tartalom
Mindent a tokhalról: halászati módszerek, csalik, ívás és élőhelyek
A tokhalfajok szerepelnek a Vörös Könyvben (IUCN-96 Vörös Lista, CITES 2. függelék), és a ritkaságok első kategóriába tartoznak – egy széles körben elterjedt faj különálló populációi, amelyek veszélyeztetettek.
Felhívjuk figyelmét, hogy tokhalat csak fizetős víztestekben lehet fogni.
A tokhal a félanadrom és anadrom halak meglehetősen kiterjedt nemzetsége. Ezeknek az ősi halaknak a legtöbb faja elérheti a gigantikus méretet, körülbelül 6 m hosszút és 800 kg-ot meghaladó súlyt. A tokhal megjelenése meglehetősen emlékezetes, és vannak közös vonásai. A hal testét lécek sora borítja. A külső jelek szerint a tokhalak hasonlóak egymáshoz. Az Oroszországban élő tizenegy faj közül megkülönböztethető a sterlet (többnyire „miniatűr” méretű, körülbelül 1-2 kg) és az Amur kaluga (akár 1 tonnát is elér).
Egyes régiókban mesterségesen tenyésztett lapáthalak, amelyek nem „helyiek” Oroszország vizeiben. Ők is a tokhal rendbe tartoznak, de külön családban elszigetelten élnek. Sok fajtát összetett fajon belüli létezési jellemzők jellemeznek (mint a lazachalak esetében); az anadróm halak ívásában részt vevő törpe és ülő formák megjelenése; nem éves ívás és így tovább. Egyes fajok hibrid formákat alkothatnak, például a szibériai tokhalat sterlettel keverik, és a hibridet kostyrnak nevezik. Az orosz tokhal is keveredik tüskével, belugával, csillagtokhal. Sok közeli rokon, de egymástól jelentős távolságra élő faj meglehetősen erős genetikai különbségekkel rendelkezhet.
A tokhal horgászat módszerei
Minden tokhal kizárólag tengerfenéken élő hal. Táplálkozási módjukat a száj alsó helyzete jellemzi. A legtöbb tokhal vegyes étrendű. A szabadidős horgászat a legtöbb természetes vizen tilos vagy szigorúan szabályozott. Magánvíztározókon a tokhal horgászata fenék- és úszófelszereléssel is végezhető, feltéve, hogy a csali a tározó alján található. Egyes horgászok pergető horgászatot gyakorolnak. Érdemes előre megbeszélni a tározó tulajdonosával a horgászat feltételeit. Ha fogd és engedd el a horgászatot, előfordulhat, hogy szöges horgokat kell használnia. Ősszel és tavasszal a „vad” víztesteken a tokhal is aktívan csipkedhet jig- és egyéb pergető csalikon.
Tokhal fogása az alsó fogaskeréken
Mielőtt egy tározóhoz menne, ahol tokhal található, ellenőrizze a hal horgászatára vonatkozó szabályokat. A halgazdaságokban a horgászatot a tulajdonos szabályozza. A legtöbb esetben bármilyen fenékhorgászbot és rágcsálnivaló használata megengedett. Horgászat előtt ellenőrizze a lehetséges trófeák méretét és az ajánlott csalit, hogy megismerje a szükséges zsinórerőt és horogméreteket. A tokhal fogásának nélkülözhetetlen tartozéka egy nagy leszállóháló. A feeder és picker horgászat a legtöbb, még tapasztalatlan horgász számára is nagyon kényelmes. Lehetővé teszik, hogy a horgász meglehetősen mozgékony legyen a tavon, és a helyszíni etetés lehetőségének köszönhetően gyorsan „összegyűjtik” a halakat az adott helyen. A feeder és picker, mint külön típusú felszerelés jelenleg csak a bot hosszában tér el egymástól. Az alap a csalitartály-süllyesztő (etető) és a cserélhető hegyek jelenléte a rúdon. A csúcsok a horgászkörülményektől és a használt feeder súlyától függően változnak. Különböző férgek, kagylóhúsok és így tovább szolgálhatnak fúvókaként a horgászathoz.
