tartalom
Mindent a tőkehalról: felszerelések, halászati módszerek és jellemzők
Egy nagy északi hal, amely az ichthyofauna képviselőinek nagy családjának adta a nevét. A halak megjelenése jól ismert. Ez egy orsó alakú test, nagy fejjel. A száj nagy, a markáns fogak jelenléte a tőkehal típusától függ. Szinte minden tőkehal jellegzetes vonása az alsó állkapcson lévő márna. A tőkehalcsalád fajainak sokfélesége mellett magának a tőkehalnak is számos alfaja van. Tekintettel a többi tőkehalhoz hasonló halakkal való külső hasonlóságra, a család több tagját tőkehalnak nevezik, például sarkvidéki tőkehalnak, amely rokonságában közelebb áll a tőkehalhoz (sarki tőkehal). Ugyanakkor a Gadus (valójában tőkehal) nemzetségbe tartozik a balti, az atlanti, a fehér-tengeri, a csendes-óceáni, a grönlandi, a fekete és más tőkehal. A tudósok nem csak a lehetséges morfológiai sajátosságok, hanem életmódjuk szerint is osztják a halfajokat. A halak létezésének feltételei nagyon eltérőek lehetnek. Ha az atlanti tőkehalra jellemző, hogy az Atlanti-óceán tengereinek sűrű, sós fenékvízszintjében található, akkor a fehér-tengeri tőkehal magasabb vízrétegekhez tapadhat. Általában a tőkehalfajok, például a Balti-tenger és a Fehér-tenger alkalmazkodtak élőhelyük alacsony sótartalmához, ami alfajaik fontos jellemzője. A legtöbb tőkehalfaj azonban nem tud megélni a tengerek sótalan területein, miközben a fehér-tengeri tőkehal reliktum populációi keletkeztek, amelyek a szigeti tavakban élnek (Kildin-sziget stb.), amelyek a tározók tengerrel való összekapcsolásakor jelentek meg. Itt a tőkehal csak a középső vízrétegben él, mert az alsót magas kénhidrogén tartalom jellemzi, a felsőt pedig erősen sótalan. A fajtól függően a tőkehal eltérő életmódot folytat. Egyesek ülőbbek, mások aktívan mozognak a tengerek talapzati zónájában, emellett jellemzőek az ívási vándorlások. A halak étkezési preferenciái is nagyon rugalmasak. Lehet közepes méretű hal, közeli rokon fajok fiatal egyedei és különféle rákfélék és puhatestűek is. A tőkehal mérete a fajtól és az életkörülményektől függően nagyon változó. De általában a halat meglehetősen nagynak tekintik, súlya elérheti a 40 kg-ot.
Halászati módszerek
A tőkehal a kereskedelmi halászat fontos és nagyon népszerű tárgya. Különféle felszerelésekkel fogják: hálók, vonóhálók, kötegek és egyebek. A szabadidős horgászok, a tengeri horgászat kedvelőinek az északi félteke hideg vizein a tőkehal is kedvenc trófea. Az életmódot figyelembe véve az amatőr horgászat fő típusa a pergető horgászat. A tőkehalat bizonyos feltételek mellett a partról is ki lehet fogni fenék- és pergető felszereléssel.
