Évszázadok óta a húst minden étkezés legfontosabb összetevőjének tartották. A hús több volt, mint egyszerű élelmiszer, ez volt a legfontosabb és legdrágább élelmiszer. Emiatt a közhatalom jelképének tekintették.
Történelmileg a húst a felsőbb osztályok asztalára tartották fenn, míg a parasztság főleg növényi ételeket fogyasztott. Ennek eredményeként a húsfogyasztás a társadalom domináns hatalmi struktúráihoz kapcsolódott, és ennek hiánya a tányérról azt jelzi, hogy az ember a lakosság hátrányos helyzetű rétegéhez tartozik. A húsellátás szabályozása olyan volt, mint az emberek ellenőrzése.
Ezzel egy időben a hús kezdett kiemelkedő szerepet játszani nyelvünkben. Észrevetted, hogy mindennapi beszédünk tele van étel-metaforákkal, amelyek gyakran húsra épülnek?
A hús hatása nem kerülte meg az irodalmat. Például Janet Winterson angol írónő a húst szimbólumként használja műveiben. A szenvedély című regényében a hús előállítása, forgalmazása és fogyasztása a napóleoni korszak hatalmi egyenlőtlenségét szimbolizálja. A főszereplő, Villanelle eladja magát orosz katonáknak, hogy értékes húst szerezzen az udvartól. Van egy olyan metafora is, amely szerint a női test csak egyfajta hús ezeknek a férfiaknak, és a húsevő vágy uralja őket. Napóleon húsevés iránti rögeszméje pedig a világ meghódítására irányuló vágyát szimbolizálja.
Természetesen nem Winterson az egyetlen szerző, aki szépirodalomban megmutatta, hogy a hús többet jelenthet, mint pusztán étel. Virginia Woolf írónő A világítótoronyhoz című regényében egy marhapörkölt elkészítésének jelenetét írja le, amely három napig tart. Ez a folyamat sok erőfeszítést igényel Matilda séftől. Amikor a hús végre készen áll a tálalásra, Mrs. Ramsay első gondolata az, hogy „gondosan kell kiválasztania egy különösen finom darabot William Banks számára”. Az ember látja azt az elképzelést, hogy egy fontos embernek a joga a legjobb hús egyenéséhez tagadhatatlan. A jelentése ugyanaz, mint Wintersoné: a hús erő.
A mai valóságban a hús ismételten számos társadalmi és politikai vita tárgyává vált, beleértve azt is, hogy a hús előállítása és fogyasztása hogyan járul hozzá az éghajlatváltozáshoz és a környezet romlásához. Emellett tanulmányok kimutatták a húsevés negatív hatását az emberi szervezetre. Sokan vegánsá válnak, és egy olyan mozgalom részévé válnak, amely az élelmiszer-hierarchiát akarja megváltoztatni, és a húst a csúcsáról dönteni.
Tekintettel arra, hogy a fikció gyakran valós eseményeket és társadalmi kérdéseket tükröz, könnyen lehet, hogy a hús-metaforák idővel megszűnnek benne megjelenni. Természetesen nem valószínű, hogy a nyelvek drámaian megváltoznak, de elkerülhetetlenek bizonyos változások a szókincsben és a kifejezésekben, amelyekhez hozzászoktunk.
Minél jobban terjed a veganizmus témája a világon, annál több új kifejezés jelenik meg. Ugyanakkor a hús-metaforákat erőteljesebbnek és impozánsabbnak lehet tekinteni, ha az állatok élelmezés céljából történő leölése társadalmilag elfogadhatatlanná válik.
Annak megértéséhez, hogy a veganizmus hogyan befolyásolhatja a nyelvet, ne feledje, hogy a modern társadalom aktív küzdelme miatt olyan jelenségekkel, mint a rasszizmus, szexizmus, homofóbia, társadalmilag elfogadhatatlanná vált bizonyos szavak használata. A veganizmus ugyanolyan hatással lehet a nyelvre. Például, amint azt a PETA javasolja, a bevett „ölj meg két legyet egy csapásra” kifejezés helyett használhatjuk a „két legyet egy tortillával megetetni” kifejezést.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyelvünkből egyszerre eltűnnének a húsra való utalások – elvégre az ilyen változtatások sokáig tarthatnak. És honnan tudhatod, hogy az emberek mennyire lesznek készek feladni a mindenki által megszokott jól irányzott kijelentéseket?
Érdekes megjegyezni, hogy egyes műhús-gyártók olyan technikákat próbálnak alkalmazni, amelyeknek köszönhetően úgy „vérzik”, mint a valódi hús. Bár az állati összetevőket az ilyen élelmiszerekben kicserélték, az emberiség húsevő szokásai nem hagytak el teljesen.
Ugyanakkor sok növényi alapú ember tiltakozik a „steaknek”, „darált húsnak” és hasonlóknak nevezett helyettesítők ellen, mert nem akarnak olyat enni, ami valódi húsnak készült.
Így vagy úgy, csak az idő dönti el, mennyire tudjuk kizárni a húst és az arra való emlékeztetőket a társadalom életéből!