A „kollagenózis” kifejezés olyan autoimmun betegségeket foglal magában, amelyeket a kötőszövet gyulladásos és immunológiai károsodása, az immunrendszer hiperaktivitása, a nők túlsúlya, az antinukleáris antitestekkel való kapcsolat és a léziók terjedése jellemez. Mivel a kötőszövet az egész testben jelen van, minden szerv valószínűleg többé -kevésbé összefüggő módon érintett, ezért a kollagenózisból eredő tünetek nagy változatossága. Kezelésük célja a betegség aktivitásának ellenőrzése és a lehető legalacsonyabb szintre csökkentése.

A kollagénózisok, más néven konnektitisz vagy szisztémás betegségek, ritka, krónikus autoimmun gyulladásos betegségek csoportját foglalják össze, amelyek a sejtek közötti mátrixban gazdag szövetekben, nevezetesen a kötőszövetekben előforduló rendellenes kollagénképződésből erednek.

A kollagén a testünkben a legelterjedtebb fehérje. Lehetővé teszi, hogy szerveink és testünk stabilak legyenek anélkül, hogy túl merevek lennének, ugyanakkor kellően rugalmasak. A kötőszöveti sejtek által kiválasztott kollagén számos más molekulával kölcsönhatásba lépve szálakat képez, és rostos szöveteket hoz létre, amelyek támogató és nyújtásálló tulajdonságokkal rendelkeznek.

Nőknél a kollagénázok minden szervet elérhetnek (emésztőrendszert, izmokat, ízületeket, szívet, idegrendszert). Ez az oka annak, hogy megnyilvánulásai olyan sokak, mint az érintett szervek száma. Az életminőséget néha nagyon erősen befolyásolja. E betegségek kimenetele elsősorban a létfontosságú szervek károsodásától függ.

A legismertebb kollagenózis a szisztémás lupus erythematosus (SLE). A kollagénózis a következő betegségeket is magában foglalja:

• rheumatoid arthritis;
• oculourethro-synovial szindróma (OUS);
• spondyloarthropathia (különösen spondylitis ankylopoetica);
• Horton -betegség;
• Wegener granulomatózisa;
• rizómás pszeudo-poliartritisz;
• scleroderma;
• vegyes szisztémás betegség vagy Sharp -szindróma;
• a mikroangiopátiás trombózis;
• periarteritis nodosa;
• a Gougerot-Sjögren-szindróma;
• dermatomyositis;
• dermatopolimiozitisz;
• a Maladie de Behçet;
• a szarkoidózis;
• hisztiocitózis;
• Still betegsége;
• időszakos betegség;
• túlterheléses betegségek és bizonyos anyagcsere -betegségek;
• krónikus májbetegség;
• rugalmas szövetek betegségei;
• a szérum komplement veleszületett vagy szerzett betegségei;
• scleroderma;
• Churg-Strauss-szindróma;
• szisztémás vaszkulitisz stb.

Még mindig ismeretlenek. Valószínűleg az immunrendszer rendellenessége van, amint azt a betegek vérében is bizonyítják, a szervezet sejtjeinek saját alkotórészei ellen irányított kóros antitestek - autoantitestek vagy antinukleáris antitestek - jelenléte. A hisztokompatibilitási rendszer (HLA) egyes antigénjei könnyebben megtalálhatók bizonyos betegségek során, vagy bizonyos családokban, amelyek gyakrabban érintettek, ami arra utal, hogy egy genetikai tényező elősegíti a szerepét.

Mivel a kötőszövet az egész testben jelen van, valószínűleg minden szerv érintett lesz többé -kevésbé összefüggő módon, ezért sokféle tünet jelentkezhet a támadásokból:

• ízületi;
• bőr;
• szív;
• pulmonális;
• máj;
• vese-;
• központi vagy perifériás ideg;
• vaszkuláris;
• emésztési.

A kollagenózis kialakulása gyakran relapszusok formájában jelentkezik, amelyek gyakran gyulladásos szindrómával járnak, és egyénileg nagyon változóak. A nem specifikus tünetek különböző mértékben jelennek meg:

• láz (enyhe láz);
• Elhárítás;
• krónikus fáradtság;
• csökkent teljesítmény;
• koncentrálási nehézség;
• nap- és fényérzékenység;
• alopecia;
• hidegérzékenység;
• orr / száj / hüvely szárazság;
• bőrelváltozások ;
• fogyás ;
• ízületi fájdalom ;
• izomfájdalom (myalgia) és ízületek (artralgia).

Néha a betegeknek nincs más tünetük, mint az ízületi fájdalom és a fáradtság. Ezután differenciálatlan konnektitiszről beszélünk. Néha különböző típusú kötőszöveti betegségek tünetei jelennek meg. Ezt nevezik átfedési szindrómának.

A többszörös szervkárosodás lehetősége miatt fontos, hogy a különböző orvosi tudományágak szorosan együttműködjenek. A diagnózis a kórtörténeten, azaz a beteg kórtörténetén és klinikai vizsgálatán alapul, amelyek egy vagy több ilyen betegségben gyakran előforduló tüneteket keresnek.

Mivel a kollagenázokat nagy mennyiségű antinukleáris antitest termelés jellemzi, ezen autoantitestek vérben történő vizsgálata fontos eleme a diagnózis felállításának. Ezeknek az autoantitesteknek a jelenléte azonban nem mindig szinonimája a kollagenáznak. Néha szövetmintát vagy biopsziát is kell venni. A diagnózis megerősítéséhez és a megfelelő kezelés megkezdéséhez ajánlott szakemberhez fordulni.

A kollagénózis kezelésének célja a betegség aktivitásának ellenőrzése és a lehető legalacsonyabb szintre csökkentése. A kezelést a diagnosztizált kollagenózis típusától és az érintett szervektől függően alakítják ki. A kortikoszteroidokat (kortizon) és a fájdalomcsillapítókat gyakran használják első sorban a relapszusok megállítására és a fájdalmas megnyilvánulások csillapítására. Szükség lehet orális vagy injekciós immunszuppresszáns hozzáadására. A kezelés magában foglalhatja az immunglobulinok intravénás injekcióját vagy a plazmatisztítási technikákat (plazmaferezis) kórházi környezetben is. Néhány beteg, például a lupusban szenvedők is részesülhetnek a malária elleni kezelésben.