a fenék közelében marad, de van, amikor a hal 2-3 méterrel magasabban áll, és egyszerűen rossz helyen játszik a csali.

Fotó: breedfish.ru

Az ütések és megállások között használhatja a „csöpögő” technikát. Horgászatról érkezett süllő horgászathoz egy mormyshkával. A legfontosabb, hogy ne feledje, hogy a csepegtetésnek egyenletesnek kell lennie. A csuka, különösen a passzív, gyakran felkapja a tehetetlenségtől a sűrűben rángatózó horgot.

Az aljára koppintva minden téli szezonban remekül működik. A technika bármilyen csalival való horgászat esetén hatékony: egyensúlyozó, csali, rattlin stb. A sok mesterséges csali között van egy speciális, nagy méretű mormyshka, az úgynevezett „stalker”. Nem nehéz kitalálni, hogy milyen vezetékeket használnak a rögzítéshez.

Amikor a csalit a fenékre engedjük, zavarossági felhő száll fel. Ha a horgászatot kagylós sziklán vagy sziklás talajon végzik, a koppintás jellegzetes hanggal jár együtt.

Felszerelés és csalik a jeges horgászathoz

A süllő horgászatához legfeljebb egy méter hosszú botot használnak. Többféle nyersdarab létezik: szénszálas vagy grafit, üvegszálas, kompozit. Az első lehetőség érzékenyebb és alkalmas a szakemberek számára. A szénszál lehetővé teszi, hogy gyorsan megtalálja a fenekét a legkönnyebb csalival, tökéletesen közvetíti a ragadozó legkisebb piszkálását.

Az üvegszál a kezdő horgászok által használt olcsó felszerelés. A süllő horgászatának megkezdéséhez ajánlatos olcsó felszerelést vásárolni, hogy lássa, tetszik-e ez a horgászat. Ha a horgász a süllőre vadászik, ideje grafitból és üvegszálból készült botra váltani. Ezek a modellek közepesen rugalmasak és érzékenyek, teljes mértékben használhatók süllő zsinórban történő fogására.

Fotó: activefisher.net

A téli horgászbot inerciális vagy inercia nélküli orsóval van felszerelve. Az első lehetőség a fogaskerekek lyukról lyukra történő áthelyezését jelenti „kézen”. A pergető orsó ezt nem igényli, ami kényelmes, ha nagy mélységben és erős szélben horgászik. A trófeával való küzdelem első esetben „a klasszikusok szerint” zajlik: a horgász óvatosan kihúzza a halat, ujjaival megtapogassa a zsinórt. A pergető orsó teljesen megismétli a pergető horgászatot, az egyetlen különbséggel: a horgászat függővonalban történik.

A puszta horgászathoz erős téli horgászzsinórt használnak a következő paraméterekkel:

• hossza legalább 50 m;
• átmérője 0,25-0,3 mm;
• törési teher – 7-9 kg;
• puha szerkezet;
• kopásállóság;
• átlátszó szín;
• memória hiánya.

Néha a mélység az ígéretes területeken eléri a 15-16 m-t. Az ilyen területeken történő horgászathoz horgászzsinórra van szükség annak érdekében, hogy szakadás esetén gyorsan visszahúzzuk a csalit, és a sorokban maradjunk. 50-100 m elég egy bottekercshez. A kiváló minőségű horgászzsinór 3 évig bírja, majd kiszárad, elveszíti rugalmasságát, nyújthatóságát és szilárdságát. A téli horgászzsinór nejlonszálakból készül, nem lehet benne memória, csavarodás és gubanc. Télen a monofilek sokkal nagyobb igénybevételt jelentenek, mivel a nehéz horgászati ​​körülmények befolyásolják a kötélzetet és a horgászat kényelmét.

A nagy kopásállóságú puha vonalat kevésbé deformálják a lyuk éles szélei vagy a tetején lévő fagyott jégdarabok. A süllő fogásához acél pórázt nem használnak. A ragadozónak éles agyarai vannak, amelyeknek a fluor-szénhidrogén magabiztosan ellenáll. Azokon a helyeken, ahol valószínűleg találkozni lehet csukával, titán- vagy volfrámcsavarokat használnak.

Horgászat egyensúlyozókon

A puszta horgászat egyik legnépszerűbb csalija az egyensúlyozó. Söprő játéka messziről vonzza a halakat, ami nagy mélységben történő horgászatnál fontos. A Sudach kiegyensúlyozók nagy méretűek. A „fogazott” kifejezés kereséséhez használjon 7-20 grammos modelleket.

