Önmagunkról, a körülöttünk lévő emberekről és eseményekről alkotott felfogásunkat a múltbeli tapasztalatok határozzák meg. Jeffrey Nevid pszichológus arról beszél, hogyan lehet megtalálni a múltbeli problémák okait, és megtanulni, hogyan lehet a mérgező gondolatokat pozitívabbakkal helyettesíteni.
A tudat jobban függ a külső tényezőktől, mint a belsőektől. Nézzük, mi történik körülöttünk, és alig vesszük észre, milyen gondolatok támadnak fel egyszerre. A természet így teremtett minket: odafigyelünk arra, amit látunk, de szinte teljesen figyelmen kívül hagyjuk belső folyamatainkat. Ugyanakkor a gondolatok és érzelmek néha nem kevésbé veszélyesek, mint a külső fenyegetések.
Nem is olyan régen született meg az öntudat vagy önmagunk, mint gondolkodó ember tudatosítása. Ha az evolúció történetét egy óra formájában képzeljük el, akkor ez 11:59-kor történt. A modern civilizáció lehetőséget ad arra, hogy felismerjük, mennyi gondolatból, képből és emlékből áll az intellektuális tapasztalat.
A gondolatok illuzórikusak, de „elkaphatók”. Ehhez meg kell tanulnod a belső világra koncentrálni. Ez nem könnyű, mert általában minden figyelem a külvilágra irányul.
A kudarcokról és veszteségekről, a csalódottságról és a félelemről szóló gondolatok nem évülnek el, nem kötődnek konkrét eseményekhez
Először is figyelned kell magadra, és meg kell tanulnod reflektálni. A tudat mélyéből meríthetünk olyan gondolatokat, amelyek folyamatos folyamban, megállás nélkül «rohannak».
Elsőre úgy tűnik, hogy ezek csak gondolatok a háztartási apróságokról: mit főzzek vacsorára, melyik helyiséget takarítsuk ki, és milyen munkafeladatokat oldjunk meg. Mélyebben, a tudatalattiban vannak más visszatérő gondolatok, amelyek a tudatos tapasztalatot alkotják. Csak akkor merülnek fel a tudatban, amikor az élet megkívánja. Ezek a kudarc és a veszteség, a csalódás és a félelem gondolatai. Nincsenek elévülési és lejárati idejük, nincsenek konkrét eseményhez kötve. A múlt beléből nyerik ki, mint az agyagot az óceán fenekéből.
Mikor kezdtük azt gondolni, hogy valami nincs rendben velünk: középiskolában, egyetemen? Utálod magad, félsz az emberektől és vársz egy piszkos trükkre? Mikor kezdtek megszólalni ezek a negatív hangok a fejedben?
Gondolatindítókat találhat, ha képzeletében újrateremti a negatív élményhez kapcsolódó pillanatot.
Kétféleképpen lehet „elkapni” ezeket a bosszantó gondolatokat.
Az első a „bűnszínhely” rekonstrukciója. Gondolj egy olyan alkalomra, amikor szomorúnak, dühösnek vagy szorongónak érezted magad. Mi történt azon a napon, ami ezeket az érzéseket váltotta ki? Miben különbözött ez a nap a többitől, mire gondoltál? Mit motyogtál az orrod alatt?
A gondolatindítók megtalálásának másik módja az, ha az elmédben újrateremtesz egy adott pillanatot vagy tapasztalatot, amely egy negatív tapasztalathoz kapcsolódik. Próbálj meg a lehető legrészletesebben emlékezni erre az élményre, mintha éppen most történne.
Mit fedezhet fel az ember az ilyen „kirándulások” során a saját fejében? Talán ott találja meg a sértő gondolatok eredetét, amelyek miatt olyan embernek tartja magát, aki soha nem fog elérni semmit. Vagy talán megérti, hogy néhány negatív körülmény és kiábrándító esemény jelentősége erősen eltúlzott.
Néhány gondolat elveszik az idő folyamában, és nem értjük, honnan ered a negatív tapasztalat. Ne ess kétségbe. A gondolatok és a helyzetek ismétlődnek. Ha legközelebb hasonló érzelmet él át, álljon meg, «fogja el» a gondolatot, és gondolja át.
A múlt hangja
Megéri-e a múlt hangjainak túszaivá válni, akik kétségeket hordoznak, vesztesnek neveznek és szidnak minden tévedésért? Mélyen a tudatalattiban élnek, és csak akkor „bukkannak fel”, ha valami kellemetlen történik: rossz jegyet kapunk az iskolában, megbukunk a munkahelyen, vagy a partnerünk esténként az irodában ácsorogni kezd.
Tehát a múltból jelen lesz, és a jelen határozza meg a jövőt. A terapeuta feladatának része, hogy felismerje ezeket a belső hangokat. Különösen károsak azok a gondolatok, amelyek önmagunk megvetését hordozzák. Ezeket ésszerűbb és pozitívabb hozzáállásra kell felváltani.
A pszichoterapeutákat az az elv vezérli, hogy történelmünk ismerete nélkül újra és újra megismételjük a hibákat. Freud kora óta a pszichológusok és pszichoterapeuták úgy gondolják, hogy az önvizsgálat szükséges a pozitív, hosszú távú változáshoz.
Először is, hogyan lehetünk teljesen biztosak abban, hogy értelmezéseink helyesek? Másodszor pedig, ha csak a jelenben lehet változtatni, hogyan befolyásolhatja a múlt ismerete a most zajló változásokat?
Figyelnünk kell arra, hogy a gondolatok és érzések hogyan hatnak életünkre itt és most.
Természetesen a múlt a jelen alapja. Gyakran megismételjük hibáinkat. A múltnak ez a megértése azonban nem jelenti azt, hogy a változás csak a múlt eseményeinek és traumáinak „kiásásától” függ. Olyan, mint egy hajó, amelyen utazni kell. Mielőtt útnak indulna, célszerű szárazdokkolni a hajót, ellenőriztetni és szükség esetén megjavítani.
Egy másik lehetséges metafora a helyes út megtalálása és a helyes útválasztás. Nem kell megjavítanod az egész múltadat. A gondolatokat spontán módon, tevékenység közben változtathatja meg, és az eltorzultakat racionálisabbakra cserélheti.
Korábban már elmondtuk, mennyire fontos az érzelmi állapotunkat meghatározó gondolatok, képek, emlékek azonosítása. Mivel a múlton nem lehet változtatni, érdemes odafigyelnünk arra, hogy a gondolatok és érzések hogyan hatnak életünkre itt és most. Ha megtanul „olvasni” a tudatában és a tudatalattijában, kijavíthatja azokat a torz gondolatokat és zavaró érzéseket, amelyek személyiségzavarokhoz vezetnek. Milyen zavaró gondolatot tudsz „elkapni” és pozitívabbra változtatni ma?