tartalom
Mindent a szürkeség horgászatáról
A szürkeség az édesvízi lazacok közül talán a legismertebb hal. A fajok besorolása meglehetősen zavaros, három fő faj és több tucat alfaj létezik. A mongol ősz a legnagyobbnak és „ősinek” számít. Maximális méretét tekintve kissé elmarad az Eurázsia európai részének északi vidékein élő európai szürkétől. Az ichtiológusok az északi ősz nagy méretét a kaviárral és más lazachalak fiatal egyedeivel való táplálkozással társítják. A halak maximális mérete elérheti a 6 kg-ot. A szibériai fajokat sokféle alfaj különbözteti meg. Nemcsak morfológiai jellemzőikben, hanem méretükben is különböznek egymástól. A szürkeség egy járhatatlan hal, amely rövid távolságokon vándorol. Vannak tavi formák, amelyek között vannak lassú növekedésűek is. Az elmúlt években a szürkét rekreációs és rekreációs célokra tenyésztették. Különösen Európában a szürkés populációkat aktívan helyreállítják azokban a régiókban, ahol korábban „kiszorították”, kereskedelmi célokra tenyésztették, pisztráng. Ezen kívül a tavakban a szürkét tenyésztik kereskedelmi horgászatra.
Szürke fogásának módjai
A szürkés horgászatot a halászati módszerek széles skálája jellemzi, és szinte minden évszakban végzik, kivéve az ívási időszakot. A minden horgásznál megszokott, úszós, pergetős, legyezős horgászfelszerelésen, téli jig- és pergetős horgászaton kívül „csónakkal” és több tucat speciális felszereléssel is lehet a szürkeséget fogni.
Szürke fogása pergetés közben
Ha nem veszi figyelembe a legyező horgászatot, akkor a legtöbb európai horgász a pergető csalikkal való szürkeség fogását tartja a fő célnak. Talán ennek az az oka, hogy az európai ősz ragadozó ösztöne fejlettebb. A szibériai horgászok a szürkés horgászatot a műlegyes horgászathoz, részben pedig az úszófelszereléshez kötik. Ugyanakkor a pergetőbotok alkalmazásra találtak a távolsági dobások felszereléseként, amikor különféle eszközöket használnak legyekkel és trükkökkel. A pergetőrudak kényelmesek, mivel mind a taimen, mind a lenok fogásához használhatók nagy pergetőkkel, valamint olyan szerelékekhez, mint a „gossip” és a „tiroli bot”, trükkök segítségével. Ilyen felszereléseknél nagy tesztekkel és hosszúságú pergetőrudakra van szükség, esetleg 3 m-re vagy annál nagyobbra. Az orsókat a botokhoz illeszkedően veszik: tágas orsóval és lehetőleg nagy áttétellel a nagy sebességű tekercseléshez. A fúrótorony-öntés az áramlatban történik, sodródásra számítva. A halászat gyakran a fősugárral történik, a felszíni felszerelések általában terjedelmesek és nagy a húzóerő. Ez növeli az orsók és a botok terhelését. Ugyanezt a felszerelést a tavakon is horgásznak, vízbefulladás esetén lassú felszíni kötélzetet készítve vagy lépcsőzetesen. A pergető csalikkal végzett speciális szürkehorgászat során a pergető és a wobbler általában meglehetősen kicsi, ezért az ultrakönnyű csalikkal való horgászat teljesen lehetséges. Az ilyen horgászat a szürkeségre, a pergető csalikra népszerű kis folyókon vagy csónakból. Érdemes megjegyezni, hogy egyes horgászok úgy vélik, hogy a trollkodás „levághatja” a kis halak befogását. Ez a szabály részben működik: a szürkeség természeténél fogva meglehetősen agresszív, gyakran támadja meg a riválisokat, így a nagy „wobblereken” is „pirul”.
