Scutellinia (Scutellinia) fotó és leírás

Scutellinia (Scutellinia)

• Ciliaria Mi.
• Humariella J. Schröt.
• Melastiziella Svrcek
• Stereolachnea Hohn.
• Trichaleurina Rehm
• Trichaleuris Clem.
• Ciliaria Mi. ex Boud.

A Scutellinia a gombafélék (Pyronemataceae) családjába, a pezizalesek rendjébe tartozó gombanemzetség. A nemzetségben több tucat faj található, több mint 60 fajt ismertetnek viszonylag részletesen, összesen különböző források szerint mintegy 200-ra számítanak.

A Scutellinia taxont 1887-ben hozta létre Jean Baptiste Émile Lambotte, aki az 1879 óta létező Peziza subgen. alnemzetséget nemzetségi rangra emelte.

A kis termőtesttel rendelkező gombák kis csésze vagy csészealj formájában lehetnek homorúak vagy laposak, oldalukon finom szőrszálak borítják. Talajban, mohos sziklákon, fán és más szerves anyagokon nőnek. A belső termőfelület (himenoforral) lehet fehéres, narancssárga vagy a vörös különböző árnyalatai, a külső, steril – azonos színű vagy barna, vékony sörtékkel borított. Csemebarna barna-fekete, kemény, hegyes.

A termőtest ülő, általában szár nélküli (gyökérrésszel).

A spórák hialin alakúak, gömb alakúak, ellipszoidok vagy orsó alakúak, számos cseppecskével. A spórák felülete finoman díszített, különböző méretű szemölcsök vagy tüskék borítják.

A fajok morfológiájukban nagyon hasonlóak, konkrét fajmeghatározás csak a szerkezet mikroszkópos részletei alapján lehetséges.

A Scutellinia ehetőségét nem vitatják komolyan, bár a szakirodalomban vannak utalások néhány „nagy” faj állítólagos ehetőségére: a gombák túl kicsik ahhoz, hogy gasztronómiai szempontból figyelembe vegyék. Toxikusságukról azonban sehol nem esik szó.

Szőlőfajta – Scutellinia scutellata (L.) Lambotte

• Scutellinia csészealj
• Scutellinia pajzsmirigy
• Peziza scutellata L., 1753
• Helvella ciliata Scop., 1772
• Elvela ciliata Scop., 1772
• Peziza ciliata (Scop.) Hoffm., 1790
• Peziza scutellata Schumach., 1803
• Peziza aurantiaca Vent., 1812
• Humaria scutellata (L.) Fuckel, 1870
• Lachnea scutellata (L.) Sacc., 1879
• Humariella scutellata (L.) J. Schröt., 1893
• Patella scutellata (L.) Morgan, 1902

Ez a típusú Scutellinia az egyik legnagyobb, a leggyakoribb és leginkább tanulmányozott. Valójában valószínű, hogy a Scutellinia csészealjként azonosított Scutellinia némelyike ​​más fajok képviselője, mivel az azonosítást makrojellemzők alapján végezték.

Gyümölcs test A S. scutellata egy sekély korong, általában 0,2–1 cm (legfeljebb 1,5 cm) átmérőjű. A legfiatalabb példányok szinte teljesen gömbölyűek, majd a növekedés során a csészék kinyílnak, kitágulnak, az érés során „csészealjká”, koronggá alakulnak.

A csésze belső felülete (a termékeny spórafelszín a hymenium néven ismert) sima, a skarláttól az élénk narancsig vagy az élénk narancsvöröstől a vörösesbarnáig, míg a külső (steril) felülete halványbarna, barnás vagy halvány narancssárga.

Külső felületét sötét, kemény sörtéjű szőrzet borítja, a leghosszabb szőrszálak a termőtest szélén nőnek, ahol legfeljebb 1,5 mm hosszúak. A tövénél ezek a szőrszálak akár 40 µm vastagok is, és hegyes csúcsokig elvékonyodnak. A szőrszálak jellegzetes „szempillákat” alkotnak a csésze szélén. Ezek a csillók még szabad szemmel is láthatók, vagy nagyítón keresztül jól láthatóak.

Láb: hiányzik, S. scutellata – „ülő” kanyar.

