tartalom
A keszeg fogásához rengeteg felszerelés létezik. Mind a partról, mind a csónakból történő horgászathoz használják. Ez a hal a legtöbb folyóban és tóban a legjobban várt és vágyott trófea, és egész évben fogható.
A keszeg a folyók és tavak tipikus lakója. Nagy számban fordul elő, és számos tározóban képezi a vízi fauna alapját. A horgász számára ez mindig szívesen látott préda. Bár nem mutat nagy ellenállást, a hal nyáj, és általában, ha valakit elkapnak, van esély a második és a harmadik elkapására is. A lényeg az, hogy legyen óvatos, és gyorsan játsszon a halakkal, hogy a nyáj ne ijedjen meg túlságosan és visszatérjen a csalival ellátott pontra. Egyébként a csaliról: a keszegfogásnál sokszor fontosabb, mint a felszerelésnél.
A partról történő horgászat kétféleképpen történik: fenék és úszó horgászbotokkal. A keszeg úszós horgászata klasszikus és sokak szerint az úszós horgászat csúcsa. Megfelelő hely kiválasztása, a halak etetésre csábítása, a megfelelő vezetékezési technika kiválasztása, és mindez teljes csendben, hogy ne riassza el az óvatos halakat – az ilyen horgászat jó eredményeket és jó szórakozást hoz, de kezdőknek elég nehéz. A keszeget gyakran csak véletlenszerű trófea formájában kapják, amikor csótányt vagy más halat fognak.
A keszeg fenékhorgászata egyszerűbb, de még mindig tele van árnyalatokkal. A fenékhorgászat legmodernebb és legsportosabb fajtája a feeder. Mintha kifejezetten neki lett volna tervezve. Az etetővályú a horgok közelében található. A széles szépségek falkája, akik táplálkoznak, biztosan megragadja valamelyiket fúvókával, és a horgász megérzi az ellenálló zsákmány rugalmas rebbenését a boton. Etető segítségével egyáltalán nem szükséges a parthoz közelebb húzni őket, speciális ízekkel. Elég nagy hatótávolságú, és pontosan az etetés helyére tudja juttatni a fúvókát. Egy jelölősúly segítségével pedig könnyedén megtalálhatod azokat a helyeket, amelyek a horgász szempontjából vonzóak lesznek.
A klasszikus donka is sikert hoz. Sok fenékhalász nem utasítja el a régi felszerelést, inkább az etetőt részesíti előnyben. A keszeget forgó szamarakra, kézzel vízbe dobott horgokra, gumiszalaggal ellátott horgokra fogják. Néha adagolókat használnak. A keszeg számára a leghatékonyabbak a szamarak számára készült nagy térfogatú etetők. Lehetővé teszik, hogy a horgászpontra egyszerre szállítsák ki az ételt, ellentétben az etetővel, ahol a pontos dobásoknak köszönhetően több lépésben kerül kiszállításra. Az ilyen felszerelések fő előnye az egyszerűség és az alacsony költség. Több harapnivalót is készíthet, és több horgot is foghat. Természetesen az ilyen horgászat nem nevezhető sporthorgászatnak, és a keszeg foghatóságát tekintve az etetőberendezések megelőzik az ilyen típusú felszereléseket. De mindenkinek a sajátja, egyesek szeretik a fenékhalászatot ebben a formában.
Csali keszeg számára – a siker alapja
A modern horgász a kereskedelemben kapható csalikat használ a halak vonzására. Sok száraz takarmánykészítményt gyártanak, amelyeket gyorsan elkészítenek közvetlenül a parton. Sajnos a keszeghorgászathoz való fogyasztásuk általában magas. Igen, és az ilyen ételek azonnal eloszlanak. Ha sok apró hal van a horgászat helyén, egyszerűen nem engedi, hogy a keszeg megközelítse a csalit, és elpusztítja azt a keszegállomány érkezése előtt. Ezért nagy komponenst kell hozzáadni a csalihoz, valamint talajt kell adni az etetés megkezdéséhez. A pellet, a takarmányhoz adható gabonafélék, a takarmánykeverékek, amelyek lényegükben alig különböznek a pellettől, és sikeresen helyettesítik azokat, működhetnek így.
A keszeg fogásához használt talajt sötét színben adják hozzá, mivel inkább a fenék sötétebb színű részein marad. Kiváló kerti tőzeg. Elég könnyű és laza, nedvesítés után is könnyen találunk benne csaliszemcséket. Egy másik fontos tulajdonsága, hogy meglehetősen porózus, és vízbe merítve oxigént kezd kibocsátani. Ez vonzza a halakat, mivel a buborékok bizonyos hangokat adnak ki a víz alatt. Ugyanebből a célból a csalit általában szitán szitálják át – a levegőrészecskék megakadnak a csali részecskék között, alul pedig buborékokat bocsát ki.