A kiegyensúlyozóknak hosszú testük van, három kampóval. Az alsó pólón általában egy színes epoxifolt található, amely támadás célpontjaként szolgál. A játék amplitúdója műanyag farok segítségével érhető el. Lengés közben a kiegyensúlyozó másfél méterrel felrepül a kiindulási ponttól, majd megfordul és visszatervez. Így a csali kiírja a „nyolcat”, felrepülve egyik vagy másik irányba.

A kiegyenlítőt nem ajánlott gubancokban használni. A csali amplitúdós játéka minden közelben lévő akadályt elkap, így könnyen elveszíthető.

Az „agyaros” kifejezésre magas ütéseket ajánlanak, ha süllőt találnak, akkor rövid emelkedőkre váltanak. A passzív halakat megijesztik a kiegyensúlyozó hirtelen mozdulatai, ezért a tél végi horgászatához rövid kilengést és horgászhorizont megváltoztatásával járó csöpögést használnak.

Fotó: activefisher.net

A horgászok körében egyaránt népszerűek a provokatív és a természetes csaliszínek. Napos időben és tiszta vízben sötét színek, felhős időben élénk és savas színek használata javasolt.

Keresési modellként egy közepes méretű, világos árnyalatú kiegyensúlyozó alkalmas, amely messziről látható és aktív ragadozó támadja meg. Ha a horgászat olyan zónából indul, ahol biztosan vannak halak, a taktikát a tározó körülményei alapján választják ki: szezonalitás, levegő hőmérséklet, felhőzet és napszak.

Népszerű kiegyensúlyozók süllőhöz:

1. Lucky John Fin 5.
2. Rapala Jigging Rap W 05.
3. Scorana Ice Crystal Mark 2.
4. Kuusamo mérleg 75 mm.
5. Nils Master Jigger 1.5.

Vigyen magával egy készletet ugyanabból a fúvókából és ugyanabból a modellből különböző színekből. A pénztárcabarát modellek gyakran „elveszítik” a farkukat, ha egy agyaras rabló megtámadja őket, még akkor is, ha fülbemászóak.

Tiszta csali horgászat

Talán a legklasszikusabb csali édesvizek agyaras lakójának horgászatához a pergető. A Sudach modelleket 100 évvel ezelőtt ismerték. Egyes termékek szilárd testtel rendelkeznek forrasztott kampóval (egyszeres, dupla és egyenletes póló), másoknak van egy tekercsgyűrűje, amely horogkampóként szolgál egy fonóval.

A következő különbségek jellemzőek a süllő csecsebecsékre:

• keskeny, de hosszú test;
• élénkpiros pöttyök a csalin;
• súlya 10-25 g;
• fémes, ritkábban festett színű.

Mivel a süllő keskeny szájú, megfelelő csalétkeket kell kiválasztani a fogásához. A pergetők függőleges helyzetben vannak a vízben, ezért kapták nevüket.

A népszerű modellek között számos forma létezik:

• szegfű;
• csövek;
• tervezők;
• háromágúak.

Minden modellnek megvan a maga súlypontja, ennek köszönhetően változik a játéka. Sok pergető titka, hogy a horog visszaakasztásával fejjel lefelé is használható. Így ugyanannak a puszta csalinak más játéka lehet.

Fotó: sazanya-bukhta.ru

A szegfű, a háromszög és a csövek felemelve gyorsan visszaesnek, kicsit meginganak és megállnak. A sikló vitorlázórepülőkre jellemző, hogy eséskor oldalról oldalra rezegnek. A vitorlázók kiválóan alkalmasak agyaros rabló megtalálására, más típusú pergetők pedig ponthorgászatra.

A téli függőleges fonók sárgarézből, rézből, rozsdamentes acélból és egyéb anyagokból készülnek. Szállításkor gyakran adnak ólmot az ötvözethez. A klasszikus fonók fémes színűek, bár sok jól ismert gyártó élénk színű modelleket gyárt.

A puszta csalival való horgászatnál ugyanazt a taktikát alkalmazzuk, mint a kiegyensúlyozóval történő horgászatnál. A huzalozás fő típusának egy rúdhintát kell tekinteni, amelynek vastagsága lassan ingadozik. A pergetőt le lehet fektetni a fenékre – ez is hatékonyan hat a ragadozóra.

A puszta horgászat egyik legnépszerűbb modellje a „cső”. A vágások szögétől függően van egy vagy másik játék. Alul egy hármas horog, felül egy lyuk a horgászzsinórhoz való rögzítéshez. A „svéd pattanás” nevű termék is népszerű. A tervezési típus modelljének egyenetlenségei különböző irányokba ragyognak, nagy távolságból vonzva a süllőt.

