„Az étrendem főként forró zabpehelyből áll, amit naponta kétszer eszek búzakenyérrel. Ezen kívül vacsorára eszek káposztalevest vagy krumplilevest, hajdina zabkását vagy napraforgó- vagy mustárolajban főtt vagy sült burgonyát, valamint aszalt szilvából és almából készült befőttet. A családommal elfogyasztott ebédet, ahogy próbáltam, helyettesíteni lehet egy zabpehellyel, ami a főétkezésem. Az egészségem nemhogy nem romlott, de jelentősen javult is, mióta lemondtam a tejről, a vajról és a tojásról, valamint a cukorról, a teáról és a kávéról” – írta Lev Tolsztoj.
A nagy író ötven évesen állt elő a vegetarianizmus ötletével. Ez annak volt köszönhető, hogy életének ezt a bizonyos időszakát az emberi élet filozófiai és szellemi értelmének fájdalmas keresése jellemezte. „Most, a negyvenes éveim végén, mindenem megvan, amit általában jóléten értenek” – mondja Tolsztoj híres Vallomásában. "De hirtelen rájöttem, hogy nem tudom, miért van szükségem erre, és miért élek." Ugyanebből az időből nyúlik vissza az Anna Karenina című regényével kapcsolatos munkája, amely az emberi kapcsolatok erkölcsi és etikai elmélkedéseit tükrözte.
A megrögzött vegetáriánussá válás ösztönzése az volt, amikor Tolsztoj akaratlanul is tanúja volt a disznóvágásnak. A látvány annyira megdöbbentette az írót a maga kegyetlenségével, hogy úgy döntött, elmegy valamelyik tulai vágóhídra, hogy még élesebben átélje érzéseit. A szeme láttára egy fiatal, gyönyörű bikát öltek meg. A hentes a nyakára emelte a tőrt, és megszúrta. A bika, mintha leütötték volna, a hasára esett, esetlenül az oldalára borult, és görcsösen verte a lábát. Egy másik hentes az ellenkező oldalról ráesett, a fejét a földre hajtotta és elvágta a torkát. Fekete-vörös vér tört ki, mint egy felborult vödör. Aztán az első hentes elkezdte nyúzni a bikát. Az állat hatalmas testében még mindig dobogott az élet, és nagy könnyek gördültek ki a vérrel telt szemekből.
Ez a szörnyű kép Tolsztojt sokat gondolkodott el. Nem tudta megbocsátani magának, hogy nem akadályozta meg az élőlények megölését, ezért haláluk bűnösévé vált. Az orosz ortodoxia hagyományaiban nevelkedett ember számára a fő keresztény parancsolat – „Ne ölj” – új értelmet kapott. Állati hús fogyasztásával az ember közvetve részt vesz a gyilkosságban, megsértve ezzel a vallási és erkölcsi erkölcsöt. Ahhoz, hogy az erkölcsös emberek kategóriájába sorolhassuk magunkat, mentesülni kell az élőlények meggyilkolásával kapcsolatos személyes felelősség alól – abba kell hagyni a húsevést. Tolsztoj maga teljesen elutasítja az állati eredetű táplálékot, és ölésmentes étrendre vált.
Ettől a pillanattól kezdve az író számos művében továbbfejleszti azt a gondolatot, hogy a vegetarianizmus etikai – morális értelme minden erőszak megengedhetetlenségében rejlik. Azt mondja, hogy az emberi társadalomban az erőszak addig fog uralkodni, amíg az állatok elleni erőszak meg nem szűnik. A vegetarianizmus tehát az egyik fő módja annak, hogy véget vessünk a világban zajló gonoszságnak. Ráadásul az állatokkal szembeni kegyetlenség a tudatosság és a kultúra alacsony szintjének jele, a képtelenség valódi átérezni és együtt érezni minden élőlénnyel. Az 1892-ben megjelent „Az első lépés” című cikkében Tolsztoj azt írja, hogy az ember erkölcsi és szellemi fejlődése felé tett első lépés a másokkal szembeni erőszak elutasítása, és az önmagán végzett munka kezdete ebben az irányban az átmenet vegetáriánus étrend.
Élete utolsó 25 évében Tolsztoj aktívan támogatta a vegetarianizmus eszméit Oroszországban. Hozzájárult a Vegetáriánus folyóirat fejlesztéséhez, amelyben cikkeit írta, támogatta a vegetarianizmussal kapcsolatos különféle anyagok sajtóban való megjelenését, üdvözölte a vegetáriánus tavernák, szállodák megnyitását, és számos vegetáriánus társaság tiszteletbeli tagja volt.
Tolsztoj szerint azonban a vegetarianizmus csak az egyik összetevője az emberi etikának és erkölcsnek. Az erkölcsi és spirituális tökéletesedés csak akkor lehetséges, ha az ember rengeteg különféle szeszélyt ad fel, amelyeknek alárendeli életét. Az ilyen szeszélyeket Tolsztoj elsősorban a tétlenségnek és a falánkságnak tulajdonította. Naplójában egy bejegyzés jelent meg a „Zranie” című könyv megírásának szándékáról. Ebben azt a gondolatot kívánta kifejezni, hogy a mértéktelenség mindenben, így az ételekben is, azt jelenti, hogy nem tiszteljük azt, ami körülvesz bennünket. Ennek következménye a természettel, a saját fajtájukkal – minden élőlénnyel – szembeni agresszió érzése. Ha az emberek nem lennének ennyire agresszívek, hisz Tolsztoj, és nem rombolnák le azt, ami életet ad nekik, teljes harmónia uralkodna a világon.