tartalom
Lehet, hogy észrevetted, hogy néha tele vagy energiával és erővel, pedig egész este egy-egy érdekes projekten dolgozol, és van, hogy legkésőbb a szokásosnál fekszel le, de reggel teljesen üresen ébredsz. Beszélünk a fáradtság tudattalan okairól, és arról, hogyan találhatod meg magadban a vidámság forrását.
A nagyvárosi élet, a közösségi hálózatok, az információáramlás, a másokkal való kommunikáció, a mindennapi gondok és kötelezettségek nemcsak lehetőségeink és örömeink forrásai, hanem stresszünk és fáradtságunk is. A napi forgatagban gyakran megfeledkezünk önmagunkról, és csak akkor kapjuk el magunkat, ha a szervezet egyértelmű jeleket ad. Az egyik a krónikus fáradtság szindróma.
A konzultációkon gyakran olyan ügyfelek vesznek részt, akiknek első pillantásra minden rendben van az életben: tisztességes végzettség, tekintélyes munka, rendezett magánélet, barátok és utazási lehetőségek. De mindehhez nincs energia. Az az érzés, hogy reggel már fáradtan ébrednek, este pedig már csak a sorozatnézésre és a lefekvésre maradnak az erők.
Mi az oka a test ilyen állapotának? Természetesen nem szabad alábecsülni az ember életmódját. Ezenkívül sokan ezt az állapotot a nap hosszú távollétével társítják. De több pszichológiai ok is okoz fáradtságot.
1. Érzelmeinek és vágyainak elfojtása
Képzelje el, hogy egy munkában töltött nap után egy kolléga vagy főnök megkért, hogy maradjon és segítsen egy közelgő eseményben, és már tervei vannak estére. Valamilyen oknál fogva nem tudtad megtagadni, haragudtál magadra és azokra, akik ebbe a helyzetbe kerültek. Mivel nem szoktál arról beszélni, ami nem illik hozzád, egyszerűen elfojtottad a haragodat, és „jó segítőként” és „érdemes alkalmazottként” viselkedtél. Este vagy reggel azonban túlterheltnek érzi magát.
Sokan hozzászoktunk ahhoz, hogy elfojtsuk érzelmeinket. Megharagudtak a partnerre a teljesítetlen kérés miatt, elhallgattak – és az elfojtott érzelem a psziché kincstárába került. Egy barátjuk megsértődött a késés miatt, és úgy döntöttek, hogy nem adnak hangot elégedetlenségüknek – szintén a malacperselyben.
Valójában az érzelmek kiváló érzékelői annak, ami történik, ha helyesen felismeri őket, és látja, hogy mi okozta őket.
Azok az érzelmek, amelyeket nem adtunk ki, nem tapasztaltunk, elfojtottunk magunkban, bemennek a testbe, és teljes súlyukkal ránk zuhannak. Ezt a nehézséget a testünkben csak krónikus fáradtság szindrómaként érezzük.
Azokkal a vágyakkal, amelyeket nem engedünk meg magunknak, ugyanez történik. A pszichében, akárcsak egy edényben, felgyülemlik a feszültség és az elégedetlenség. A mentális stressz nem kevésbé súlyos, mint a fizikai. Ezért a psziché azt mondja nekünk, hogy fáradt, és ideje kirakodnia.
2. Mások elvárásainak való megfelelés vágya
Mindannyian a társadalomban élünk, ezért folyamatosan befolyásolják mások véleménye és értékelése. Persze nagyon jólesik, amikor csodálnak minket és helyeselnek minket. Amikor azonban arra az útra lépünk, hogy megfeleljünk valaki más elvárásainak (szülők, élettárs, házastárs vagy barátok), feszültek leszünk.
Ebben a feszültségben rejlik a kudarctól való félelem, a saját szükségletek mások vágyainak kedvéért való elnyomása és a szorongás. Az öröm és lendület, amit siker esetén a dicséret ad nekünk, kiderül, hogy nem olyan hosszú, mint egy feszültséggel teli időszak, helyébe új elvárás lép. A túlzott stressz mindig keresi a kiutat, és a krónikus fáradtság az egyik biztonságos lehetőség.
3. Mérgező környezet
Az is előfordul, hogy követjük vágyainkat, céljainkat, megvalósítjuk önmagunkat. Környezetünkben azonban vannak olyanok, akik leértékelik eredményeinket. Támogatás helyett építő jellegű kritikát kapunk, és minden elképzelésünkre „feltételes realizmussal” reagálnak, kételkedve abban, hogy sikerül-e megvalósítani terveinket. Az ilyen emberek mérgezőek számunkra, és sajnos köztük lehetnek a szeretteink is – szüleink, barátaink vagy partnereink.
Egy mérgező emberrel való foglalkozás hatalmas erőforrásokat igényel.
Elképzeléseink kifejtésével, védelmével nemcsak elfáradunk, hanem elveszítjük önmagunkba vetett hitünket is. Úgy tűnik, ki tud „objektíven” tanácsot adni valamit, ha nem közel áll hozzá?
Természetesen érdemes az emberrel beszélgetni, kideríteni éles reakcióinak, szavainak okát és megkérni, hogy konstruktívabban fejtse ki véleményét, támogassa. Lehetséges, hogy ezt öntudatlanul teszi, mert korábban ő maga is így kommunikált, és megfelelő viselkedési modellt alakított ki. Régóta annyira megszokta, hogy már nem veszi észre a reakcióit.
Ha azonban a beszélgetőpartner nem hajlandó a kompromisszumra, és nem lát problémát, választás előtt állunk: minimalizáljuk a kommunikációt, vagy továbbra is érdekeink védelmére fordítjuk az energiát.
Hogyan segíthetek magadnak?
Éld át az érzelmeket, légy készen megélni bármelyiket. Tanuld meg érzéseidet környezetbarát módon kommunikálni másokkal, és szükség esetén utasítsd el a kéréseket. Tanulj meg beszélni a vágyaidról és arról, hogy mi az, ami elfogadhatatlan számodra.
Bármilyen út, ami elvezet önmagadtól, feszültséget hoz, és ezt a test azonnal jelzi. Különben hogyan fogod megérteni, hogy amit csinálsz, az pusztító az Ön számára?
A másik ember elvárásai az ő felelőssége. Hadd foglalkozzon velük egyedül. Ne adja a nyugalma kulcsát azok kezébe, akiknek az elvárásait igyekszik megfelelni. Tedd meg, amit tudsz, és engedd meg magadnak, hogy hibázz.
Nem nehéz felfedezni magadban a vidámság forrását. Ehhez meg kell találni és minimalizálni kell az energiaveszteség okait.
Kezdj el figyelmesebbnek lenni magadra és elemezni, utána üres állapotba kerülsz. Lehet, hogy már egy hete nem aludtál? Vagy nem hallod annyira magad, hogy a test nem talált más módot arra, hogy felhívja magára a figyelmet?
A mentális és fizikai állapotok egy egész – testünk – elemeiként függenek egymástól. Amint elkezdjük észrevenni és megváltoztatni azt, ami nem illik hozzánk, a test azonnal reagál: javul a hangulatunk, és több energiánk van az új eredményekhez.