A keszegfogás előtt minden horgásznak tudnia kell, hogy milyen halról van szó, hogyan viselkedik. Ez alapján határozza meg a legjobb horgászmódszereket, időpontot és helyet. A legfontosabb dolog, amit tudnia kell, hogy ez egy iskolai hal, egy tipikus bentofág, vagyis szinte mindig csak a tározó aljáról eszik.
Egy közönséges keszeg mérete, amellyel a halászok találkoznak Közép-Oroszországban, 300 grammtól három-négy kilogrammig terjed. A legfeljebb egy kilogramm súlyú egyéneket általában dögevőnek nevezik. Az ívási tilalom idején a kifogott hal legkisebb méretére és a halászat időpontjára vonatkozóan korlátozások vonatkoznak. Általában 25 cm-nél hosszabb ketrecbe tehető, június elejétől, közepétől fogható.
A keszeg nagyon jó növekedési rátákkal rendelkezik, és meglehetősen falánk. Ennek a tulajdonságnak köszönhetően nyájai elég gyorsan megeszik az összes táplálékot egy kis területen, és folyamatosan kénytelenek mozogni a tározó körül, új területeket keresve az etetéshez. Éppen ezért a csali kulcsfontosságú a fogásnál, hiszen szinte soha nem marad sokáig egy helyen, és segít visszatartani.
A test széles formája és a nagy mennyiségű nyálka miatt nem olyan könnyű elkapni a ragadozók. Ezért a természetes környezetben élő kilogrammos egyedeknek szinte nincs ellenségük. Ez megmagyarázza, hogy sok tározóban miért ez képezi az állatvilág alapját. A keszegállományok fő csapása a vízi paraziták. Általában a kopoltyúkban telepednek meg, a hashártyában is megtalálhatók. Ezért szükséges a kifogott halat óvatosan kibelezni, eltávolítani róla a kopoltyúkat, és csak ezt követően főzni, jól megsütni vagy felforralni.
A keszeg látás, szaglás, tapintás, hallás, ízlelés és egy speciális szerv – az oldalvonal – segítségével navigál a víz alsó rétegében. Szaglóérzéke különösen jól fejlett, így mindenféle íz felhasználásával könnyebben lehet keszeget fogni. De ezt nem szabad túlzásba vinni, mert sok szagot ellenségesnek érzékel. A keszeg táplálékát természetes környezetében bentikus rovarok alkotják, azonban a kalóriadús növényi táplálékot szívesen fogyasztja. Növényi és állati csalikra is lehet fogni.
A keszeg meglehetősen félénk hal. Egy nyáj általában több egyedből áll, és ha egyikük veszélyt ad, mindenki elmenekül erről a helyről. Éppen ezért horgászatkor különösen fontos a csend és az óvatosság, különösen a partközeli horgászatnál. Nagy mélységben a keszeg sokkal bátrabban viselkedik, és itt még az egyik nyáj elfogása sem vonja maga után annak távozását.
Nyáron a keszeg aktívan utazik a tavak és folyók vizein, táplálékot keresve és tömeget szerezve teleléshez. Harapása júniusban a legaktívabb, és szeptember közepére nagyon fokozatosan csökken. Októberben és novemberben sokkal ritkábban harap, télen pedig a nagy keszeg gyakran teljesen abbahagyja a táplálkozást, és a mély telelőgödrök aljára kerül.
A horgászat szempontjából nagyon fontos egy olyan jelenség, mint a termoklin, vagyis a víz termikus rétegződése nyáron. Ebben az esetben a vízoszlopban két vízréteg különböztethető meg - meleg és hideg, és köztük van egy éles hőmérséklet-különbség zóna. A halak szívesebben tartózkodnak meleg vízrétegben. A keszeg, mint a fenékhal, ebben az esetben a sekélyen igyekszik maradni, ahol a víz egészen a fenékig jól felmelegszik. Nyáron nagy mélységben elkapni nem olyan hatékony, mint a másfél-két méteres mélységben. Tekintettel a keszeg félénk természetére, érdemes odafigyelni azokra a területekre, ahol a sekélyek nagy távolságra vannak a parttól, és ott a keszeg biztonságban érzi magát.
fenékhorgászbot
A nyári keszegfogáshoz szükséges eszközök változatosak. De a partról történő horgászatnál előnyben kell részesíteni a fenékbotot. Lehetővé teszi a fúvóka megfelelő távolságra dobását, lehetővé teszi az adagolók, több horgászbot használatát. A legmodernebb és legsportosabb fenékbot, a feeder a legalkalmasabb a keszeg horgászatára.