A keszeg esetében az állati összetevő is fontos. Hozzáadják a csalihoz vérférgek, kukacok vagy férgek formájában. Etetőn horgászatkor a nagyméretű etető használata lehetővé teszi, hogy élő takarmányt juttathasson a keszegnek. Fontos, hogy a vérféreg alul mozogjon, a kukac beleásson a csaliba, a férgek pedig az alján másznak. Mindez hangkíséretet ad, amit a keszeg evésjelzésként érzékel. Szívesen megeszik mind a kukacokat csaliból, mind a fúvókával ellátott horgot, így horgásztrófea lesz.
Úszóbotos horgászatnál nagyon fontos a csend. De mi van akkor, ha az alján lévő csalit fél óra horgászat alatt elpusztítják a halak? A hal elmegy, és nem tér vissza, vagy újra meg kell etetnie a pontot, elriasztva a megmaradt? Egyáltalán nem. Az etetőanyag-golyókat különböző konzisztenciában kell elkészíteni. Ugyanakkor néhánynak azonnal szét kell bomlani az alján, és lazábbnak kell lennie. Mások – hogy sokáig megőrizzék alakjukat, és csak egy idő után esnek szét. A talaj jelentősen meghosszabbítja a csali élettartamát. Nemcsak tápanyagfoltot hoz létre a halak fenekén, hanem megnehezíti a táplálékfelvételt is, és arra kényszeríti, hogy a fenékben turkáljon. Ez utóbbi időnként segít megszabadulni a csótánycsípéstől. Nem szeret sokat ásni a sárban, de a keszeg éppen ellenkezőleg, jobban szereti, ami alatta van.
Horgászhely
A keszeg fenékhal. Ezeket „bentofágoknak” is nevezik, mivel azt eszik, ami közvetlenül a tározó alján fekszik – a bentosz. Tápláléka általában apró lárvákból, férgekből, vérférgekből, polipokból, rákokból áll. Néha eszik növényeket, de csak egy okból - a felszínükön nagy mennyiségű állati táplálék található zooplankton formájában. Általában ez sár, amely bármely víztestben megtalálható.
Ezenkívül a keszeg szeret a fű között tartózkodni. Nem túl vastag, ami kényelmetlenséget okoz számára a mozgás során. De hogy elrejtse a kíváncsi szemek elől. A keszeg félénk hal, természetes menedékhelyek közelében kell fognia. Tavasztól közeledik a vízi növényzet sűrűjéhez, amely még a jég alatt is elkezd áttörni. Ott körülbelül egy méter mélyen ívik. Jelenleg tilos horgászni rá, de régen ez volt a legsikeresebb. A keszeg közel került a parthoz, és könnyen el lehetett fogni.
Utána, amikor az ívásnak vége, jön a keszeghalász legkedveltebb ideje. Keszeget lehet fogni. Most először nem hagyja el azokat a helyeket, ahol ívott. Sok kaviárja van, és nem különösebben törődik az utódok nevelésével – valószínűleg a halak ívásuk után stresszesek, és erőt kell felhalmozniuk. A keszeget ilyenkor úszón, etetőn vagy donkon lehet fogni. A horgászat egy-két méteres mélységű helyeken történik, nagy gödrökben ilyenkor lehet keresni, de nem olyan hatékonyan. Később, amikor a vízszint csökkenni kezd, a keszeg tovább száll a mélybe.
Idővel hidegebb lesz, a nappali órák csökkennek, és a vízi növények elpusztulnak. A keszeg teljesen elhagyja a tengerparti zónát, és megpróbál közelebb kerülni a téli táborokhoz. Elkapják a gödrökben, ahol már nem olyan készséges, mint nyáron, eszik, de nagyon zsúfolt. A folyókon az ilyen helyek általában a csatorna közelében találhatók. Gyakran a partról nem érhetők el, de hajóról megközelíthetőek.
Hol lehet keszeget keresni a folyón? Mindenképpen érdemes megkerülni a gyors tekercseket. Ez a hal nem szeret erős áramlatban állni. Általában ezeken a helyeken minden iszap, étel kimosódik az aljáról, az alja homokos vagy sziklás. Igen, és ez a hal nem alkalmazkodik a zuhatag tartásra és az erőpazarlásra. Éppen ellenkezőleg, egy széles szakasz közelében, ahol nincs gyors sodrás, ahol az áramlat örvényt alkot, ahol a sekély vízből átmenet van gödörbe, és a táplálék a lejtőn gurul le a folyón – érdemes keszeget keresni. ott.
