A skizoid személyiségzavart vagy skizoidit a társadalmi elszigeteltség határozza meg, amely a társas kapcsolatok érdektelenségével jár. Más személyiségzavarokkal ellentétben a valósággal való kapcsolat megmarad. A pszichológiai nyomon követés lehetővé teheti az érintett számára, hogy megnyíljon mások felé.

A skizoid személyiség meghatározása

Hatalmas vita övezi a skizoid személyiséget. A pszichopatológiához való asszimilációja vitatott. Eredetileg az ember természetes hajlamának tekintették, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonít a belső életnek, mint a külvilág. Ezt az érdektelenséget a társas kapcsolatokban akkoriban nem tekintették személyiségzavarnak.

Az évek során a skizoid személyiséggel kapcsolatos munka a személyiségzavarhoz való asszimilációjához vezetett. A skizoid személyiségzavar vagy skizoidia a következő jellemzőkkel írható le:

• társadalmi elszigeteltség;
• érdektelenség a kapcsolati életben;
• a belső világ túlzott befektetése (képzeletbeli kapcsolatok által animálva);
• megőrzött kapcsolat a valósággal.

Jellemzőit tekintve a skizoid személyiségzavar bizonyos értelemben enyhe rendellenességnek tekinthető. Meg kell különböztetni a súlyosabb rendellenességektől, mint például a skizotípusos személyiségzavar és a skizofrénia. Ezt a két rendellenességet a társadalmi elszigeteltség jellemzi, mint a skizoid személyiségzavar, de a valósággal való kapcsolat elvesztése is kíséri.

Okai és kockázati tényezők

A skizoid személyiségzavar pontos eredetét továbbra is nehéz megállapítani. Fejlesztése azonban szorosan kapcsolódna a jelentős és korai traumatikus élményekhez.

A skizoid személyiség diagnózisa

A skizoid személyiségzavart általában pszichológus diagnosztizálja. A személynek az alább felsorolt ​​megnyilvánulások közül legalább négyet fel kell mutatnia:

• nem keresi a szeretetet a közeli kapcsolatokért, beleértve a családi kapcsolatokat;
• magányos tevékenységek keresése és elfogadása;
• a szexuális kapcsolatok jelentős vagy akár teljes érdektelensége;
• öröm a ritka tevékenységekhez, néha semmihez;
• nincsenek közeli barátai vagy bizalmasai, kivéve a szülőket;
• figyelemre méltó közömbösség mások dicsérete és kritikája iránt;
• érzelmi leválás, „hideg ember” benyomását keltve.

A diagnózist nehéz lehet megerősíteni. A skizoid személyiségzavar egyes megnyilvánulásai könnyen összetéveszthetők más rendellenességekkel, például a depresszióval.

A skizoid személyiség által érintett emberek

A skizoid személyiségzavar jelenleg rosszul dokumentált. A számok hiányoznak, de úgy tűnik, hogy ez gyakrabban érinti a férfiakat, mint a nőket. Elég korán jelenik meg gyermekkorban, és tovább fejlődik serdülőkorban és felnőttkorban.

Tipikus jellemzők

A skizoid személyiség különböző módon fejezhető ki. Az érintett személy lehet:

• önmagába hajtva;
• távoli;
• introvertálás;
• nem versenyképes;
• autonóm;
• pasziánsz;
• hideg;
• túlérzékeny.

Az érintett személynek általában kevés barátja van, vagy egyáltalán nincs, és inkább a magányos tevékenységeket részesíti előnyben. Elutasítja a konfliktusokat másokkal, és általában kerül minden kapcsolatot másokkal. Nem túl beszédes, érzelmi hidegséget mutat, és kevés érdeklődést mutat az intim kapcsolatok iránt, akár szexuális, akár nem. Úgy tűnik, „benne van a buborékjában”, és inkább az intellektuális vagy konkrét jellegű tevékenységeket gyakorolja.

Kapcsolódó rendellenességek

A skizoid személyiség néha más rendellenességekkel is társulhat, mint például:

• szociális fóbia;
• szorongásos epizódok;
• depressziós epizódok.

A skizoid személyiség kezelése pszichológiai. Ez abból áll, hogy a pácienst megnyílik mások felé, és csoportos tevékenységeket végez. A terápia sikere nagyban függ az érintett jóindulatától.

A kutatások továbbra is jobban megértik a skizoid személyiséget. Ha szembesül egy gyerekkel vagy egy szeretettel, aki társadalmilag elszigeteli magát, ajánlott egészségügyi szakember tanácsát kérni. A korai diagnózis kizárhatja a súlyosabb rendellenességek hipotézisét, és növelheti a terápia sikerét.