Halfogás pergetőboton
A horgászat különböző osztályú csónakokról történik az északi tengerek nagy mélységein. Horgászathoz a horgászok tengeri minőségű pergetőbotokat használnak. A felszerelésnél, akárcsak a trollkodásnál, a fő követelmény a megbízhatóság. Az orsóknak lenyűgöző damil vagy zsinór készlettel kell rendelkezniük. A problémamentes fékrendszer mellett a tekercset védeni kell a sós víztől. A hajóról történő fenékhalászat a csalizás elvei tekintetében eltérhet. A tengeri horgászat számos típusánál szükség lehet a felszerelés gyors feltekerésére, ami a tekercselési mechanizmus magas áttételi arányát jelenti. A működési elv szerint a tekercsek lehetnek szorzó- és inerciamentesek is. Ennek megfelelően a rudakat az orsórendszertől függően választják ki. Tengeri halak fenékhalászatánál a horgásztechnika nagyon fontos. A megfelelő vezetékek kiválasztásához forduljon tapasztalt helyi horgászokhoz vagy útmutatókhoz. A tőkehal nagy fürtöket alkot, aktív harapással, a tapasztalt horgászok és vezetők nem javasolják a többhorgos felszerelés használatát. Több hal egyidejű harapása esetén a horgászat nehéz, nehéz munkává fajulhat. Nagyon nagy egyedeket ritkán fogunk ki, de a halakat jelentős mélységből kell felemelni, ami nagy fizikai megterhelést jelent a zsákmányjáték során. Meglehetősen nehéz megnevezni a legnépszerűbb csalit és fúvókát. Univerzális, megfontolhat különféle függőleges fonókat. A természetes csalikhoz ("döglött halak" vagy dugványok) való fúrótornyok használata szintén nagyon releváns. A fenéken koppintással történő horgászat esetén különféle formájú ólomsüllyesztőkkel ellátott szerelékek alkalmasak: a „cheburashkas”-tól az ívelt „cseppekig”, elegendő súlyú nagy mélységben történő használatra. A pórázt leggyakrabban egymás után rögzítik, és néha legfeljebb 1 m hosszú (általában 30-40 cm). Ennek megfelelően a horgokat a tervezett gyártáshoz és a megfelelő szilárdsághoz képest kell kiválasztani. Sok pattintáshoz további gyöngyök vagy különféle polipok és egyéb dolgok tartoznak. Itt érdemes megjegyezni, hogy a különféle kiegészítők használata növeli a berendezés sokoldalúságát és könnyű kezelhetőségét, de körültekintőbb hozzáállást igényel a berendezés megbízhatóságához. Csak jó minőségű termékeket kell használni, különben „váratlan” trófeaveszteség léphet fel. A horgászat elve meglehetősen egyszerű, miután a süllyesztőt függőleges helyzetbe előre meghatározott mélységbe süllyeszti, a horgász a függőleges villogás elve szerint időszakosan megrántja a felszerelést. Aktív harapás esetén ez néha nem szükséges. A halak horgokra „leszállása” előfordulhat a berendezés leeresztésekor vagy a hajó dőlésszögéből.
Baits
Különböző csalik és szerelékek használatakor lehetőség van mesterséges csalik, például polipok, vibrátorok stb., valamint természetes csalik használatára. Lehetnek tengeri férgek, puhatestűek, garnélarák, különféle halak és azok belsőségei. A kombinált csaliket gyakran mesterséges és természetes csalikkal is használják, például vibrotail + garnélarák és így tovább.
Horgászhelyek és élőhelyek
A tőkehal és alfaja széles körben elterjedt az északi félteke hideg tengereiben. Mint már említettük, a létfeltételek és a vándorlási hajlandóság a fajtól függ. Az atlanti tőkehal több ezer kilométert képes megtenni ívóhelyről táplálkozóhelyre. A csendes-óceáni alfaj ülős, és csak szezonálisan vándorol a partokról a közeli mélységekbe. A tőkehal szívesebben tartózkodik a víz alsó rétegeiben, míg a mélység meglehetősen nagy lehet. Függőleges síkban a tőkehal élőhelye körülbelül 1 km-es mélységig terjed.
Ívás
A tőkehal ívása közvetlenül összefügg a különféle alfajok életmódjával. A csendes-óceáni tőkehal a tengerparti zónában ívik, a peték ragacsosak és a fenékre telepednek. Más fajoknál az ívás a vízoszlopban történik. Az ívási helyek a tengeri áramlatokhoz kötődnek, az ívást porciózzák, a halak körülbelül egy hónapig tartózkodhatnak az ívási zónában. Ezután visszatér az etetőhelyekre, általában több ezer kilométerre. A halak 3-5 éves korukban érik el az ivarérettséget. Az ívás szezonális, tavasszal történik.