A hipokrómia orvosi kifejezés a szerv, a szövet vagy a sejtek színének elvesztésére. Különösen a bőrgyógyászatban használható a hipokróm bőrfoltok minősítésére, vagy a hematológiában a hipokróm vörösvértestek kijelölésére.

A bőrgyógyászatban a hipokrómia olyan kifejezés, amely a pigmentáció elvesztésére utal az olyan bőrfelületeken, mint a bőr, a haj és a testszőr. A szem színvesztésének minősítésére is használható.

A hipokrómiát a melanin hiánya okozza, amely természetes pigment, amelyet a melanociták termelnek a szervezetben, és felelős a bőr, a haj, a testszőr és a szem színéért. A hipokrómiát tehát a melanin termelésének hibája vagy e pigment elpusztítása okozhatja.

A melanin hiányának sok oka lehet. Ennek oka elsősorban fertőzés, autoimmun betegség vagy genetikai betegség lehet. A bőrgyógyászati ​​hipokrómia okai között megtaláljuk például:

• aokulokután albinizmus, amelyet a melanin teljes hiánya jellemez a bőrben, a hajban, a testszőrben és a szemekben;
• részleges albinizmus vagy piebaldizmus amely az okulokután albinizmussal ellentétben csak a bőrt és a hajat érinti;
• le vitiligo, autoimmun betegség, amely a melanociták, a melanin szintézisének kezdetén lévő sejtek progresszív eltűnését okozza;
• ahipopituitarizmus, amelyet az elülső agyalapi mirigyből származó hormonális váladék leállása jellemez, ami az erek és a nyálkahártyák depigmentációjához vezethet;
• le pityriasis versicolor, mycosis, amely hipopigmentált foltok, más néven hipokróm bőrfoltok megjelenését eredményezheti.

A hipokrómia kezelése a bőrgyógyász diagnózisától függ. Mikózis esetén például fertőzésellenes kezelések valósíthatók meg. Egyes esetekben jelenleg nem áll rendelkezésre kezelés. Mindazonáltal megelőző intézkedéseket javasolnak a depigmentáció kialakulásának korlátozására. A megelőzés magában foglalja a bőr, a haj és a szem védelmét az ultraibolya (UV) sugarak ellen.

A hematológiában a hipokrómia olyan orvosi kifejezés, amely a vörösvértestek (vörösvértestek) rendellenességére utalhat. A vörösvértestek hipokrómiájáról beszélünk, amikor a May-Grünwald Giemsa festési módszerrel végzett vizsgálat során abnormálisan sápadtnak tűnnek. A vörösvértesteket ekkor hipokrómoknak nevezik.

A vörösvértestek sápadtsága a hemoglobin hiányára utal. Valójában a hemoglobin a vörösvérsejtek egyik eleme, amely híres vörös színüket adja. Ez a fehérje is felelős az oxigén szállításáért a szervezetben, ezért fontos a vörösvérsejtek hipokrómájának gyors kezelése.

Az orvostudományban ezt a hemoglobinhiányt hipokróm anaemiának nevezik. Jellemzője a kórosan alacsony hemoglobinszint a vérben. A hipokróm vérszegénységnek számos oka lehet, többek között:

• vashiány (vashiányos vérszegénység), nyomelem, amely hozzájárul a hemoglobin szintéziséhez;
• öröklött genetikai hiba, például thalassemia.

A May-Grünwald Giemsa festéssel hipokróm vörösvérsejtek figyelhetők meg. Különböző reagenseket használva ez a módszer megkülönbözteti a vérsejtek különböző populációit a vérmintában. Ez a színezés lehetővé teszi különösen a vörösvértestek vagy vörösvértestek azonosítását, amelyek vörös színük alapján felismerhetők. Ha ezek a vérsejtek abnormálisan sápadtnak tűnnek, ezt a vörösvértestek hipokrómiájának nevezik.

A hipokróm anémiát gyakran két vérparaméter mérésével diagnosztizálják:

• az átlagos korpuszkuláris hemoglobin -tartalom (TCMH), amely a vörösvértestekben található hemoglobin mennyiségét méri;
• az átlagos korpuszkuláris hemoglobin -koncentráció (CCMH), amely megfelel a vörösvérsejtekre jutó átlagos hemoglobin -koncentrációnak.

A vörösvértestek hipokrómiájáról beszélünk a következő esetekben:

• TCMH kevesebb, mint 27 µg sejtenként;
• CCMH -értéke kevesebb, mint 32 g / dl.

A hipokróm vérszegénység kezelése annak eredetétől és lefolyásától függ. Esettől függően a hemoglobinhiány például vaspótlással vagy vérátömlesztéssel kezelhető.

Súlyosabb esetekben csontvelő -transzplantációra lehet szükség.