tartalom
legfőbb érték
Az egykori ideológia nem alattomos emberek parancsára távozott, ahogyan azt néha gondolják és mondják, hanem azért, mert megalakulásakor egy szép álom volt, de egy megvalósíthatatlan. Valójában kevesen hittek benne, így az oktatás folyamatosan eredménytelen volt. A hivatalos propaganda, amelyhez az iskola ragaszkodott, feltűnően nem felelt meg a való életnek.
Most visszatértünk a való világba. Ez a legfontosabb benne: nem szovjet, nem polgári, hanem valóságos, valóságos – a világ, amelyben az emberek élnek. Jó vagy rossz, élnek. Minden nemzetnek megvan a maga történelme, saját nemzeti karaktere, saját nyelve és saját álmai – minden nemzetnek megvan a maga különlegessége. De általában véve a világ egy, valóságos.
És ebben a való világban vannak értékek, vannak magasabb célok minden ember számára. Van egy legfőbb érték is, amelyhez képest minden más cél és érték épül.
Egy tanár, egy pedagógus, egy nevelés számára rendkívül fontos megérteni, miben áll ez a legmagasabb érték.
Szerintünk ilyen legfőbb érték az, amiről az emberek évezredek óta álmodoznak és vitatkoznak, ami az emberi megértés számára a legnehezebb – a szabadság.
Azt kérdezik: most ki neveljen?
Azt válaszoljuk: szabad ember.
Mi a szabadság?
Több száz könyvet írtak ennek a kérdésnek a megválaszolására, és ez érthető is: a szabadság végtelen fogalom. Az ember legmagasabb fogalmai közé tartozik, ezért elvileg nem lehet pontos meghatározása. A Végtelent nem lehet szavakkal meghatározni. Ez szavakon felül áll.
Amíg az emberek élnek, megpróbálják megérteni, mi a szabadság, és törekedni fognak rá.
Sehol a világon nincs teljes társadalmi szabadság, nincs minden ember számára gazdasági szabadság, és láthatóan nem is lehet; de nagyon sok szabad ember van. Hogyan működik?
A „szabadság” szó két különböző fogalmat tartalmaz, amelyek nagyon különböznek egymástól. Valójában teljesen más dolgokról beszélünk.
A filozófusok, elemezve ezt a nehéz szót, arra a következtetésre jutottak, hogy létezik "szabadság" - mindenféle külső elnyomástól és kényszertől való szabadság - és van "szabadság" - az ember belső szabadsága önmegvalósítására. .
A külső szabadság, mint már említettük, soha nem abszolút. A belső szabadság azonban a legnehezebb életben is határtalan lehet.
A pedagógiában régóta szó esik az ingyenes oktatásról. Az ilyen irányú tanárok arra törekszenek, hogy az iskolában külső szabadságot adjanak a gyermeknek. Másról beszélünk – a belső szabadságról, amely minden körülmények között elérhető az ember számára, amihez nincs szükség speciális iskolák létrehozására.
A belső szabadság nem függ mereven a külsőtől. A legszabadabb állapotban lehetnek eltartott emberek, nem szabadok. A legszabadabbakban, ahol mindenkit valamilyen módon elnyomnak, ott lehet szabad. Így soha nem túl korai és soha nem késő szabad embereket nevelni. Szabad embereket kell nevelnünk, de nem azért, mert társadalmunk szabadságot szerzett – ez egy vitatott kérdés –, hanem azért, mert tanítványunknak magának belső szabadságra van szüksége, függetlenül attól, hogy milyen társadalomban él.
A szabad ember olyan ember, aki belül szabad. Mint minden ember, külsőleg ő is a társadalomtól függ. De belsőleg független. A társadalom kívülről megszabadítható az elnyomástól, de csak akkor válhat szabaddá, ha az emberek többsége belül szabad.
Ez legyen véleményünk szerint a nevelés célja: az ember belső szabadsága. Belsőleg szabad embereket nevelve a legnagyobb hasznot hozzuk diákjainknak és a szabadságra törekvő országnak egyaránt. Nincs itt semmi új; Nézze meg közelebbről a legjobb tanárokat, emlékezzen a legjobb tanáraira – mindannyian próbáltak szabadokat nevelni, ezért emlékeznek rájuk.
A befelé szabad emberek tartják és fejlesztik a világot.
Mi a belső szabadság?
A belső szabadság éppoly ellentmondásos, mint a szabadság általában. A belsőleg szabad ember, egy szabad személyiség bizonyos szempontból szabad, de más szempontból nem.