Szürke legyező horgászata
A szürke legyező horgászata a legnépszerűbb horgászat az északi és különösen a szibériai folyókon való kikapcsolódás szerelmesei körében. Itt egy kis korrekciót kell végrehajtani. Ez a szabály a kis és közepes folyókra vonatkozik. Nagyon nehéz meggyőzni a Jenisei, Angara vagy más nagy szibériai folyók lakóit arról, hogy a légyhalászat kényelmes az ilyen tározókon való horgászathoz. Ezért a helyi lakosok előnyben részesítik a különféle pergető és egyéb hosszú távú öntőeszközöket. Nagy folyókon a kényelmes hosszú dobásokhoz a tapasztalt legyező horgászoknak váltóbot használata javasolt. Segítségükkel tökéletesen ki lehet dobni a különféle süllyedő csalikat, például: nimfákat és trükköket. A váltórudak sokkal hatékonyabban működnek a nagy legyekkel, ami segíthet a „trófeás” példányok befogásánál. Az egykezes felszerelés kiválasztását illetően itt nehéz pontos tanácsot adni. A pisztráng mellett a szürkeség az a hal, amelyhez évente több tucat felszerelést készítenek. A patakokban való horgászathoz nulla fokozatú zsinórok és botok alkalmasak. A 7-10 osztályú zsinórok esetében a botok használata a szürkeség fogására véleményünk szerint nem indokolt, különösen a „szárazlegyek” horgászata kapcsán. Van olyan vélemény, hogy a zsinór súlya miatt lehet növelni a dobási távolságot, amelyre a kiváló minőségű botok alkalmasak lehetnek. De itt egy másik probléma is felmerül: a kiengedett zsinór nagy tömegének, a rövid egykezes botnak az irányítása kényelmetlenséget okoz a horgászatban. A zsinórválasztás a horgászkörülményektől függ, mély és gyors folyókon történő horgászathoz süllyedő zsinórra is szükség lehet, de ez inkább a speciális körülmények miatt van így. A legtöbb kirándulásra 1-2 lebegő zsinórral és aljnövényzet-készlettel is meg lehet boldogulni. A tenkarai horgászat egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Bár Szibériában és a Távol-Keleten mindig is horgásztak hasonló, de primitívebb felszerelést. A Tenkara inkább a régi felszerelés újjászületése „új megjelenésben”.
Szürkefogás úszó- és fenékfelszereléssel
A szürke szürkeség természetes, állati csalikkal való fogása továbbra is aktuális azokon a területeken, ahol ez a hal dominál. Érdemes megfontolni, hogy a szürke fenékhalászata szezonális, tavasszal és ősszel történik. Az úszós horgászat műcsalikon is végezhető, sőt egyes horgászok „nimfákat” és „úszó legyeket” is használnak ugyanazon a szereléken. A nimfát fészer nélkül rögzítjük a főzsinóron, és az úszó felett külön, csúszó pórázon „szárítjuk”. Szibéria számos vidékén nem amatőr horgászat, hanem halfogás az őszi szürkés féreghorgászat.
Szürke fogása más felszereléssel
A szürkeséget „csónakokon” és „húzásokon” fogják. Itt érdemes megfontolni, hogy a szabályok szabályozzák a horgok számát, amelyeken a szürkeséget lehet fogni. Általában nem több tíznél. A „csónak” horgászata nagyon izgalmas és különleges készségeket igényel. A szürkét télen pergetőn és mormyshkán fogják ki. Ugyanakkor lehetséges a csali férgekkel és gerinctelenekkel. A horgászbotok és damilok nem igényelnek különösebb finomságot; ellenkezőleg, jobb erős, sőt durva felszerelést használni. A szürke jeges horgászat nagyon mozgékony, és erős fagyban is megtörténhet. Érdemes megjegyezni a „hosszú dobórudak” és a „futófelszerelések” nagyszámú lehetőségének használatát. Az első listán különféle felszerelések találhatók a „sbirulino – bombard”, „cseh vízzel töltött úszó” és különböző csúszó úszófelszerelések számára. A kis folyókon történő horgászathoz sikeresen használják az „angol horgászbot” vagy a „rövid” bolognai „úszófelszereléssel történő horgászathoz” leszálláson analógjait. Csakúgy, mint a különféle match, "Bologna", sőt feeder botok, melyeket sikeresen horgásznak Balda, Potaskunya, Abakansky, Angarsky, Yenisei és egyéb felszerelésekkel.
