A porcos halak nagy rendje. Ezeknek az állatoknak a megjelenése nagyon felismerhető és ismerős a legtöbb ember számára kora gyermekkorától kezdve. A cápának a többség értelmezése szerint megnyúlt torpedó alakú teste, nagyszámú éles foga, ívelt hátúszója stb. Valójában ebbe a fajba tartozó sok kevésbé ismert halnak nagyon egzotikus formája van, és nem illik ehhez a leíráshoz. Jelenleg több mint 450 cápafaj ismeretes. A biológia szempontjából érdemes megjegyezni, hogy a cápák nagyon jól alkalmazkodtak a létfeltételekhez. Életmódjuk és alkalmazkodási képességük lehetővé tette, hogy a faj körülbelül 450 millió évig fejlődjön. Jellemző tulajdonsága a porcos, nem pedig a csontváz jelenléte. Oroszul a „cápa” szó a régi skandináv „hákall” szóból származik. Az életmód és az ökológia szerint a cápák nem vonhatók össze egy csoportba. Szinte minden környezethez alkalmazkodtak. Vannak olyan esetek, amikor a cápákat több mint 3700 m mélységben észlelték. Ugyanakkor a fajok jelentős része a felszínhez közeli vizekben pelargikus életmódot folytat. Sok faj alkalmazkodott a part menti sekély vízi zónában és így tovább. A cápák szinte minden, az óceánokhoz kapcsolódó tengerben élnek. A cápák mérete nagyon változó, 17 cm-től 20 m-ig. Az életmód az életciklustól és az életkörülményektől függően változhat. Még az elismert magányosok is időről időre csoportokat alkotnak, és aktív nyájjal élnek. Fontos megjegyezni, hogy egyes cápafajok nemcsak a folyótorkolatok sós vagy sós vizében alkalmazkodtak az élethez, hanem a nagy folyók édesvizében is tökéletesen meg tudnak élni.
Halászati módszerek
A trófeás horgászat tekintetében az amatőr horgászok elsősorban a cápák iránt érdeklődnek – a nyílt területeken vagy a trópusi tengerek part menti sávjában élő aktív ragadozók. Eurázsia északi részének legtöbb lakosa számára az ilyen halászat meglehetősen szokatlan. A legérdekesebb cápahorgásztúrákat turisztikai szervezetek szervezik az óceánok trópusi vidékein. Lehet horgászni jachtokról és csónakokról trolling felszereléssel vagy óceáni osztályú pergetőbotokkal. A horgászathoz mesterséges és természetes etetőanyagot is használnak, a halakat gyakran különféle állati eredetű csalikkal csalogatják. A partról való cápafogás meglehetősen jól ismert helye Namíbia partja, a Skeleton Coast. Az orosz Távol-Keleten a hatalmas cápák – ragadozók – magányosak nem sűrűn lelhetők fel, és nem is érdemes odautazást kötni ilyen példányokkal. Ezek a vidékek már nagyon egzotikusak az európai rész lakói számára. Ennek ellenére számos cápafaj belép az orosz part északi vizeibe. Köztük a heringrajokat követik az ún. „heringcápák”. És mégis, az európai oroszországi lakosnak, aki nagy vágya van egy cápa elkapására, nem kell egzotikus trópusi országokba mennie. Ennek a fajnak a befogása meglehetősen hozzáférhető, például a Fekete-tengeren. Egy kis cápa él ott - katran, amely gyakran a helyi halászok fogásává válik.