Más csalikkal ellentétben a puszta pergetőket egy darab hallal vagy sózott spratttal lehet használni. A horgon lévő ehető részecske jelentősen javítja a harapást.

Horgászat csörgőkön

A harmadik, de nem utolsósorban népszerű süllőcsali típus a rattlin. Ezt a fajta mesterséges csalit penge nélküli wobblernek nevezik. Kezdetben a csörgőket csak puszta horgászatra használták, később azonban csónakból horgászatra kezdték használni.

Ellentétben a kiegyensúlyozókkal és a csörgőkhöz készült fém pergetőkkel, ezek a legsimább vezetékezést használják, ami egy igazi hal mozgására emlékeztet. Ezenkívül ez a fajta mesterséges hal teljesen utánozza a víz alatti lakosokat. A Rattlinek anatómiailag hasonló testtel rendelkeznek: kopoltyúfedők, uszonyok, szemek, pikkelyek és természetesen színek.

Éles ütésekre a csörgő felrepül, majd simán visszaesik. A gyengéd mozgatások jó eredményeket adnak, de akkor hatásosak, ha biztosan tudod, hogy a dög a lyuk alatt van. A zökkenőmentes emelkedés a csörgő csöpögésével vonzza a legjobban a halakat. A süllőnek úgy tűnik, hogy egy sebzett hal menekül előle, és a ragadozó ösztönei nem engedik, hogy elhaladjon mellette.

Fotó: activefisher.net

A süllő horgászatához 7 g súlyú modelleket használnak. Minél nagyobb a mélység, annál nagyobb csalira van szükség a horgászathoz. Ezenkívül a csörgők jól megbirkóznak a kis és nagy folyókra jellemző áramlatokkal. A mesterséges halak 1-2 darab pólóval vannak felszerelve.

A legjobb csörgők a jéghorgászathoz:

1. Smith Bay Blue.
2. A GAMAUJI JELENTÉSE.
3. Usami Vertigo.
4. Rapala Rattlin' Rapala.
5. Yoshi Onyx Primula Vibe.
6. ECOPRO VIB Sharkey.
7. Lucky John Soft Vib.

Rattlin a Rapala cégtől lett az úttörő, és az a csali, amelyből kiindult a divat ezeknek a rezgéseknek a megfogására. A téli modellek legtöbbször csendesek, nincs bennük csörgős kapszula és mágnes a dobási távolsághoz. Ez különbözteti meg őket a folyékony vízben használt csörgőktől.

Mormyshka "stukalka"

Sok régióban a legnépszerűbb téli csali a „fogas” jéghorgászathoz még mindig a mormyshka. A sárgaréz termék úgy néz ki, mint egy lapos fenekű golyó, vízszintes helyzetet foglal el a vízben, és a süllő mellett bojtorján horgászatra is használható.

Fotó: klevoclub.com

A termék sárgarézből készült, az aljára érve jellegzetes zengő hangot ad ki. Egy éles horog tökéletesen áttöri a sűrű süllő száját.

Fúvókaként használható:

• haldarabok;
• sózott spratt vagy spratt;
• máj, vese és egyéb belsőségek;
• kúszik, egy csomó féreg;
• kagylóhús, paszomány, néha disznózsír.

A horgászat elve egyszerű: a horgász egy fúvókával ellátott mormyshkát dob ​​a lyukba, megkeresi az alját, és elkezdi a vezetékezést. Az animáció fő eleme, hogy időnként kopogtat a földön, növelve a zavarosságot. A hal a zavaros felhőre reagál, közelebb jön és felveszi a csalit az aljáról. Ha a ragadozó nem veszi alulról, emelje fel a mormyshkát egy kicsit magasabbra.

A mormyshka mérete 10-25 g. Az ólommodellek meglehetősen ritkák, mivel kevésbé hatékonyak.

Süllő fogása

A jeges horgászatban széles körben használt műcsalik mellett a csalik sem veszítenek népszerűségükből. A helyhez kötött felszerelés élőcsalival jól mutat a vadonban, amikor a süllőt csak természetes csalival lehet csábítani.

A szellőzőnyílás előnyei a mesterséges csalikkal szemben:

• horgászat több felszereléssel egyszerre;
• horgászat a halász részvétele nélkül;
• a felszerelés éjszakára való elhagyásának képessége;
• ragadozó vonzása aktív élő hallal;
• horgászat erős fagyban, kényelmes sátorban.

