A kompartment szindrómát az izomrekeszben, az úgynevezett rekeszben található szövetek nyomásának abnormális növekedése okozza. Krónikus formájában megerőltetésre jelentkezik, változó súlyosságú izom- és idegfájdalmat okozva. Akut szindróma trauma után is előfordulhat, sürgős műtétet igényelve. A műtét akkor is válasz, ha krónikus formákban nem találtak orvosi megoldást.

Meghatározás

A kompartment szindróma vagy kompartment szindróma a szöveten belüli nyomás megnövekedésének következménye egy vagy több rekeszben, azaz a lábban, alkarban vagy kézben lévő, nyújthatatlan rostos membránnal lezárt, aponeurosisnak nevezett izomtérben. . Ezt a fájdalmas patológiát a vérkeringés csökkenése (ischaemia) kísérheti, ami növeli az izomrostok és az idegek szenvedését.

A súlyosság a túlnyomás fontosságától függően változó.

Az esetek harmadában izomsérv van: helyenként a felszakadt aponeurosison keresztül jutnak ki az izomtömegek a tartályukból.

Okok

A kompartment szindróma a tartály (aponeurosis) és a tartalom (izomszövet, de idegek és erek) közötti konfliktusból ered. Az izomtérfogat növekedése összefügghet izomösszehúzódással, ödéma vagy haematoma képződéssel, vagy akár vénás vagy izomrendellenességgel. A tartály rendellenességei, például fibrózist vagy traumát követő megvastagodott aponeurosis szintén érintettek lehetnek.

Krónikus kompartment szindrómában az erőfeszítés közvetlenül az izomtérfogat túlzott növekedését okozza, amely a leállást követő változó időn belül visszafordítható. A borjú a leggyakoribb hely. A támadások az esetek 50-80%-ában kétoldalúak.

Az akut forma a traumát követő hirtelen nyomásnövekedéshez és/vagy a kötés vagy gipsz általi túlzott összenyomáshoz kapcsolódik, ami az izmok megdugulását okozza. Volkmann-szindrómáról akkor beszélünk, ha az alkar gipszát érinti. A kompressziós elemet a lehető leggyorsabban el kell távolítani.

Diagnosztikai

Krónikus kompartment szindrómában a fájdalmas megnyilvánulások csak az erőkifejtés során jelentkeznek, az érintett kompartmentre vonatkoztatva, és mindig azonosan (ugyanaz az erőfeszítés, ugyanaz a késleltetés).

A fizikális vizsgálat nyugalmi állapotban normális, de a rekeszek feszültek és fájdalmasak egy terhelési teszt után (pl. futópadon), és az izomsérvek megkeményednek.

Az intramuszkuláris nyomás mérése

Az intramuszkuláris nyomás mérése a rekeszbe beültetett tűt tartalmazó eszközzel lehetővé teszi a diagnózis megerősítését. A klasszikus eljárás három mérésből áll: nyugalomban, edzés után 1 perccel és edzés után 5 perccel. A normál értékek nyugalmi állapotban 15 Hgmm nagyságrendűek. Kórosnak minősül az ezt meghaladó nyomás több mint 6 perccel az edzés után, vagy az olyan érték, amely közvetlenül edzés után meghaladja a 30 vagy akár 50 mm higanyszálat.

Különféle vizsgálatokra lehet szükség más diagnózisok kizárásához:

• vérvizsgálat,
• MRI,
• röntgen,
• Doppler visszhang,
• szcintigráfia,
• elektromiogram (EMG), amely a neuromuszkuláris aktivitást méri.

Ha a klinikai tünetek elegendőek az akut kompartment szindróma diagnosztizálásához, a nyomásmérés nem szükséges, és nem késleltetheti a műtétet.

Ki aggódik?

Tíz emberből kilencszer krónikus kompartment szindrómában szenved. Leggyakrabban 20 és 30 év közötti fiatal sportolóról van szó. Gyakran a gyakorlat intenzívebbé válása áll az előidézésében.

A fizikai dolgozók vagy zenészek a felső végtag kompartment szindrómájában szenvedhetnek.

Kockázati tényezők

Egyes sportágak túlzottan és ismétlődően megerőltetik ugyanazokat az izmokat, és elősegítik a kompartment szindróma kialakulását.