Pép: fiatal gombákban fehéres, majd vöröses vagy vöröses, vékony és laza, puha, vizes.

Szag és íz: funkciók nélkül. Egyes irodalmi források szerint a pép ibolyaillatú, ha gyúrják.

Mikroszkópia

A spórák (legjobban a laktofenolban és a gyapotkékben láthatók) elliptikusak, 17-23 x 10,5-14 µm, simák, de éretlenek, és sokáig ilyenek maradnak, de érett állapotban markánsan domborúak szemölcsökkel és kb. magasságig érő bordákkal. 1 µm; néhány csepp olajjal.

Parafízisek duzzadt hegyekkel 6-10 mikron méretűek.

A szélső szőrszálak („szempillák”) 360-1600 x 20-50 mikron, KOH-ban barnás színűek, vastag falúak, többrétegűek, elágazó alappal.

Az Antarktiszon és Afrikán kívül minden kontinensen megtalálható, valamint számos szigeten. Európában a tartomány északi határa Izland északi partjáig és a Skandináv-félsziget 69 szélességi fokáig terjed.

Különböző típusú erdőkben, bozótosban és viszonylag világos területeken nő, a korhadó fát kedveli, de megjelenhet bármilyen növényi törmeléken vagy nedves talajon korhadó tuskók közelében.

A S.scutellata termőidőszaka tavasztól őszig tart. Európában – késő tavasztól késő őszig, Észak-Amerikában – télen és tavasszal.

A Scutellinia (Scutellinia) nemzetség minden képviselője nagyon hasonlít egymásra.

Közelebbről megvizsgálva megkülönböztethető a Scutellinia setosa: kisebb, színe túlnyomóan sárga, a termőtestek főleg fás aljzaton nőnek nagy, szorosan zsúfolt csoportokban.

Termőtestek csésze alakúak, csészealj vagy korong alakúak, kicsik: 1-3, legfeljebb 5 mm átmérőjűek, sárgás-narancssárga, narancssárga, vöröses-narancssárga, vastag fekete „szőrökkel” (szőrök) a csésze széle.

Nyirkos, korhadó fán nagy fürtökben nő.

Spórák: Simák, ellipszoidok, 11–13 x 20–22 µm, számos olajcseppet tartalmaznak. Az asci (spórahordozó sejtek) nagyjából hengeres alakúak, 300–325 µm x 12–15 µm méretűek.

Eredetileg Európában írták le, de Észak- és Közép-Amerikában is megtalálható, ahol lombos fák korhadó fáján nő. Az észak-amerikai források gyakran „Scutellinia erinaceus, más néven Scutellinia setosa” néven adják a nevét.

Termő: Nyáron és ősszel, júniustól októberig vagy novembertől meleg időben.

Egy tál árnyék. Ez egy elterjedt európai faj, amely nyáron és ősszel akár 1,5 cm átmérőjű narancssárga korongokat alkot a talajon vagy a korhadó fán. Nagyon hasonlít az olyan rokonokra, mint a Scutellinia olivascens, és csak mikroszkópos jellemzők alapján lehet megbízhatóan azonosítani.

A S.umbrorum termőteste átlagosan nagyobb, mint a S.scutellata, és nagyobb spórái vannak, rövidebb és kevésbé látható szőrszálakkal.

Scutellinia olivascens. Ez az európai gomba nyáron és ősszel akár 1,5 cm átmérőjű narancssárga korongokat képez a talajon vagy a korhadó fán. Nagyon hasonlít a közönséges Scutellinia umbrorum fajhoz, és csak mikroszkópos jellemzők alapján azonosítható megbízhatóan.

Ezt a fajt 1876-ban Mordecai Cooke Peziza olivascens néven írta le, de Otto Kuntze 1891-ben áthelyezte a Scutellinia nemzetségbe.

Scutellinia subhirtella. 1971-ben Mirko Svrček cseh mikológus izolálta az egykori Csehszlovákiában gyűjtött példányokból. A gomba termőtestei sárgásvöröstől vörösig terjedőek, kicsik, 2-5 mm átmérőjűek. A spórák hialin (áttetsző), ellipszoid, 18–22 x 12–14 µm méretűek.

Fotó: Alexander, mushroomexpert.com.