A zherlit segítségével diverzifikálhatja a horgászatot. Az 5 engedélyezett felszerelés beállítása után a horgászok műcsalira váltanak. Így nyomon követhető a hal aktivitása, preferenciái. Erős fagyban, amikor a levegő hőmérséklete -20°C alá süllyed, a szellőzőnyílások kényelmes horgászatot tesznek lehetővé a sátorban. Elég felállítani a felszerelést, és visszatérhet a meleg menedékbe, az ablakból figyelve, mi történik.

A felszereléseket egymástól legalább 15 m-re kell elhelyezni. Lehetetlen egy horgászút során nagy vízterületeket lefedni, de mélységi térképet készíteni azon a területen, ahol a horgász tartózkodik, teljesen lehetséges. Nincs értelme egy óránál tovább hagyni a tackle-t egy lyukon. Télen meg kell keresni a halakat a csatornaperemek, lejtők, gödrökből való kilépések és egyéb fenékegyenetlenségek, domborzati anomáliák vizsgálatával.

A visszhangjelző segít a szellőzőnyílások helyes elrendezésében. Ezzel meghatározhatja a mélységet, láthatja a fenék szerkezetét, a gubancok jelenlétét és a domborzat változásait. Sík területen fölösleges felszerelést tenni, pontosan ugyanaz, mintha süllőt keresnénk a kijelzőn.

Az agyaros halak horgászatához többféle élő csalit használnak:

• csótány;
• kicsi, keskeny testű kárász;
• rudd;
• Amur csebacsok;
• fürge cselle.

Ha nem sikerült beszerezni a szükséges halfajtát, mindig kifoghat egy süllőt, levághatja a felső uszonyát és csalinak használhatja. A tüskés süllő kevésbé vonzó a ragadozó számára, a természet tette azzá, de harapástalan helyzetben a „csíkozás” jó megoldásnak bizonyulhat.

Az élő csali egy horgokkal, párossal és pólóval van beültetve. A süllő fogásához népszerű a kopoltyú alá és a felső ajak mellé történő újratelepítés. A ragadozó elölről támadja meg a halat, így a horog azonnal a szájába kerül. Egyes horgászok éppen ellenkezőleg, azt tanácsolják, hogy az ivadékot a farkánál fogják meg, azzal érvelve, hogy így az élő csali mozgékonyabb és vonzóbb marad. Érdemes megjegyezni, hogy a hármas horog hatástalan, ha a szellőzőnyíláson elkapja a süllőt. Sokkal nehezebben harap a szájába, mint egy dupla és egy szingli számára.

Fotó: activefisher.net

Télen a süllőket nappal és éjszaka is kifogják a zherlitsy-n, de az aktivitás csúcsa a sötét napszakra esik. Ha éjszaka elhagyja a tackle-t, néhány óránként ellenőrizni kell. A süllő gyakran adott időpontban megy ki etetni, és fél óra alatt mind az 5 szellőző működhet. Az éjszakai horgászat a szellőzőkön kombinálható keszeg horgászattal, hiszen ez a két halfaj mindig közel marad.

A felszerelések éjszakai rossz láthatóságának kiegyenlítése érdekében a szellőzőnyílásra csengőt akasztanak, amely reagál a harapásra. Mivel a horgászat 6 méteres mélységben történik, a harang hangja nem ijesztheti meg az „agyarost”, a horgász értesítést kap a kapásról.

Éjszaka célszerű kisebb területeken a felszerelést beállítani, ahol vászon van, ami szintén érzékelhető visszhangjelzővel. Az ilyen zónákban a ragadozó éjszaka táplálkozik. Sokatmondó, hogy egy nagyobb csuka pontosan sötétben jön át a szellőzőkön, még akkor is, ha nappal nem volt kapás. Az aktivitás csúcspontja éjfélkor és hajnal előtt van.

Zherlitsán süllő fogásakor nem szabad megfeledkezni a 0,5 mm átmérőjű fluorkarbon pórázról, mivel a nagy csuka gyakran az agyaras mellett kószál. A csatorna foltos szépsége néha lenyűgöző méretűvé válik, és kellemes bónusz lehet minden horgásztúrán.

A süllő felszereléseként szabványos telepítést használnak 20-30 g-ig megnövelt süllyesztővel, a horgászterület mélységétől és áramától függően. A póráz hossza 30-50 cm között változik.

A süllő téli horgászata mindig kiszámíthatatlan. A tóba való belépéskor először lyukakat kell fúrni és halakat kell keresni. Ha nem lusta, akkor a télen is tisztességes fogásra számíthat, amikor már csak apró sügérek jönnek a horogra, amelyeket vissza kell engedni.