Ez a horgászmódszer mindenki számára elérhető. A Tackle nem igényel további tartozékokat és speciális felszereléseket. Horgászni szinte minden víztesten lehet. Ügyeljen az etetők formájú és méretű kiválasztására, valamint a csali keverékekre. Ennek oka a tározó adottságai (folyó, tavacska stb.) és a helyi halak táplálkozási preferenciái. Érdemes megjegyezni, hogy a tokhal sikeres elkapásához harapás hiányában kerülni kell a passzív ülést a tackle-nél. Ha hosszú ideig nincs kapás, módosítania kell a horgászat helyét, vagy legalább a fúvókát és a csali aktív részét.
Tokhal fogása úszófelszereléssel
A tokhal horgászatához használt úszó felszerelés a legtöbb esetben meglehetősen egyszerű. Előnyben kell részesíteni a „futófelszereléssel” ellátott botokat. Egy orsó segítségével sokkal egyszerűbb a nagy példányok cipelése. A felszerelések és a horgászzsinórok megnövelt szilárdságúak lehetnek - a hal nem túl óvatos, különösen, ha a tó felhős. A rögzítést úgy kell beállítani, hogy a fúvóka alul legyen. A feederbothoz hasonlóan a sikeres horgászathoz nagy mennyiségű csalira van szükség. A horgászat általános taktikája hasonló a fenékbotos horgászathoz. Ha hosszú ideig nincs kapás, meg kell változtatni a horgászat helyét vagy a fúvókát. A helyi halak étkezési preferenciáit tapasztalt halászokkal vagy horgászszervezőkkel kell ellenőrizni.
Tokhal fogása téli felszereléssel
A tokhal télen a tározók mélyére megy. A horgászathoz téli fenékfelszerelést használnak: úszót és bólintást egyaránt. Jégről horgászatnál különös figyelmet kell fordítani a lyukak méretére és a hal játékára. A fej szerkezeti sajátosságai és a száj helyzete miatt nehézségek adódhatnak. Erő és rögzítő felszerelés jégen - a tokhal téli horgászatának egyik fontos pillanata.
Baits
A tokhalat különféle állati és növényi csalikon fogják. A természetben egyes tokhalfajok egy bizonyos típusú táplálékra specializálódhatnak. Ez az édesvízi fajokra vonatkozik. A kultúrgazdaságok tekintetében a halakat „változatosabb étlap” jellemzi, beleértve a növényi eredetűeket is. Az étrend attól függ, hogy a tározó tulajdonosai milyen ételeket fogyasztanak. A tokhal horgászatához erősen ízesített csalik és csalik ajánlottak. Csalinak használnak májat, különféle halhúst, garnélarákot, kagylót, ivadékot, valamint borsót, tésztát, kukoricát stb. A tokhal természetes tápláléka pedig az alsó bentosz, a férgek, a kukacok és más gerinctelen lárvák különféle képviselői.
Horgászhelyek és élőhelyek
A legtöbb tokhalfaj Eurázsia és Észak-Amerika mérsékelt égövében él. A szahalini tokhal a csendes-óceáni régióban él, amely a folyókban ívik: mind a szárazföldi, mind a szigeti övezetben. Sok faj a tengerbe megy táplálkozni. Vannak édesvízi fajok is, amelyek tavakban élnek, és a folyókban ülő csoportokat alkotnak. A legtöbb tokhal a Kaszpi-tenger medencéjében él (a világ összes állományának körülbelül 90%-a). A tokhalak a mély helyeket kedvelik, de a tározó és a táplálék körülményeitől függően (fenéki bentosz, puhatestűek stb.) táplálék-felhalmozást keresve vándorolhatnak. Télen a folyók telelőgödreiben halmozódnak fel.
Ívás
A tokfélék termékenysége nagyon magas. A nagy egyedek több millió petéket is költhetnek, bár sok tokhalfaj a kihalás szélén áll. Ennek oka a lakóhely és az orvvadászat régiójának ökológiai helyzete. A tokhal ívása tavasszal történik, de az ívási vándorlás időszaka összetett és fajonként specifikus. Az északi ökológiai csoportok sokkal lassabban nőnek, az ivarérettség csak 15-25 éves korban következhet be, és az ívási gyakoriság - 3-5 év. A déli fajták esetében ez az időszak 10-16 év.