Mitől szabad egy belsőleg szabad ember? Először is az emberektől és az élettől való félelem miatt. A közvélemény szerint. Független a tömegtől. Mentes a gondolkodás sztereotípiáitól – képes saját, személyes véleményére. Előítéletektől mentes. Irigységtől, önérdektől, saját agresszív törekvéseiktől mentesen.
Mondhatni ezt: szabad ember.
A szabad embert könnyű felismerni: csak tartja magát, a maga módján gondolkodik, soha nem mutat sem szervilizmust, sem kihívó szemtelenséget. Értékeli minden ember szabadságát. Nem kérkedik szabadságával, nem törekszik mindenáron a szabadságra, nem harcol személyes szabadságáért – mindig az övé. Neki adták örökkévaló birtoklásra. Nem a szabadságért él, hanem szabadon él.
Ez egy könnyű ember, könnyű vele, tele van élettel.
Mindannyian találkoztunk szabad emberekkel. Mindig szeretik. De van valami, amitől az igazán szabad ember nem szabad. Ezt nagyon fontos megérteni. Mitől nem mentes a szabad ember?
Lelkiismeretből.
Mi a lelkiismeret?
Ha nem érted, mi a lelkiismeret, akkor nem fogod megérteni a belsőleg szabad embert. A lelkiismeret nélküli szabadság hamis szabadság, a függőség egyik legsúlyosabb fajtája. Mintha szabad lenne, de lelkiismeret nélkül - rossz törekvéseinek rabszolgája, életkörülményeinek rabszolgája, és külső szabadságát rosszra használja. Az ilyen embert bárminek hívják, de nem szabadnak. A szabadság az általános tudatban jónak tekinthető.
Vegyél észre egy fontos különbséget: ez nem azt jelenti, hogy nem mentes a lelkiismeretétől, ahogy mondani szokás. Mert nincs lelkiismeret. Lelkiismeret és saját, és közös. A lelkiismeret minden egyénben közös. A lelkiismeret az, ami összeköti az embereket.
A lelkiismeret az igazság, amely az emberek között és minden emberben él. Egy mindenkié, ezt a nyelvvel, a neveléssel, az egymással való kommunikáció során érzékeljük. Felesleges kérdezni, hogy mi az igazság, az éppoly szavakkal kifejezhetetlen, mint a szabadság. De felismerjük az igazságérzetből, amelyet mindannyian megtapasztalunk, amikor az élet igaz. És mindenki szenved, ha megsértik az igazságot – ha megsértik az igazságot. A lelkiismeret, egy tisztán belső és egyben társas érzés, megmondja, hol az igazság és hol a hazugság. A lelkiismeret arra kényszeríti az embert, hogy ragaszkodjon az igazsághoz, vagyis éljen az igazsággal, az igazságosságban. A szabad ember szigorúan engedelmeskedik a lelkiismeretének – de csak az övének.
Annak a tanárnak, akinek célja a szabad ember nevelése, meg kell őriznie az igazságérzetet. Ez a fő dolog az oktatásban.
Nincs vákuum. Az oktatáshoz nincs szükség állami megrendelésre. A nevelés célja mindenkor ugyanaz – ez az ember belső szabadsága, az igazság szabadsága.
szabad gyerek
A belsőleg szabad ember nevelése gyermekkorban kezdődik. A belső szabadság természetes adottság, különleges tehetség, amely ugyanúgy elhallgatható, mint minden tehetség, de fejleszthető is. Mindenkiben megvan ez a tehetség valamilyen szinten, ahogy lelkiismerete is mindenkinek – de az ember vagy hallgat rá, megpróbál lelkiismerete szerint élni, vagy elnyomja az élet és a nevelés körülményei.
A cél – az ingyenes oktatás – meghatározza a gyermekekkel való kommunikáció minden formáját, módját és módszerét. Ha egy gyerek nem ismeri az elnyomást, és megtanul lelkiismerete szerint élni, akkor magától jön hozzá minden világi, szociális készség, amiről annyit mondanak a hagyományos neveléselméletek. Szerintünk a nevelés csak annak a belső szabadságnak a fejlesztésében áll, amely nélkülünk is megvan a gyermekben, annak támogatásában, védelmében.
De a gyerekek önfejűek, szeszélyesek, agresszívek. Sok felnőtt, szülő és tanár úgy érzi, hogy veszélyes szabadságot adni a gyerekeknek.
Itt húzódik a határ az oktatás két megközelítése között.
