tartalom
Szülj, hogy pénzt keress: miért vagyok ellene a gyermekkedvezményeknek
Rovatvezetőnk, Lyubov Vysotskaya biztos abban, hogy szükség van az állam pénzügyi segítségére, de nem a jelenlegi formában.
Alena Vodonajevában, aki azt mondta, hogy most „minden szarvasmarha” megszül az ígért millióért, csak a lusta nem köpött. És eszembe jutott, hogy egyszer, 15 évvel ezelőtt, egy szociális táborban dolgoztam hátrányos helyzetű családok gyermekeinek.
Hat gyermekem volt ugyanabból a családból a különítményemben. Időjárás. Minden – diagnózissal. A falu orvosai gyakorlatilag nem nézték meg azt az igazolást, hogy a gyerekek értelmi fogyatékossággal rendelkeznek. A szülők boldogan fizették ki a következő pótlékot, és ugyanolyan boldogan engedték el, érthetően minek. Nekem úgy tűnt, hogy a gyerekeknek nincs oligofréniája. Csak úgy nőnek, mint a fű a mezőn. Annyira rosszul ettek, hogy haj helyett valami egérbunda volt a fejükön. Két lány egy parókát hordott felváltva kettőre. A fiúk nem foglalkoztak a szépség kérdéseivel.
A legkisebb adandó alkalommal ezek a gyerekek megpróbálták megfogni a kezét, nekidőlni, csak közelebb dörzsölték. Minden hiányzott belőlük – nem csak az étel, nem csak a figyelem, általában még egy csipetnyi érzés is, hogy legalább valaki nem törődik velük. Elképzelni is ijesztő, mi lett volna, ha a most beígért millió ezek előtt a szülők előtt lebeg. Igen, plusz a nagycsaládosok, és minden gyermek után – rokkantsági ellátások…
Köd van a fejemben
De a marginalizált szülők csak az egyik oldala az éremnek. Van egy másik. Teljes szívemből biztos vagyok benne, hogy a kívánt baba miatt kell kórházba menni, és nem a jelzáloghitel-fizetés miatt. És most nem túlzok: az egyik ismerősöm éppen azért tervezi a harmadik babát, hogy megkapja ezt a szerencsétlen 450 ezer rubelt jelzáloghitelre. Hogy hogyan fognak tovább élni három gyerekkel egy kétszobás lakásban, nem gondolja. Amihez – is. Például az állam segít.
Egy másik család tervez egy másodikat, hogy legyen pénz az idősebbek oktatására. Most nőtt fel, tíz éves fiú, lehet kezdeni fiatalabbat.
Kezdem találgatni, honnan jönnek az iskolákból, óvodákból azok a szülők, akik jámboran hiszik: jót tettek az államnak, hogy szültek, most tanítanak, ellátnak, nevelnek.
Úgy tűnik, a beígért összeg hat nullával elhomályosítja az elmét, és az emberek már nem igazán értik, hogy megszűnnek az egyösszegű kifizetések, ellátások, és a gyerek marad. Ugyanakkor a családi bevételek egy ideig csökkennek, a kiadások növekednek, és nem egy-két évig.
Ha sietsz, nem kapsz pénzt
„Miért vagyunk rosszabbak? – kérdi Natalja barátom újra és újra. – Azzal, hogy hat hónappal korábban lettünk szülők?
Natasha már második hete frusztrált érzelmek közepette – pontosan az elnök „gyerekes” üzenete után. Tavaly nyáron született a lánya (első gyerek, igen). Január közepén pedig 460 ezerről beszélt az államfő a 1. január 2020-je után vagy közvetlenül született első gyermek után.
Szülők tízezrei élnek át hasonló érzelmeket. Novoszibirszkben az anyák még egy petíciót is aláírnak, amelyben azt kérik, hogy legalább a tavaly ősszel született elsőszülöttekre terjesszék ki a tőkefizetést.
Bármennyire is mondhatod, hogy az irigység rossz érzés. Csak neki semmi köze ehhez, mint az erkölcsi csúfsághoz, amellyel most azokat vádolják, akik nem hajlandók örülni az új szabályoknak. A 2019-ben, 2018-ban, 2017-ben és korábban született gyermekek nem különböznek a 20-as évek elején született babáktól. Nekik ugyanúgy tanulniuk kell, szüleiknek javítaniuk kell az életkörülményeiket, és így tovább, az anyasági tőkére fordítható dolgok listája szerint. De most az egyetlen lehetőség arra, hogy jelentős segítséget kapjanak az államtól, hogy megszülessenek egy másodikat, vagy akár egy harmadikat.
Rendszer hiba
Szóval igen, ellenzem a jelenlegi juttatásokat. Az államnak segítenie kellene, ezzel senki nem vitatkozik – nem hiába fizetünk adót egész életünkben. De szerintem egyszeri befizetésekkel nem lehet orvosolni a helyzetet. Oké, 450 ezer rubel, súlyos. Egy gyerek életének első évében azonban legalább 200 ezret költesz rá. És akkor? Ekkor a fiatal anya nem tud mindig visszamenni dolgozni: a rendelet után senki nem részesíti előnyben a munkavállalókat, sőt, addigra a vállalkozás csődbe megy, a gazdaság instabilitása miatt mindig fennáll a munkanélküliség veszélye. A lakhatás rendkívül sok pénzbe kerül, még egy picibe is. De még mindig kell valamilyen módon gyógyítani, öltöztetni, nevelni.
A család bízni fog abban, hogy a közeljövőben minden rendben lesz, lesz elég pénz a gyerekek étkeztetésére, öltöztetésére, cipőzésére, iskolába, óvodába küldésére és gond nélkül orvosi ellátásra – akkor lesz igazán a születésszám növekedés. Tőke nélkül.