A donkon horgászat sikerének kulcsa a horgászhely megfelelő megválasztása és a csali használata. A beépített rudak száma és a horgok száma is befolyásolhatja a sikert. A második helyen a fúvóka helyes megválasztása áll. Általában, ha keszeg van a horgászhelyen, az nem mutat nagy válogatósságot, férgére és kenyérre vagy tésztára is ráharaphat. De célszerű olyan fúvókákat használni, amelyek vonzzák a keszeget. Tehát a trágyaféreg gyakran a keszeg előtt kerül a fúvókára. A csótány pedig előszeretettel szedi le a horogról a kenyeret és a búzadara kását, amit általában elég nehéz időben felakasztani egy közönséges szamárra.
A szamarak szokásos csali mindenféle gabonaféle. Használhat kész csalit is, de ezeket gyakrabban feederhorgászatra szánják. A donkánál célszerű újra megnedvesíteni, mivel a fenékbot általában nagy mennyiségű etetőt használ, és ritkán van újraöntve, így a csali tovább marad a vízben, és nem mosódik ki.
A horgászhelyeket ott választják ki, ahol sok a keszeg tápláléka. Érdemes odafigyelni a fenék kemény területeire is, ahol a keszeg megállhat és a gyomrát a kövekhez, kagylókhoz és egyéb tárgyakhoz dörzsölheti, felszabadítva a beleket. A szemétlerakókon és az árkokban a keszeg ritkán táplálkozik, mivel ott gyakran előfordul egy ragadozó, amely elriaszthatja a keszeget. A lapos fenekű széleket és a mederközeli területeket érdemes megfogni. Figyelmet kell fordítani a sekély mélységben lévő szélekre, ahol a keszeg a termoklin meleg zónájában lesz. A folyókban a termoklin hatása nem annyira észrevehető, mert a vízrétegek az áramlás hatására keverednek, és a keszeg viselkedésére gyakorolt hatása elenyésző, de tavakban és tavakban a keszeg megpróbálja melegben maradni. területeken, de a maga szempontjából biztonságos.
A horgászatot hajnal előtt kell elkezdeni. Ebben az időben a keszeg aktívan táplálkozik, és kevésbé óvatos. A horgászhelyen érdemes mindent alkonyatkor előkészíteni, hogy ne keltsünk felesleges zajt a parton. Horgászbotokat rendezni, kertet készíteni. A horgászat megkezdése előtt vízbe tenni balszerencse, de a háló zaja elriaszthatja a dévérkeszeget, ezért jobb, ha nem babonás, és a horgászat és az etetés megkezdése előtt vízbe tesszük.
Úszó rúd
A dévérkeszeg fogásának hagyományos módja, mely különleges jártasságot, pontosságot és horgászhelyválasztási képességet igényel. Úszóval nehezebb keszeget fogni, mint donkon, ugyanakkor az ilyen horgászat több örömet okoz. Az úszós horgászathoz folyókban érdemes erodált parttal rendelkező területeket választani, valamint egy kicsit lefelé. Ilyen helyeken a keszeg a part alá jön, hogy felszedje a földből kimosott férgeket és rovarokat. A tavakban a termoklin tulajdonságát használják ki – a keszeg fűtött sekélyeken próbál táplálkozni, gyakran a parti sávban. A csónak nagymértékben megnöveli a kapás esélyét, hiszen olyan helyekre is eljuthat, ahol a keszeg biztonságban érzi magát.
