Flammulaster ferde (Flammulaster limulatus)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae (Agaricomycetes)
- Rendezés: Agarikálok (agarikus vagy lamellás)
- Család: Inocybaceae (rostos)
- Flammulaster (Flammulaster)
- Típus: Flammulaster limulatus (ferde Flammulaster)
:
- A Flammulaster piszkos
- Flammula limulata
- Dryophila limulata
- Gymnopilus limulatus
- Fulvidula limulata
- Naucoria limulata
- Flocculin limulata
- Phaeomarasmius limulatus
Jelenlegi neve: Flammulaster limulatus (Fr.) Watling, 1967
A Flammulaster jelző a latin flammula – „láng” vagy akár „kis láng” – és a görög ἀστήρ [astér] – „csillag” szóból származik (a „csillagszikrák” miatt, amelyekkel a kalap pöttyös). Valóban, megfelelő név egy gombának, amely szikrázó fénnyel ég az évszázados fák alkonyán.
Azonban nem minden olyan rózsás. A limulatus jelző a latin līmus [i] – „sár, iszap” szóból származik, amely a sapka színét jelzi. Innen a gomba második neve: Flammulaster piszkos, piszkos.
Ezért a Flammulaster limulatus paradox név. Ezt úgy lehetne visszaadni, hogy „piszkos fénylő láng”.
A második név, a Flammulaster dirty, fő névként használatos egyes könyvtárakban és webhelyeken.
Kalap: 1,5-4,5 cm átmérőjű. Fiatal példányokon szinte félgömb alakú, helyenként ívelt szélű, gyorsan eltűnő fátyollal. Fejlődése során domborúvá válik, végül szinte lapossá válik. A kupak felületét sugárirányban elhelyezkedő sűrű lisztes, szemcsés pikkelyek borítják, a korong közepén sűrűbb. Színe okkersárga, barnássárga, barna, rozsdásvörös. A kalap szélei világosabbak.
Nyilvántartások: meglehetősen sűrű, összetapadt vagy egy kis foggal összetapadt, számos lemezzel.
Fiatalon citromsárga, később aranysárga vagy okkersárga. Érésük során a spórák vörösesbarna színűvé válnak.
Láb: 2-6 cm magas, 0,2-0,6 cm átmérőjű, hengeres, üreges, rostos, tövénél kissé kiszélesedett. Egyenes vagy enyhén ívelt. Hosszanti filcpikkelyekkel borított, melyek intenzitása felülről lefelé növekszik. Ennek megfelelően a szár színe megváltozik, a tányérok közelében okkersárgáról a szár alapja felé barnára változik. A termőtest fához tapadásának helyén fehér folt lehet.
Spóra por: rozsdásbarna
Viták: 7,5-10 × 3,5-4,5 µm. Egyenetlen oldalú, ellipszoid (bab alakú), sima falú. Sárgás. Basidia 4 spórás. Cheilocystidia 18-30 x 7,5-10 µm, bot alakú – körte alakú, szepátumos, részben lerakódott, szorosan illeszkedő (steril vágóél). HDS beágyazott hifákból (intracelluláris is).
Pép: a kupak vékony, ugyanolyan színű, mint a felület. Enyhén hidrofób. Reagál KOH-val (kálium-hidroxid) és gyorsan lila színűvé válik.
Illat és íz: nem kifejező, de lehet egy kicsit keserű.
Korhadt fán, régi tuskókon, fahulladékon és fűrészporon terem. Egyedül vagy csoportosan. Kedveli a lombhullató fajokat, de nőhet a tűlevelűeken is.
A régi árnyas erdők a kedvenc környezete.
Sok referenciakönyv megjegyzi a bükk (Fagus sylvatica) iránti „szeretetét”.
A Flammulaster beveled meglehetősen elterjedt Európában. A Pireneusoktól és az alpesi erdőktől Lappföld déli részéig megtalálható. Ritkának tartják azonban.
A Flammulaster limulatus Csehországban az EN – veszélyeztetett fajok – kategóriában, Svájcban pedig a VU – sérülékeny kategóriában szerepel a vörös listán.
Augusztustól októberig találkozhat ezzel a kis gombával. A termés csúcsa szeptember.
Vélemények a Flamulasterról ferde: Határozottan nem ehető.
Időnként magyarázatot találnak arra, hogy a táplálkozási tulajdonságokat nem vizsgálták.
Flammulaster šipovatyj (Flammulaster muricatus)
Csakúgy, mint a Flammulaster ferde, a korhadt keményfán is megtalálható. Hasonló félgömb alakú sapkával, amelyet hegyes pikkelyek borítanak. Van azonban különbség köztük. A Flammulaster muricatusban nagyobbak és sötétebbek. Ezenkívül a F.muricatusnak rojtos éle van. Így inkább úgy néz ki, mint egy fiatal pikkely, mint a Flammulaster limulatus.
A ritka szag egy másik meglehetősen nyilvánvaló különbség.
Phaeomarasmius erinaceus (Phaeomarasmius erinaceus)
Ez a gomba az elhalt fűzfatörzseken található. Vörösesbarna kalapját gyakori, apró, éles, rostos pikkelyek borítják. Közelebbről megvizsgálva azonban észrevehető, hogy a kalap „szőrösebb”, mint a Flammulaster ferde. Ezenkívül a Feomarasmius sün egy nagyon kicsi gomba, legfeljebb 1 cm átmérőjű.
Mikroszkópos eltérések: a Phaeomarasmius erinaceusban a lamprotricoderm kutikula szerkezete kiemelkedő és vastag falú hifák palánkja, míg a Flammulaster muricatusban a kutikulát gömbölyű, duzzadt vagy rövid hengeres, többé-kevésbé katenátos hifák alkotják.
A cikk Szergej és Sándor fotóit használta fel.