Cápa trollkodás
A cápák más nagy tengeri ragadozókkal együtt méretük és temperamentumuk miatt nagyon méltó ellenfeleknek számítanak. Elkapásukhoz a legkomolyabb horgászfelszerelésre lesz szükség. Az aktív halkereséshez a legalkalmasabb módszer a trollkodás. A tengeri trollkodás egy mozgó motoros jármű, például csónak vagy csónak segítségével történő horgászat módszere. Az óceáni és tengeri nyílt tereken történő halászathoz speciális hajókat használnak, amelyek számos eszközzel vannak felszerelve. A főbbek a rúdtartók, emellett a csónakok fel vannak szerelve haljátékos székekkel, csalik készítésére szolgáló asztallal, erőteljes visszhanghangszórókkal és még sok mással. A rudakat speciálisan is használják, üvegszálból és más polimerekből, speciális szerelvényekkel. A tekercseket szorzóként használják, maximális kapacitással. A pergető orsók eszköze az ilyen felszerelés fő gondolatának – az erőnek – van alárendelve. A legfeljebb 4 mm vastagságú egysoros zsinórt ilyen horgászat esetén kilométerben mérik. A horgászkörülményektől függően meglehetősen sok segédeszközt használnak: a felszerelés mélyítésére, csalik elhelyezésére a horgászterületen, csali rögzítésére stb., beleértve számos felszerelést. A trollkodás, különösen tengeri óriásokra vadászva, csoportos horgászat. Általában több rudat használnak. Kapás esetén a sikeres elfogáshoz fontos a csapat koherenciája. Az utazás előtt célszerű tájékozódni a térség horgászatának szabályairól. A legtöbb esetben a horgászatot profi idegenvezetők végzik, akik teljes felelősséggel tartoznak az eseményért. Érdemes megjegyezni, hogy a trófea keresése a tengeren vagy az óceánban sok órányi harapásra való várakozással járhat, néha sikertelenül.
Cápák fogása sodrással
A sodrással végzett cápahorgászat speciálisan felszerelt csónakok vagy bottartós csónakok használatát foglalja magában. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a trófeák mérete igen jelentős lehet, ami speciális képzést igényel a horgászat szervezőitől. A horgászatot tengeri botok segítségével végzik, amelyek természetes csalikhoz vannak rögzítve. Maga a „sodródás” tengeri áramlatok vagy szél hatására történik. A legtöbb esetben a horgászatot ragadozók különféle állati összetételű csalikkal történő csalogatásával végzik. A fúrótoronyon egyes horgászok nagyméretű harapásjelzőket használnak. A hajó lassú mozgása megnöveli a horgászteret, és a csali mozgásának utánzatát hozza létre.
Baits
A horgászat módjától függően különböző csalikat használnak. Meglehetősen közismert tény, hogy a cápák olyan halak, amelyek nagyon tökéletes rendszerrel rendelkeznek a táplálékingerek észlelésére, beleértve a környezet kémiai összetételének fejlett elemzőit. Ezért a halászok leggyakrabban olyan csalétket használnak, amelyek állathús szagát árasztják. A trollozásra való halászat során a csali alapjaként a tengeri élőlények utánzatait használják: halak, puhatestűek stb. Klasszikus pergető felszereléssel történő horgászat esetén ezek nagy térfogatú fúvókák – a wobblerek mindenféle módosítása különféle célokra. Halászati helyek és élőhelyek Mint már említettük, a cápák nagyon elterjedtek a Világóceánon és tengereiben. E halak elterjedési területei fajtól függően minden szélességi fokot és éghajlati zónát lefednek. A legtöbb faj a tengerek sós vizeinek nyílt terein él, de néhányan aktívan vadásznak nagy folyókban, több tíz kilométeren keresztül felfelé haladva.
Ívás
A faj fontos jellemzője a belső megtermékenyítés. A legtöbb csontos hallal ellentétben a cápák és szaporodási rendszerük hosszú evolúciója az utódok tekintetében a kisszámú egyed minőségi fejlődésének irányába ment. Más fajoknál megszokottól eltérően, külső megtermékenyítéssel, millió vagy több ezer peték ívásával és alacsony túlélési küszöbértékkel a modern cápák primitív szaporítószervekkel rendelkeznek, hasonlóan az emlős méhlepényéhez. De itt érdemes módosítani, hogy a cápákat a magzati fejlődés elve szerint petesejtekre, ovoviviparokra és viviparokra osztják. Az utódok legkisebb mérete életképes állapotban. A cápák, amelyekben a magzati fejlődési ciklus méhen kívüli, legfeljebb 100 tojást tojnak, ami szintén az utódok túlélésének növelését célozza nehéz környezeti körülmények között. Sok fajnak fejlett utódvédelmi reflexe van. Nem minden cápafaj tekinthető virágzónak. Ennek oka nemcsak a ragadozó zsákmány, hanem a létfeltételek megváltozása is.