A monoklonális gammopathiát (GM) a monoklonális immunglobulin szérumban és/vagy vizeletben való jelenléte határozza meg. Malignus hemopathiával hozható összefüggésbe, máskülönben meghatározatlan jelentőségű monoklonális gammopathiának (GMSI) nevezik.

A diagnózishoz a mikrobiológiai vizsgálatok lehetővé teszik a túlzott monoklonális immunglobulin azonosítását. A klinikai, biológiai és radiológiai megnyilvánulások hemopathiára utalhatnak, míg a GMSI diagnózisa differenciáldiagnózis.

Meghatározás

A monoklonális gammopathiát (GM) a monoklonális immunglobulin szérumban és/vagy vizeletben való jelenléte határozza meg. Az immunglobulinok olyan fehérjék az emberi plazmában, amelyek immun tulajdonságokkal rendelkeznek. A plazmasejtekben szintetizálódnak, a lépben és a nyirokcsomókban képződő limfoid rendszer sejtjei. A GM tehát a monoklonális immunglobulint termelő plazmasejtek klónjának proliferációjáról tanúskodik.

Típusai

A GM-ek 2 kategóriába sorolhatók:

• Hematológiai rosszindulatú daganatokhoz kapcsolódó monoklonális gammopathiák
• Meghatározatlan jelentőségű monoklonális gammopathiák (GMSI)

Okok

A rosszindulatú hemopátiával összefüggő monoklonális gammopathiák fő okai a következők:

• Myeloma multiplex: a csontvelő daganata, amely abnormális plazmasejtek proliferációjából alakul ki
• Makroglobulinémia (Waldenström-kór): a makroglobulin kóros mennyiségben való jelenléte a plazmában
• B limfóma

A GMSI különféle nem rosszindulatú patológiákkal hozható összefüggésbe:

• Autoimmun betegségek (rheumatoid polyathritis, Sjögren-szindróma, szisztémás lupus)
• Vírusfertőzések (mononukleózis, bárányhimlő, HIV, hepatitis C)
• Bakteriális fertőzések (endocarditis, osteomyelitis, tuberkulózis)
• Parazita fertőzések (leishmaniasis, malária, toxoplazmózis)
• Krónikus betegségek, például krónikus epehólyag-gyulladás (epehólyag-gyulladás)
• Különféle egyéb állapotok, például családi hiperkoleszterinémia, Gaucher-kór, Kaposi-szarkóma, zuzmó, májbetegség, myasthenia gravis (az idegimpulzusok idegből az izomba történő átvitelének zavara), vérszegénység vagy thyrotoxicosis

Diagnosztikai

A GM-et gyakran véletlenül, más okból végzett laboratóriumi vizsgálatok során mutatják ki.

A túlzottan bőséges monoklonális ágens azonosítására a leghasznosabb tesztek a következők:

• Szérumfehérjék elektroforézise: olyan technika, amely lehetővé teszi a szérum fehérjéinek azonosítását és elkülönítését elektromos tér hatására
• Immunfixáció: olyan technika, amely lehetővé teszi a monoklonális immunglobulinok kimutatását és tipizálását
• Immunglobulin vizsgálat: olyan folyamat, amely elválasztja a fehérjéket a plazmától és azonosítja azokat az általuk termelt kimutatható immunológiai reakciók alapján

Ezután a diagnózis a GM okát keresi. Különféle klinikai, biológiai vagy radiológiai megnyilvánulások mielóma multiplexre utalhatnak:

• Fogyás, gyulladásos csontfájdalom, kóros törések
• Vérszegénység, hypercalcaemia, veseelégtelenség

Más megnyilvánulások azonnal hemopátiára utalnak:

• Lymphadenopathia, splenomegalia
• A vérkép eltérései: vérszegénység, thrombocytopenia, túlzott limfocitózis
• Hyperviscosité szindróma

A GMSI-t úgy definiálják, mint a hematológiai rosszindulatú daganat klinikai vagy laboratóriumi jeleit nem tartalmazó GM-et. A klinikai rutinban ez a kizárás diagnózisa. A GMSI meghatározásához használt kritériumok a következők:

• Monoklonális komponens aránya <30 g/l 
• A monoklonális komponens relatív stabilitása időben 
• Egyéb immunglobulinok normál szérumszintje
• A destruktív csontkárosodás, vérszegénység és veseelégtelenség hiánya

A GMSI incidenciája az életkor előrehaladtával növekszik, a 1 évesnél 25%-ról több mint 5%-ra 70 év felett.

A GMSI általában tünetmentes. A monoklonális antitest azonban kötődhet az idegekhez, és zsibbadást, bizsergést és gyengeséget okozhat. A betegségben szenvedőknél nagyobb valószínűséggel pusztulnak el a csontszövetek és törések.

Ha a GM egy másik betegséghez kapcsolódik, akkor a tünetek a betegség tüneteihez hasonlóak.

Ezenkívül a monoklonális immunglobulinok viszonylag ritka szövődményeket okozhatnak:

• Amiloidózis: a monoklonális fehérjék töredékeinek lerakódása a különböző szervekben (vese, szív, idegek, máj), amelyek e szervek elégtelenségének okai lehetnek
• Plazma hiperviszkozitási szindróma: felelős a látászavarokért, neurológiai tünetekért (fejfájás, szédülés, álmosság, éberségi zavarok) és vérzéses tünetekért
• Krioglobulinémia: a vérben 37 °C alatti hőmérsékleten kicsapódó immunglobulinok jelenléte által okozott betegségek. Bőrtüneteket (purpura, Raynaud-jelenség, végtag nekrózis), polyarthralgiát, ideggyulladást és glomeruláris nephropathiát okozhatnak.

Az IMG-k esetében kezelés nem javasolt. A közelmúltban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a kapcsolódó csontvesztéssel járó IMGT-k számára előnyös lehet a biszfoszfonát-kezelés. 6-12 havonta a betegeket klinikai vizsgálatnak kell alávetni, és szérum- és vizeletfehérje elektroforézist kell végezni a betegség progressziójának felmérésére.

Más esetekben a kezelés az októl függ.

Az esetek akár 25%-ában megfigyelhető a GMSI rosszindulatú hematológiai megbetegedés irányába történő evolúciója. A GMSI-ben szenvedő betegeket évente körülbelül kétszer fizikális, vér- és néha vizeletvizsgálattal követik, hogy ellenőrizzék a rákos állapot lehetséges előrehaladását. Ha a progressziót korán felfedezik, a tünetek és szövődmények megelőzhetők vagy korábban kezelhetők.