Baits
Itt érdemes megjegyezni, hogy a szürkeség gyakorlatilag nem reagál a növényi csalikra. A csali csak kivételes esetekben működik. A természetes csalikkal való horgászat régiótól függ, a Távol-Keleten például a kaviáron is kifogják a szürkét. Általában minden típusú gerinctelen lárvára és kifejlett formájára reagál, sütésre. Télen halhúsból, ivadékból vagy halszemből újratelepítéssel pergetőn vagy mormyshkán fogható meg. A pergetőket előnyösebb forrasztott horoggal. Nehéz leírni a műcsalik teljes skáláját, de érdemes megjegyezni, hogy egyes horgászok kizárólag kambriumdarabokon, vagy szárra, sárgaréz drótra vagy fóliára tekercselt fogást kapnak. A szibériai szürkeség valamivel rosszabbul reagál a „nedves legyekre” (a klasszikus értelemben) és a „szalagokra”. Sokkal hatékonyabb a „nimfák” és a „szárazlegyek” használata. A spinnereket és a wobblereket kis méretben kell venni. Megjegyzendő, hogy az őszök táplálékpreferenciája nemcsak a fajtól és a regionális sajátosságoktól függ, hanem a horgászidénytől is. Különböző életciklusokban változik a tározóban elérhető zsákmány faj- és méretösszetétele, így a táplálékpreferenciák is. Ha ismeretlen vidékre utazunk, érdemes az idegenvezetőkkel tisztázni a helyi halak horgászati preferenciáit. Példaként: ha Ön hozzászokott, hogy az északi és európai régiókban csalival fogjon őszt, ez nem jelenti azt, hogy ez a módszer mindenképpen alkalmas a Bajkál-tó vagy mellékfolyói horgászatára.
Horgászhelyek és élőhelyek
A szürkék Közép- és Kelet-Európa nagy részén, Szibériában, Mongóliában, a Távol-Keleten és Észak-Amerikában elterjedtek. A tavakban és a folyókban egyaránt lehet őrséget fogni. A halak ritkán vándorolnak nagy távolságokra. A szürkeség vízigényes (hőmérséklet, zavarosság és vízszint), így nem csak tavaszi vagy őszi vonulások lehetségesek. A vízhőmérséklet emelkedésével a legkisebb hideg vizű patakokban is előfordulhat halpusztulás, vándorlás. Nyáron területi különbségek figyelhetők meg a halak lakóhelyein, méretében. A nagy egyedek egyedül maradhatnak a terep mélyedéseiben, vagy akadályok és lesek közelében tartózkodhatnak. A legkisebb, folyamatosan táplálkozó egyedek közelebb állnak a parthoz vagy a folyó árvizein, beleértve a sekély hasadékokat is. A leshelyeken, a zuhatagok és szakadékok alsó részén különböző korú és méretű halrajok találhatók, a legjobb helyeken a legerősebb és legnagyobb egyedek. A közepes méretű szürkék gyakran megtalálhatók a gödrök szélén, a part mentén vagy a meder közelében. Kis folyókban a halak gyakrabban mozognak, de legtöbbször lyukakba és akadályok mögött vannak. A tavakban az ősz közelebb marad a gödrökhöz; a folyók torkolatában és a tengerparton táplálkozhat.
Ívás
2-4 évesen válik ivaréretté. Április-júniusban ívik, a régiótól függően. A tóformák magán a tavon és a mellékfolyókban is ívhatnak. Kis fészkeket raknak homokos-kavicsos vagy sziklás fenékbe. Az ívás gyors, harcokkal. Minden faj híménél a szín világosabbra változik. Az ívás után állandó tartózkodási helyekre megy táplálkozni.