Gyermeke már hete beszél arról, hogy legyen kutyája. Valahányszor átlép egyet az utcán, nem tehet mást, mint megismétli a kérését. Biztosít minket arról, hogy gondoskodni fog róla, és gondoskodni fog róla. De még mindig habozol. Florence Millot, pszichológus és pszicho-oktató* Párizsban teljesen általános, hogy egy gyerek kutyát akar, különösen 6-7 éves kora körül. „A gyerek belép a CP-be. Baráti társaságok alakulnak. Kicsit magányosnak érezheti magát, ha nehezen integrál egyet. Ő is jobban unatkozik, mint kicsi korában. Lehet egyszülős, vagy egyszülős családban… Bármi legyen is az oka, a kutya igazi érzelmi szerepet játszik, kicsit olyan, mint egy takaró.
Ölelés és törődés
A kutya megosztja a gyermek mindennapi életét. Játszik vele, simogatja, bizalmasaként viselkedik, önbizalmat ad neki. Az otthoni és az iskolai megrendelésekhez szokott gyermek meg tudja cserélni a szerepeket. „Ott ő a mester. A tekintélyt testesíti meg, és úgy neveli a kutyát, hogy elmondja neki, mit szabad és mit nem. Ez erőt ad neki », teszi hozzá Florence Millot. Szó sincs arról, hogy azt gondolja, hogy ő gondoskodik minden ellátásról. Túl fiatal még ehhez. „A gyereknek nehéz felismerni a másik szükségleteit, mert természeténél fogva énközpontú. Bármit is ígér a gyerek, a szülő az, aki hosszú távon gondoskodik a kutyáról” – figyelmeztet a pszichológus. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek egy idő után elveszítheti érdeklődését az állat iránt. Így az esetleges konfliktusok és csalódások elkerülése érdekében megbeszélheti gyermekével, hogy ő adja a kutyának a vacsorát, és elkíséri, amikor ki akarja vinni. De rugalmasnak kell maradnia, és nem szabad megszorításnak tekinteni.
„Sarah évek óta kért kutyát. Szerintem egyedüli gyerekként játszótársnak és állandó bizalmasnak képzelte el. Egy kis spánielbe beleszerettünk: játszik vele, gyakran eteti is, de az apjával mi oktatjuk és kivisszük éjszakánként. Ez normális. ”
Matilda, Sarah anyukája, 6 éves
Átgondolt választás
A kutya örökbefogadása tehát mindenekelőtt a szülők döntése kell, hogy legyen. Gondosan fel kell mérnünk az ezzel járó különféle korlátokat: a vételárat, az állatorvosi költséget, az élelmet, a napi kirándulásokat, a mosakodást, a nyaralás lebonyolítását… Ha már nehéz a mindennapi élet betartása Ilyenkor jobb várni egy kicsit! Hasonlóképpen fontos, hogy korábban jól tájékozódjon válasszon olyan állatot, amely alkalmazkodott a tartási helyéhez és az életmódjához. Előre is gondolja a problémákat: a gyerek megirigyelheti ezt a kísérőt, aki a szülő figyelmét igényli, a kölyökkutya tönkreteheti a dolgát… És ha megreped, a pszichológus azt javasolja, hogy az elejétől kezdve gyakoroljon néhány foglalkozást kutyakiképzővel, hogy minden jól megy.