Melanogaster kétséges (Melanogaster ambiguus)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae (Agaricomycetes)
- Rendelés: Boletales (Boletales)
- Család: Paxillaceae (sertés)
- Nemzetség: Melanogaster (Melanogaster)
- Típus: Melanogaster ambiguus (Melanogaster kétséges)
:
- Kétértelmű Octaviania
- Agyagos szósz
- Melanogaster klotzschii
A termőtest gaszteromiceta, azaz a spórák teljes beéréséig teljesen zárt. Az ilyen gombákban nem a kalap, a láb, a hymenophore izolálódik, hanem a gasterocarp (termőtest), a peridium (külső héj), a gleba (termő rész).
Gasterocarp 1-3 cm átmérőjű, ritkán 4 cm-ig. Alakja gömb alakútól ellipszoidig terjedhet, szabályos vagy egyenetlen duzzanat lehet, általában nem tagolódik szegmensekre vagy lebenyekre, frissen lágy, gumiszerű textúrájú. Vékony, bazális, barna, elágazó micéliumszálak kötik össze.
Peridium fénytelen, bársonyos, eleinte szürkésbarna vagy fahéjbarna, kor előrehaladtával sárgás-olíva színű, sötétbarna „zúzódásos” foltokkal, idős korban feketésbarna, kis fehéres bevonat borítja. Fiatal példányokon sima, majd repedezett, a repedések mélyek, bennük látható fehér trama. Metszetben a peridium sötét, barnás.
Gleba kezdetben fehér, fehéres, fehéres-sárgás, kékesfekete üregekkel; legfeljebb 1,5 mm átmérőjű, többé-kevésbé szabályosan elhelyezett kamrák, a közepe és az alap felé nagyobbak, nem labirintusszerűek, üresek, nyálkás tartalommal kocsonyásodtak. A kor előrehaladtával, amikor a spórák érnek, a gleba elsötétül, vörösesbarna, fekete színű, fehéres csíkokkal.
Szag: fiatal gombákban édeskésnek, gyümölcsösnek érzékelik, majd kellemetlenné válik, rothadó hagymához vagy gumihoz hasonlít. Egy angol nyelvű forrás (British tuffles. A Revision of British hypogeous fungi) egy felnőtt Melanogaster kétes szagát hasonlítja össze a Scleroderma citrinum (közönséges pöfeteggomba) szagával, amely a leírások szerint vagy a nyers burgonya vagy a szarvasgomba illatára emlékeztet. . És végül az érett példányok illata erős és bűzös.
Íz: fiatal gombákban fűszeres, kellemes
spórapor: fekete, nyálkás.
A villamoslemezek fehérek, nagyon ritkán halványsárgásak, vékonyak, 30-100 µm vastagok, sűrű szövésűek, hialin, vékony falú hifák, 2-8 µm átmérőjűek, nem kocsonyásodtak, kapcsos csatlakozásokkal; kevés interhypális tér.
A spórák 14-20 x 8-10,5 (-12) µm méretűek, kezdetben tojás alakúak és hialin alakúak, hamarosan fusiformák vagy rombusz alakúak, általában szubakut csúcsúak, áttetszőek, megvastagodott olíva-sötétbarna falúak (1-1,3, XNUMX) µm), sima.
Basidia 45-55 x 6-9 µm, megnyúlt barna, 2 vagy 4 (-6) spórás, gyakran szklerotizálódott.
Növekszik a talajon, az almon, egy réteg lehullott levelek alatt, jelentősen elmerülhet a talajban. Lombhullató erdőkben jegyezték fel, ahol a tölgy és a gyertyán dominál. Májustól októberig hoz gyümölcsöt az egész mérsékelt égövben.
Itt nincs konszenzus. Egyes források szerint a Melanogaster kétséges, hogy egyedülállóan ehetetlen faj, mások úgy vélik, hogy a gomba elég fiatalon fogyasztható (amíg a gleba, a belső rész el nem sötétedik).
A toxicitásra vonatkozó adatok nem találhatók.
A jegyzet írója ragaszkodik a „ha nem biztos benne, ne próbálja ki” elvét, ezért ezt a fajt gondosan besoroljuk az ehetetlen gombák közé.
Fotó: Andrey.