A borjúban kialakuló box-szindrómák főként a hosszú- és középtávfutókat vagy a futással kapcsolatos csapatsportok, például a futball résztvevőit érintik. A sífutás, a tempós séta, a görkorcsolya vagy az uszonyos úszás is kockázatos sport.

A felső végtagok kompartmentjeinek szindrómái a motocross, szörf, vízisí, hegymászás gyakorlásához köthetők…

Krónikus kompartment szindróma

A fájdalom a fő tünet. Feszültségérzet kíséretében arra kényszerít, hogy abbahagyja az erőfeszítést. Változó intenzitású, és például egyszerű sántítást okozhat, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon erőszakos.

Rendellenes bizsergés, zsibbadás vagy bizsergés (paresztézia), valamint az érintett rész átmeneti bénulása társulhat.

Nyugalomban a fájdalom többé-kevésbé gyorsan elmúlik, de a fájdalmak néhány napig fennmaradhatnak.

A kezeletlen kompartment szindróma valószínűleg lassan romlik, egyre kevésbé intenzív erőfeszítéssel jelentkezik a fájdalom, és fennáll a veszélye egy akut forma kialakulásának, amelyben a fájdalom az erőfeszítés után is fennmarad.

Akut kompartment szindróma

A nagyon erős vagy akár elviselhetetlen fájdalom görcs vagy feszültség jellegű. Nem könnyíti meg a helyzetváltás, és rezisztensnek bizonyul a fájdalomcsillapítókkal szemben. A doboz tapintásra feszített.

Gyorsan megjelenik a sérült kompartmentet beidegző ideg érzékenységi hiánya. A paresztézia az érzékenység elvesztésével, majd érzéstelenítéssel halad.

Ha a kezelés késik, az irrigáció hiánya (ischaemia) a perifériás impulzusok eltűnését és motoros hiányt okoz, ami az izom és az ideg károsodásához vezet.

A sportgyakorlat adaptálásával és az orvosi kezeléssel legyőzhetjük a krónikus kompartment szindrómát. A sebészeti kezelés szóba jöhet a jelentős diszkomforttól szenvedő sportolóknál, tudva, hogy a sportolás abbahagyása alternatíva. A műtétre az orvosi kezelés sikertelensége esetén kerül sor 2-6 hónap elteltével. Akut kompartment szindróma esetén sürgősen gyakorolni kell.

Sportprevenció és rehabilitáció

Ez magában foglalja az erőfeszítések intenzitásának csökkentését vagy a tevékenységek megváltoztatását, az edzés típusának módosítását (nyújtás, bemelegítés), a felszerelés vagy a gesztusok módosítását stb.

Orvosi kezelés

Néha venotóniás gyógyszerek vagy kompressziós zokni viselése javasolt.

A fizioterápia bizonyos esetekben hatékony. Elsősorban nyújtó gyakorlatokon (alkar) és különböző típusú masszázsokon alapul.

Sebészeti kezelés

Célja a dekompresszió elérése az érintett rekeszek kinyitásával (aponeurotómia). A klasszikus beavatkozás meglehetősen nagy bőrmetszéseket igényel, alternatívát jelent a mikroinvazív artroszkópos műtét.

A szövődmények (zúzódások, idegkárosodás, gyógyulási rendellenesség, fertőzések stb.) ritkák. Az esetek túlnyomó többségében a műtét véglegesen megszünteti a fájdalmat. Rehabilitáció (fizioterápia, séta stb.) után általában 2-6 hónap elteltével lehet újrakezdeni a sporttevékenységet.

Másrészt az akut kompartment szindróma kezelésének késleltetése a visszafordíthatatlan elváltozások (izomnekrózis, fibrózis, idegkárosodás stb.) kialakulásának jelentős kockázatával jár együtt, amelyek többé-kevésbé súlyos következményekkel járnak: izomvisszahúzódás, szenzoros és motoros rendellenességek…

A megfelelő bemelegítések, nyújtó gyakorlatok, valamint a képességekhez igazodó sportgyakorlatok, az erőfeszítések intenzitásának és időtartamának nagyon fokozatos növelésével segíthetik a kompartment szindróma megelőzését.

Ha a gipsz vagy a kötés túl szoros, ne habozzon jelenteni az orvosnak.