Egyszer már mondtam, apám 84 éves – hú, milyen jó fickó! Allah áldja meg újra! Mindig evett húst és sokat. Nem emlékszem egy napra hús nélkül, nem is tudom, hogy főztünk valamit hús nélkül, kivéve krumplis sajtos pitét, és növényi olajban sütöttük, aztán vagy vajjal, vagy házi tejföllel ettük.
A hús pedig mindig a sajátja volt, apa maga vágta fel a háztartás udvarán. Még segítettem apámnak egy bárányt horogra akasztani… hát valahogy eszembe sem jutott, hogy van „elnézést a bárányért” vagy valami más, aztán még sót öntöttem egy frissen nyúzott bőrre, és kivittem a napra, hogy kiszárad… És a kutyáknak is adtak egy tál vért, nyugodtan a kezembe vettem a tálat és kivittem a kertbe – hát ha egy kutya vándorol (mi nem nincs sajátunk).
Gyerekként, iskolásként és már felnőttként – ez sosem sokkolt meg igazán, de még csak nem is zavart. És most olvastam ezt az oldalt, nézegettem a képeket és… hát általában minden felfordult bennem… El sem tudom képzelni, hogy egy darab hús átmászik a torkomon…
Ők, állatok, ugyanolyanok, mint mi: ők is születnek, szülnek, gyermekeket etetnek… De mi van? Itt például az oroszlánok – emberhúst esznek. Miért nem vesszük nyugodtan? Miért nem mondjuk azt, hogy a kutya „őrült” volt, ha egy veszett kutya megrág egy embert (Allah saklasyn), és miért nem bocsátjuk meg neki testvére halálát? Miért lövik le ezt a kutyát, de a gazdát pénzbírsággal sújtják, vagy még inkább – bíróság elé állítják, mert nem vették észre a kutyát?
Ha megehetünk másokat, logikus-e, hogy mások is megehessenek minket? És ha mások nem tudnak megenni minket, akkor mi sem ehetünk meg másokat… Általában nem tudom, hogy ez mennyire alapos, és meddig fogok élni ilyen gondolatokkal, de egy dolgot biztosan tudok: ez az oldal megfordult minden nézetemet az ételről, az étkezés céljáról és általában arról, hogy ki kinek való – étel nekem vagy én az ételért, az ételnek meg kell ennie (abban az értelemben, hogy elnyeli az időmet, az erőmet, a pénzemet, elpusztítja egészséges testet és az ép lélek elpusztítását), vagy enni fogok (hogy az jót tett nekem, nem ártott); Hagyjam, hogy az étel elfojtsa a bennem lévő jóságot, csináljak belőlem egy flakont, vagy mondjam meg neki, hogy kedves vagyok, nem eszem meg a hozzám hasonlóan születettek húsát, elég nekem más étel?
De itt csak egy pont zavart: a Korán azt mondja, hogy a disznóhúson, szamáron, valami máson, esetleg kutyán kívül (nem emlékszem pontosan) bármilyen húst meg lehet enni… Bár ha jobban belegondolunk , azt írja, hogy és 4 feleséged lehet… De ez „lehetséges”, és nem szükséges…
Összességében kiderül, hogy nem sértem meg a vallásomat – az iszlámot, ha nem eszek húst. Milyen jó ésszerű embernek lenni – ha elmagyarázod magadnak, akkor könnyebbé és magabiztosabbá teszed.