Csakúgy, mint az alsó horgászboton, az úszót legjobb reggel hajnalban fogni. Az etetés golyók segítségével történik, amelyeket a horgászat helyén a vízbe dobnak. A golyókat csaliból formázzák talajjal. Ugyanakkor különböző golyókat kell készíteni, hogy egyesek szinte azonnal szétesjenek, mások hosszú időre, akár egy óráig is szétesjenek, hogy a csali folyamatosan alul legyen, és a keszeg mindig talál valamit, amiből profitálhat.
Nagyon jellemző a keszeg harapása az úszón. Nem fullad meg, hanem felemeli, letépi a fészer alját. Ekkor a keszeg általában oldalra vezeti az úszót, ebben a pillanatban kell végrehajtani a horgot. Annak érdekében, hogy a keszeg harapjon, és ne érezzen semmi szokatlant, a pásztornak legalább 50-60 cm-re kell lennie a főterheléstől, és kellően hosszú pórázt kell használni. A fészernek olyan súlyúnak kell lennie, hogy az emelkedő harapás jól látható legyen.
Az áramban az úszót úgy kell beállítani, hogy megnyugodjon, és a fúvóka elébe menjen. Ha az úszó egyáltalán mozdulatlan marad, az lesz a legjobb. A vezetékeket csak nagyon erős tartással érdemes megfogni. A helyzet az, hogy az áramlatban a fenékhez közeli tárgyak nem rohannak olyan sebességgel, mint a felszínen lévő áramlatok, hanem vagy egyszerűen a fenéken fekszenek, vagy kis ugrásokkal mozognak. A hal gyanakszik a fenék közelében repülő férgekre és a horgon lévő kenyérdarabokra, a mozdulatlanokat vagy enyhén mozgóakat fogadja.
A zsinórt a fúvóka elengedésével érdemes megfogni, mert a keszeg félénk hal, és nem biztos, hogy oda jön, ahol a horgász ül. Ilyenkor Cralusso típusú lapos úszókat érdemes használni, amelyek megsokszorozzák a pályán horgászbottal horgászható területet, ezáltal a kapás esélyét.
Csónak horgászat
A csónakból való horgászat általában sokkal hatékonyabb, mint a partról való horgászat. A horgász szabadabban választhat helyet, sok olyan terület válik a rendelkezésére, ahová a partról nem lehetett eljutni. Ez különösen fontos úszós keszeg horgászatnál, mivel ez a hal nem gyakran kerül a part közelébe, ahol így meg lehet fogni. Ehelyett pedig csak egy apróságot kell elkapni. És csak kis vezetés után már jó eséllyel keszeget fogni.
Fenékhorgászbotokon is horgászhatunk, akár feederen is. A csónak ugyanakkor nagyobb szabadságot ad a csalizásban – a horgászhelyen lehet etetni a csónakból, majd elhajtani, hogy a dévérkeszeg ne ijedjen meg, majd a fenekét a becsalizott területre dobja. Csónak használata esetén lehetőség van az ügető vagy nottinghami vezetékezéssel horgászni úgy, hogy az úszót a zsinórral a bot mentén elengedjük, amikor a zsinórt az úszó húzása alatt letekerjük az orsóról. Így Angliában több mint száz éve fogtak malomgátakról.
Külön kiemelendő a ruszországi keszegfogás hagyományos módszere – a gyűrűs horgászat. Ezzel a módszerrel csak keszeget lehet fogni, méghozzá elég nagy mennyiségben. Csak az áramlatban horgásznak. A csónakból egy etetőt eresztenek a vízbe egy zsinóron, amelyet átfűznek a gyűrűn. A gyűrűre horgászzsinór van rögzítve, amelyet a horgász a kezében tart, valamint egy tét pórázokkal és horgokkal – általában nem lehet háromnál több. A legjobb, ha a csónakot a széle fölé helyezi, ahol a mélység két-három méter. Általában a keszeget így fogták ki, amikor a folyó mentén mentek ívni, de ma már tilos az ívóhorgászat, különösen csónakból.