Aki szabad gyereket akar nevelni, az elfogadja olyannak, amilyen, felszabadító szeretettel szereti. Hisz a gyermekben, ez a hit segíti a türelmet.
Aki nem gondol a szabadságra, fél tőle, nem hisz a gyerekben, az óhatatlanul elnyomja a szellemét és ezzel rombolja, elnyomja a lelkiismeretét. A gyermek iránti szeretet nyomasztóvá válik. Ez a szabad nevelés az, ami rossz embereket termel a társadalomban. Szabadság nélkül minden cél, még ha magasztosnak is tűnik, hamis és veszélyes lesz a gyermekek számára.
szabad tanár
Ahhoz, hogy szabadon nőjön fel, egy gyereknek gyerekkorától szabad embereket kell látnia maga mellett, és mindenekelőtt szabad tanárt. Mivel a belső szabadság nem függ közvetlenül a társadalomtól, egyetlen tanár is nagymértékben befolyásolhatja a minden gyermekben megbúvó szabadságtehetséget, akárcsak a zenei, sport-, művészi tehetség.
A szabad ember nevelése mindannyiunk számára, minden egyes tanár számára megvalósítható. Ez az a mező, ahol az ember harcos, ahol mindent megtehet. Mert a gyerekek a szabad emberekhez vonzódnak, bízzanak bennük, csodálják őket, hálásak nekik. Bármi is történik az iskolában, a belsőleg szabad tanár lehet a nyerő.
A szabad pedagógus egyenrangú emberként fogadja el a gyermeket. Ezzel pedig olyan légkört teremt maga körül, amelyben csak szabad ember nőhet fel.
Talán egy leheletnyi szabadságot ad a gyermeknek – és ezzel megmenti, megtanítja értékelni a szabadságot, megmutatja, hogy lehet szabad emberként élni.
ingyenes iskola
Egy tanárnak sokkal könnyebben megteszi az első lépést az ingyenes oktatás felé, könnyebben mutatja meg a szabadság iránti tehetségét, ha szabadiskolában dolgozik.
Ingyenes iskolában, szabad gyerekek és szabad tanárok.
Nincs sok ilyen iskola a világon, de mégis léteznek, és ezért ez az ideál megvalósítható.
Egy szabad iskolában nem az a lényeg, hogy a gyerekek azt csináljanak, amit akarnak, nem a fegyelem alóli felmentés, hanem a tanár szabad szelleme, önállósága, a tanár iránti tisztelet.
A világon sok nagyon szigorú elitiskola működik hagyományos rendekkel, amelyek a legértékesebb embereket állítják elő. Mert szabad, tehetséges, becsületes, munkájukra odaadó tanáraik vannak, ezért az igazságosság szelleme megmarad az iskolában. Az ilyen tekintélyelvű iskolákban azonban nem minden gyerek nő fel ingyen. Egyeseknél, a leggyengébbeknél elfojt a szabadság iránti tehetség, az iskola megtöri.
Az igazán ingyenes iskola az, ahová a gyerekek örömmel járnak. Ebben az iskolában szerzik meg a gyerekek az élet értelmét. Megtanulnak szabadon gondolkodni, szabadnak lenni, szabadon élni, és értékelni a szabadságot – a sajátjukat és mindenkit.
A szabadok nevelésének útja
A szabadság egyszerre cél és út.
Fontos, hogy a tanár bemenjen erre az útra és végigmenjen rajta anélkül, hogy túlságosan letérne. A szabadsághoz vezető út nagyon nehéz, nem mész el hiba nélkül, de mi kitartunk a cél mellett.
A szabadok nevelőjének első kérdése: Elnyomom a gyerekeket? Ha kényszerítem őket valamire, akkor minek? Szerintem ez az ő érdekük, de vajon én ölöm meg a gyerekes tehetséget a szabadságért? Előttem van egy óra, egy bizonyos rend kell az órák levezetéséhez, de megtöröm a gyereket, megpróbálom az általános fegyelem alá rendelni?
Lehetséges, hogy nem minden tanár találja meg minden kérdésre a választ, de fontos, hogy ezeket a kérdéseket önmagának is feltegye.
A szabadság ott hal meg, ahol megjelenik a félelem. A szabadok neveléséhez vezető út talán a félelem teljes megszüntetése. A tanár nem fél a gyerekektől, de a gyerekek sem a tanártól, és a szabadság magától jön az osztályterembe.
A félelem elengedése az első lépés a szabadság felé az iskolában.
Hozzá kell tenni, hogy a szabad ember mindig szép. Lelkileg szép, büszke emberek nevelése – ez nem egy tanár álma?