Pluteus Hongoi (Pluteus hongoi)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae (Agaricomycetes)
- Rendezés: Agarikálok (agarikus vagy lamellás)
- Család: Pluteaceae (Pluteaceae)
- Nemzetség: Pluteus (Pluteus)
- Típus: Pluteus hongoi (Pluteus Hongo)
:
- Pluteus major énekes
- Pluteus albineus Bonnard
- Pluteus nothopellitus Justo és ML Castro
Jelenlegi cím: Pluteus hongoi Singer, Fieldiana Botany 21:95 (1989)
fej: 2,5-9 (legfeljebb 10-11) cm átmérőjű, eleinte félgömb vagy harang alakú, majd domború, szélesen domború, középen néha széles és alacsony szabálytalan gumó található. Az életkor előrehaladtával szinte lapossá bontakozik ki, középen enyhén nyomott lehet. A bőr száraz időben száraz, sima, matt vagy enyhén fényes, magas páratartalom mellett tapintásra viszkózus. Sima vagy sugárirányban rostos, gyakran jól körülhatárolható, nem kiálló (benőtt) sötétebb pikkelyekkel a közepén.
Színe a barnától, barnástól, halványbarnától a bézs-szürkéig, törtfehérig.
A kupak széle vékony, talán enyhén áttetsző erekkel
lemezek: szabad, nagyon gyakori, széles, 10 mm-ig széles, domború. Fiatalon fehér vagy bézs-szürke, majd rózsaszínes, rózsaszínes-barna, piszkos rózsaszín.
A tányérok széle lehet sima, lehet fehéres szakadt pelyhekkel.
Láb: 3,5-11 cm magas és 0,3-1,5 cm vastag, hengeres, tövénél kissé kiszélesedett. Általában sima vagy pikkelyes fehér, vékony, fehéres pelyhekkel borított, ritkán teljesen barna vagy szürkésbarna hosszanti rostokkal, de gyakrabban csak a tövénél rostos. Tövénél fehéres, néha sárgás.
Pép: kalapjában és szárában fehér, laza, törékeny.
Szag és íz. A szagát gyakran „raphanoid”-nak (ritka növények) vagy nyers burgonyának nevezik, ritkán homályos, néha „nagyon halvány gombásnak”. Íze enyhén ritka vagy földes, néha lágy, keserű utóízzel.
spórapor: vörösesbarna
Mikroszkópia:
A hongoliba általában jól elpusztult zárvatermő fán (pl. juhar, nyír, bükk, tölgy) nő. A humuszrétegen a fával való látható kapcsolat nélkül nőhet. Mérsékelt égövi vagy átmeneti boreális/mérsékelt égövi erdőkben.
Június-november, ritkábban, meleg vidékeken, február-májusban teremhet.
Eurázsia: Spanyolországtól a Távol-Keletig és Japánig terjed.
Észak-Amerika: Észak-Amerika keleti részén elterjedt, Floridától Massachusettsig és nyugaton Wisconsinig. Észak-Amerika nyugati részéből nincs megerősített lelet.
Nehéz pontosan megmondani, mennyire gyakori ez a faj, és gyakran előfordul-e, mivel nagyon gyakran „kis szarvasostorként” azonosítják.
A hongói csapás ehető gombának számít, akárcsak a szarvas csapás. A ritka szag és íz a főzés után teljesen eltűnik.
A hongói csapás nagyon hasonlít a szarvasra és hasonló, barnás-szürkés árnyalatú kalapokkal.
Szarvasostor (Pluteus cervinus)
Legjellemzőbb formájában a Pluteus hongoi a P. cervinustól, amellyel szezonálisan és elterjedésileg átfedésben van, a következő makrojellemzőkkel választható el: halvány kalap és szár, általában különálló hosszanti szálak vagy pikkelyek nélkül. A többi csak mikroszkópia: kéthéjú pleurocisztiákon lévő horgok, cheilocisztiák, amelyek nem alkotnak jól kidolgozott folyamatos csíkot a lemez széle mentén. Mindezek a karakterek nagyon változatosak, és nem feltétlenül találhatók meg egyszerre minden gyűjteményben; ezért vannak olyan P. hongoi példányok, amelyek morfológiailag nem különböztethetők meg a P. cervinustól.
Fotó: Sergey.