Zöldség és zene. Mi lehet a közös e két fogalom között? A kérdésre megtaláljuk a választ az 1998 februárjában Bécsben alapított zenés zöldségzenekarban – Vienna Vegetable Orchestra. Az egyedülálló zöldségzenekar teljes egészében különböző friss zöldségekből készült hangszereken játszik.
Valamikor egy zenekar létrehozásának ötlete támadt egy lelkes zenészcsoportban, akik mindegyike egy bizonyos zenei stílusnak adta magát: a popzenétől és a rocktól a klasszikusig és a jazzig. Minden zenésznek megvolt a saját projektje és célja a kedvenc területén. De egy dolog világos – mindannyian valami különlegesben akartak találni, valamiben, amit előttük senki sem tudott megtenni. A mindennapi életben minket körülvevő hangzásvilág tanulmányozása, az új hangok, új zenei irány, az érzelmek és érzések új megnyilvánulásainak keresése vezetett a világ első zöldségzenekarának létrejöttéhez.
A Zöldségzenekar már egyedülálló esemény. De abban is egyedülálló, hogy nincs vezetője. Az együttes minden tagjának szavazati joga és saját nézőpontja, sajátos teljesítményszemlélete, az egyenlőség itt uralkodik. Hogyan sikerült a különböző hátterű, különböző végzettségű embereknek (nem csak hivatásos zenészek vannak a zenekarban, hanem művészek, építészek, tervezők, írók és költők is) valami egyedit, grandiózusat alkotni? Valószínűleg ezt hívják – egy nagy, barátságos csapat titka, tele lelkesedéssel és egy célért való törekvéssel.
Kiderült, hogy az asztalunkra kerülő zöldségeknél semmi sem lehetetlen átadni a jazz, a rock, a popzene, az elektronikus zene és a klasszikus zene hangját. Néha a növényi hangszerek hangja a vadállatok kiáltásához hasonlítható, néha pedig egyáltalán nem hasonlítanak semmihez. Minden zenész biztos abban, hogy a növényi hangszerek által keltett hangok más hangszerekkel nem reprodukálhatók.
Tehát milyen zenei stílusról van szó, amelyet a számunkra ismerős zöldségek közvetítenek? A zenészek így hívják – zöldség. A szokatlan hangszerek hangjának leírásához pedig csak egy dolgot tanácsolhatunk: jobb egyszer hallani, mint százszor elolvasni.
A legérdekesebb, hogy egy zenés koncert nemcsak a fülünknek, hanem a gyomornak is kellemes. Nem hangzik furcsán? A helyzet az, hogy az előadás végén a közönségnek felkínálják, hogy értékelje a zenei társulat séfjének konyhaművészetének elsajátítását. Főleg a koncertre érkező nézőknek frissen főzött zöldségekből készült levest szolgálnak fel. Ugyanakkor, ahogy minden zenei előadást a hangok és a hangszerek újszerűsége jellemez, úgy a zöldségleves is mindig egyedi, és megvan a maga íze.
A művészeknek meg kell adni a magukét: nem csak változatosságot hoznak a zeneművészetbe, hanem „pazarlás nélküli művészet” is: a műszeralkotáshoz felhasznált zöldségek egy részét zöldségleves készítik, maguk a hangszerek pedig Az előadás végén bemutatják a közönségnek, akik pedig sorra úgy döntenek: megtartanak egy pipa sárgarépát emlékül, vagy megeszik nagy örömmel.
Hogyan kezdődik a zöldségkoncert? Természetesen a legfontosabbtól – a hangszerek gyártásától, amelyek technikája közvetlenül attól függ, hogy a zenészek melyik zöldségen fognak játszani. Tehát egy paradicsom vagy egy póréhagyma hegedű már készen áll a játékra, és nem igényel semmilyen előmunkát. Egy uborkás fúvós hangszer elkészítése pedig körülbelül 13 percet vesz igénybe, a répából furulya elkészítése körülbelül 1 órát vesz igénybe.
Minden zöldségnek frissnek és bizonyos méretűnek kell lennie. Pontosan ez jelenti a zenekar fő nehézségét a turné során, mert nem mindenhol lehet jó minőségű, sőt bizonyos méretű friss zöldséget találni. A művészek kiemelt figyelmet fordítanak a zöldségek kiválasztására, mert fonnyadt uborkán vagy nagyon apró sütőtökön nem lehet játszani, ráadásul a hangszerek a legalkalmatlanabb pillanatban – előadás közben – elromolhatnak, eltörhetnek, ami egy ilyen egyedinél elfogadhatatlan. zenekar. A művészek általában nem az üzletekben, hanem a piacokon választanak zöldséget, mert véleményük szerint a zöldségek akusztikai tulajdonságait megzavarhatják a vákuumcsomagolásban való tárolásuk.
A zöldségek minőségi követelményei a rendeltetésüktől is függenek: például a répagyökérnek a combhoz való nagy méretűnek, a furulya készítéséhez közepes méretűnek és meghatározott szerkezetűnek kell lennie. Egy másik probléma, amellyel a művészek szembesülnek, a növényi hangszerek kiszáradása és zsugorodása az előadások során fény és magas hőmérséklet hatására, ezért igyekeznek egy bizonyos hőmérsékletet és fényviszonyokat fenntartani a koncertteremben. A hangszerek fejlesztése és bővítése folyamatban van. Tehát az első növényi eszköz a paradicsom volt 1997-ben.
A művészek folyamatosan újakat találnak ki és fejlesztik a régi hangszereket, olykor az innovatív ötleteket ötvözik a már klasszikusokkal, aminek eredményeként új hangzások születnek. Ugyanakkor a zenekar igyekszik megőrizni az állandó hangokat, például a sárgarépa csörgőit, ami szükséges a saját műalkotások elkészítéséhez, amelyekhez már saját hangjegyzetet készítettek. Ennek a csoportnak a túráit szinte „percenként” ütemezzük. A zenészek ugyanakkor szívesen játszanak nyitott közönséggel, jó hangulatú helyeken, jó akusztikájú termekben – lehet koncert- vagy színházterem, művészeti galéria.
A zenészek úgy vélik, hogy sokféle helyen sok lehetőség kínálkozik a zöldségzenére. Ugyanakkor komolyan veszik a zenéjüket: nem szeretnek komédia keretében játszani, sem kereskedelmi rendezvényeken.
Akkor miért ugyanazok a zöldségek? A világon sehol máshol nem találni hasonlót, csak Ausztráliában van egy Linsey Pollack nevű férfi, aki zöldségkoncertet ad, de sehol máshol nincs zenekar.
„A zöldségek nem csak hallhatók, hanem érezhetők és ízlelhetők is. A zöldségek sokféleségének nincs határa: különböző színek, méretek, helyi fajták különbségei – mindez lehetővé teszi a hangzás javítását és a zenei kreativitás bővítését” – mondják a zenészek. Művészet és főleg zene mindenből létrehozható, minden dologban van egy dallam, aminek a hangzása egyedi. Csak hallgatnod kell, és mindenben és mindenhol megtalálhatod a hangokat…