Phaeoclavulina fenyő (Phaeoclavulina abietina) fotó és leírás

Feoclavulina fenyő (Phaeoclavulina abietina)

:

• fenyő ramaria
• Fenyő hornet
• Lucfenyő szarv
• lucfenyő ramaria
• A fenyőfa
• Merisma fenyők
• Hydnum fenyő
• Ramaria abietina
• Clavariella abietina
• Clavaria ochraceovirens
• Clavaria virescens
• Ramaria virescens
• Ramaria ochrochlora
• Ramaria ochraceovirens var. parvispora

Ahogy az a gombáknál lenni szokott, a Phaeoclavulina abietina is többször „járt” nemzedékről nemzedékre.

Ezt a fajt először Christian Hendrik Persoon írta le 1794-ben Clavaria abietina néven. Quele (Lucien Quélet) 1898-ban helyezte át a Ramaria nemzetségbe.

A 2000-es évek elején végzett molekuláris elemzés kimutatta, hogy a Ramaria nemzetség valójában polifiletikus (a polifiletikus a biológiai taxonómiában olyan csoport, amelyre vonatkozóan az alkotó alcsoportok szorosabb kapcsolata más csoportokkal, amelyek nem szerepelnek ebben a csoportban) .

Az angol nyelvű országokban a Horned Spruce-t „zöldfestő” korallként ismerik – „zöldes korallként”. A nahuatl nyelvben (azték csoport) „xelhuas del veneno”-nak nevezik, ami „mérgező seprűt” jelent.

Gyümölcstestek korallok. A „korallcsokrok” kicsik, 2-5 cm magasak és 1-3 cm szélesek, jól elágazóak. Az egyes ágak felállóak, néha kissé laposak. A legtetejéhez közel kétágúak vagy egyfajta „csomóval” díszítettek.

Szára rövid, színe zöldtől világos olívaszínig terjed. Jól látható a matt fehéres micélium és a rizomorfok az aljzatba kerülve.

Gyümölcstest színe zöld-sárga tónusokban: az olíva-okkertől a tompa okkersárgáig, színe „régi arany”, „sárga okker” vagy néha olíva („mélyzöldes olíva”, „olívató”, „barnás olajbogyó”, „ olíva”, „éles citrin”). Expozíció (nyomás, törés) vagy begyűjtés után (zárt zacskóban tárolva) gyorsan sötétkék-zöld színt ("palacküvegzöld") nyer, általában az aljától fokozatosan a tetejéig, de mindig először becsapódási pont.

Pép sűrű, bőrszerű, a felülettel megegyező színű. Száradáskor törékeny.

Szag: gyenge, nedves föld szagaként írják le.

Íz: lágy, édeskés, kesernyés utóízzel.

spórapor: sötét narancs.

Nyár vége – késő ősz, régiótól függően, augusztus közepétől-végétől október-novemberig.

Tűlevelű almon, talajon nő. Meglehetősen ritka, tűlevelű erdőkben az északi félteke mérsékelt égövében. A fenyővel mikorrhizát képez.

Ehetetlen. De egyes források szerint a gomba „feltételesen ehető”, rossz minőségű, előzetes forralás szükséges. Nyilvánvalóan a Feoclavulina fenyő ehetősége attól függ, hogy mennyire erős a keserű utóíz. Talán a keserűség jelenléte a termesztési körülményektől függ. Pontos adatok nincsenek.

A közönséges ramaria (Ramaria Invalii) hasonlónak tűnhet, de a húsa nem változtatja meg a színét, ha megsérül.

A „Spruce Hornbill (Ramaria abietina)” név a Phaeoclavulina abietina és a Ramaria Invalii szinonimájaként szerepel, ebben az esetben homonimák, és nem ugyanaz a faj.

Fotó: Boris Melikyan (Fungarium.INFO)