Minden ember átélheti ugyanazokat az érzelmeket? Igen és nem. A világ népeinek nyelveit tanulmányozva a tudósok különbségeket találtak mind az érzelmek elnevezésében, mind abban, hogy mit értünk ezeken a neveken. Kiderült, hogy a különböző kultúrákban az egyetemes emberi tapasztalatoknak is megvannak a maguk árnyalatai.
Beszédünk közvetlenül kapcsolódik a gondolkodáshoz. Még Lev Vigotszkij szovjet pszichológus is azt állította, hogy az emberben rejlő pszichológiai kommunikáció legmagasabb formái csak azért lehetségesek, mert mi, emberek, a gondolkodás segítségével általában tükrözzük a valóságot.
Egy bizonyos nyelvi környezetben felnőve anyanyelvünkön gondolkodunk, annak szótárából tárgyak, jelenségek, érzések neveit választjuk, kultúránk keretein belül a szülőktől, „honfitársainktól” tanuljuk meg a szavak jelentését. Ez pedig azt jelenti, hogy bár mindannyian emberek vagyunk, eltérő elképzeléseink lehetnek például az érzelmekről.
– Bár te rózsának hívod, legalább nem…
Hogyan gondolkodunk mi, különböző kultúrájú emberek az alapvető érzelmekről: a félelemről, a haragról vagy mondjuk a szomorúságról? Nagyon más, mondja Dr. Joseph Watts, az Otago Egyetem kutatója, és egy nemzetközi projekt résztvevője, amely az érzelemfogalmak kultúrák közötti sokféleségét tanulmányozta. A projekt kutatócsoportjában az Észak-Karolinai Egyetem (USA) pszichológusai és a Max Planck Természettudományi Intézet (Németország) nyelvészei vesznek részt.
A tudósok 2474 nyelv szavait vizsgálták, amelyek 20 fő nyelvcsaládhoz tartoznak. Számítógépes megközelítést alkalmazva azonosították a „kolexifikáció” mintáit, egy olyan jelenséget, amelyben a nyelvek ugyanazt a szót használják szemantikailag rokon fogalmak kifejezésére. Más szavakkal, a tudósokat olyan szavak érdekelték, amelyek egynél több fogalmat jelentettek. Például a perzsában ugyanazt az „ænduh” szóalakot használják a bánat és a sajnálkozás kifejezésére.
Mi megy a gyászhoz?
Hatalmas kolexifikációs hálózatok létrehozásával a tudósok képesek voltak a fogalmakat és elnevezési szavaikat összefüggésbe hozni a világ számos nyelvén, és jelentős különbségeket találtak abban, hogy az érzelmek hogyan tükröződnek a különböző nyelveken. Például a nakh-dagesztáni nyelvekben a „bánat” kéz a kézben jár a „félelem” és „szorongás” kifejezéssel. És a Délkelet-Ázsiában beszélt tai-kadai nyelvekben a „bánat” fogalma közel áll a „sajnálathoz”. Ez megkérdőjelezi az érzelmek szemantikájának egyetemes természetére vonatkozó általános feltételezéseket.
Ennek ellenére az érzelmek szemantikájának változásának megvan a maga szerkezete. Kiderült, hogy azok a nyelvcsaládok, amelyek földrajzilag közel vannak, jobban hasonlítanak az érzelmekre, mint az egymástól távolabb lévők. Valószínűleg az, hogy a csoportok közötti közös eredet és történelmi kapcsolat az érzelmek közös megértéséhez vezetett.
A kutatók azt is megállapították, hogy az egész emberiség számára léteznek univerzális elemei az érzelmi élménynek, amelyek közös biológiai folyamatokból fakadhatnak, ami azt jelenti, hogy az emberek érzelmekről való gondolkodását nemcsak a kultúra és az evolúció, hanem a biológia is alakítja.
A projekt léptéke, új technológiai megoldásai és megközelítései lehetővé teszik az ebben a tudományos irányban megnyíló lehetőségek szélesebb körben történő áttekintését. Watts és csapata azt tervezi, hogy tovább vizsgálja a kultúrák közötti különbségeket a mentális állapotok meghatározásában és elnevezésében.
meg nem nevezett érzések
A nyelvi és kulturális különbségek olykor odáig fajulnak, hogy beszélgetőtársunk szótárában előfordulhat, hogy olyan érzést jelöl, amelyet nem is szoktunk különálló dologként elkülöníteni.
Például svédül a „resfeber” egyszerre jelent szorongást és örömteli várakozást, amelyet utazás előtt tapasztalunk. A skótok pedig külön „tartle” kifejezést adtak arra a pánikra, amelyet akkor tapasztalunk, amikor egy személyt másoknak bemutatva nem emlékszünk a nevére. Ismerős érzés, nem?
Hogy átéljük azt a szégyent, amit egy másik, a britek iránt érzünk, és utánuk mi is elkezdtük használni a „spanyol szégyen” kifejezést (a spanyol nyelvnek megvan a maga kifejezése a közvetett zavarra – „vergüenza ajena”). Egyébként a finnben van egy neve is az ilyen élménynek – „myötähäpeä”.
Az ilyen különbségek megértése nem csak a tudósok számára fontos. Munka közben vagy utazás közben sokunknak kell kommunikálnia más kultúrák különböző nyelveket beszélő képviselőivel. A gondolkodás, a hagyomány, a magatartási szabályok, sőt az érzelmek fogalmi felfogása közötti különbségek megértése hasznos és bizonyos helyzetekben meghatározó lehet.