Fistulina hepatica
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae (Agaricomycetes)
- Rendezés: Agarikálok (agarikus vagy lamellás)
- Család: Fistulinaceae (Fistulinaceae vagy Liverwort)
- Nemzetség: Fistulina (Fistulina vagy Liverwort)
- Típus: Fistulina hepatica (közönséges májfű)
Az angol nyelvű országokban „steak”-nek vagy „ökörnyelvnek” nevezik. A beszélőhagyományban gyakran előfordul az „anyanyelv” elnevezés. Ez a gomba úgy néz ki, mint egy darab vörös hús, amely egy fa tuskójához vagy tövéhez ragadt. És tényleg úgy néz ki, mint a marhamáj, különösen akkor, ha a sérült helyeken vérvörös levet kezd kiválasztani.
fej: 7–20, egyes források szerint akár 30 cm átmérőjű. De ez nem a határ, ennek a jegyzetnek a írója a legszélesebb részen találkozott példányokkal és több mint 35 cm-rel. Nagyon húsos, a kalap vastagsága a tövénél 5-7 cm. Szabálytalan alakú, de gyakran félkör alakú, legyező vagy nyelv alakú, karéjos és hullámos szélű. Felülete nedves és ragacsos a fiatal gombákban, az életkorral kiszárad, enyhén ráncos, sima, bolyhok nélkül. Színe májvörös, vöröses narancssárga vagy barnásvörös.
spóraréteg: csöves. Színe fehér vagy halvány rózsaszín, majd idős korban sárgás és végül vörösesbarna színűvé válik. A legkisebb sérülésnél enyhe nyomással gyorsan vöröses, vörösesbarna, barnás-húsos színt kap. A tubulusok jól elkülönülnek, legfeljebb 1,5 cm hosszúak, kerek keresztmetszetűek.
Láb: oldalsó, gyengén kifejeződő, gyakran hiányzik, vagy még gyerekcipőben jár. Felül a sapka színeire festett, alul fehéres, és a lábára leszálló hymenofor borítja (spóratartó réteg). Erős, sűrű, vastag.
Pép: fehéres, vöröses csíkokkal, nagyon szép a keresztmetszete, rajta márványra emlékeztető, bonyolult minta látható. Vastag, puha, vizes. A bemetszés helyén és nyomáskor vöröses nedvet választ ki.
Szag: enyhén gombás vagy szinte szagtalan.
Íz: enyhén savanyú, de ez nem szükséges tulajdonság.
spórapor: Halvány rózsaszínes, rózsaszínes barna, rozsdás rózsaszín, halványbarna.
Mikroszkópos jellemzők: spórák 3-4 x 2-3 µm. Széles körben mandula alakú vagy szubelipsoid vagy szublakrimoid. Sima, sima.
Hialintól sárgásig KOH-ban.
Szaprofita, és néha „gyengén élősködőként” szerepel a tölgyen és más keményfákon (például gesztenyén), barna rothadást okozva.
A terméstestek egynyáriak. A májfű egymaga vagy kis csoportokban a fák tövében és tuskókon nő a nyár elejétől az ősz közepéig. Néha találhatunk olyan májfüvet, amely mintha a földből nőtt volna ki, de ha kiásjuk a szár tövét, biztosan lesz vastag gyökér. Széles körben elterjedt minden kontinensen, ahol tölgyesek találhatók.
Számos fajta létezik, például a Fistulina hepatica var. antarctica vagy Fistulina hepatica var. monstruosa, amelyeknek megvannak a maguk szűkebb elterjedési területei és megkülönböztető jegyei, de külön fajként nem emelkednek ki.
A májgomba annyira egyedi megjelenésű, hogy egyszerűen lehetetlen összetéveszteni bármely más gombával.
A májfű ehető. A túl érett, túlnőtt gombák íze kissé savanykásabb lehet.
A májfű ízéről lehet vitatkozni, sokan nem szeretik a pép állagát vagy a savanyúságát.
Ez a savanyú íz azonban a pép megnövekedett C-vitamin-tartalmából származik. 100 gramm friss májfű tartalmazza ennek a vitaminnak a napi normáját.
A gombát közvetlenül az erdőben, piknik alkalmával, grillen süthetjük meg. Süthetjük serpenyőben, külön ételként vagy burgonyával. Lehet pácolni.
Videó a közönséges májfű gombáról:
A cikkhez illusztrációként az „Elismerés” kérdéseiben szereplő fényképeket használtuk fel.