A patak mentén folyamatosan keszegcsapatok közlekednek. Élelmiszert az úgynevezett széleken keresnek – ezek lapos fenekű területek, amelyek közvetlenül követik a part lejtőjét. Ide vonzza a rengeteg élelem, ami legurul a lejtőn és ott is ácsorog, és az is, hogy itt alulról kényelmes felszedni. Ezenkívül a szeméttelepeken gyakran található egy ragadozó, amely jelenlétével elriaszthatja a keszeget, még akkor is, ha nem tervezi a támadást. Érdemes megkeresni a fenék ilyen területeit, és először megfogni. A keszeg csak a nyár végén, a víz apadása után kerül a csatornába. Ebben az időszakban sok folyón csak ott talál megfelelő mélységet.
Szokások
A keszeg meglehetősen nagy méretű hal, bár súlyát tekintve messze van a rekordertől. A legnagyobb halak elérik a hat kilogrammot. Leggyakrabban fél kilótól egy kilogrammig terjedő egyedek csípnek a horogra, ezt a halat általában dögevőnek nevezik. A három kilogrammos keszeg a legtöbb esetben trófeafogás.
A keszeg testformája oldalról lapított és hosszúkás. Ez segít neki elkerülni egy csuka fogát, amely egyszerűen nem tudja annyira kinyitni a száját, hogy megragadjon egy széles halat. Nagyon gyorsan növekszik, és ennek eredményeként, miután elérte a nagy méretet, gyakorlatilag nincs természetes ellensége a tározóban.
Táplálkozásának sajátossága a testalkatával függ össze. Táplálékkereséskor a keszeget a látó-, hallószervek, az oldalvonal, és főleg a szaglás vezérli. Ez a hal nagyon érzékeny a szagokra, amelyeket úgy kell használni, hogy aromás anyagokat adnak a csalihoz. De nem szabad túlzásba vinni, mert a keszeg jó szaglása azonnal megkülönbözteti a fogást és a szokatlan szagot, és általában elveszíti az összes harapást. Miután a keszeg táplálékot talál a fenéken, függőleges helyzetbe kerül a vízben, és kopoltyúkkal dolgozva a szájával magába vonja. Ezt követően a keszeg felegyenesedik, és félreáll.
Egy úszóbot harapása lehetővé teszi ennek a funkciónak a megtekintését. A keszeg harapásakor az úszó soha nem merül le élesen. Még ha csótányfogáskor a fél vizet is megpipálja, az úszót mindig felemeli és oldalra húzza. Egy nagy keszeg, amely képes teljesen letépni a süllyesztőket alulról, általában az oldalára tudja fektetni az úszót. Sok más, széles testalkatú hal is hasonlóan viselkedik – ponty, kárász, ezüstponty.
A horgászat ilyen jellege teljesen kiküszöböli a nagy keszeg csípését sekély vízben. Egyszerűen nem tudja felvenni a megfelelő pozíciót az étkezéshez, mivel nem lesz elég mélysége, és ezért ilyen helyeken csak egy kis dögevőt találhat. Ezenkívül horgászatkor hosszú pórázt kell használni. A keszeg, amikor felveszi a csalit és megérzi a süllyesztő súlyát, egyszerűen kiköpi, te pedig elveszíted a fogást. A póráznak meg kell felelnie a kifogott hal méretének, és a horognak nagy távolságra kell lennie a süllyesztőtől – mind fenékhorgászatnál, mind úszós horgászatnál. Nem szabad azonban túl hosszúra tenni, mert ezzel elveszti a felszerelés érzékenységét, és feederes horgászatnál a póráz túl messze fekszik az etetőtől.
A keszeg telelése általában nagyon mély helyeken történik, öt métertől vagy még annál is nagyobb magasságtól. Ilyen mélységben örök szürkület uralkodik, a hideg vízben nem terjednek jól a szagok. A halak anyagcseréje lelassul a víz alacsony hőmérséklete miatt. Néha azonban a keszeg kijön táplálkozni. Téli horgászbotokra, jigekre fogható. Nagyon mély mélységben, 15 méterről vagy annál nagyobbról, télen a keszeg félvíznél fogható. Aktívan csípő többnyire kis keszeg. A súlyos keszeg harapása ilyenkor óvatos, vagy teljesen hiányzik. Néha a jég alá kerülő meleg víz segít kijavítani a helyzetet. Ezután a keszeg aktívvá válik, és egy kicsit aktívabban kezd táplálkozni.
Etetőn és fenéken keszegfogó felszerelés
Ez a két módszer a legalkalmasabb ennek a halnak a kifogására, és a legnépszerűbb a keszeg hüllők körében. A horgászathoz, mint már említettük, hosszú pórázt kell használni. Ebben az esetben a horog méretének meg kell felelnie mind a fúvókának, mind a tervezett zsákmány méretének. Nincs értelme túl nagy horgot rakni, hiszen egy kis horogra még egy nagy keszeg is jól megfogható a könnyen áttörő ajak átlagos vastagsága miatt.
A keszeg fogásakor nagyon fontos a csali vagy az etető használata. Ha nem is lehet ugyanoda dobni, az etetőből származó csali bőséges szagnyomokat hagy a vízben, ami sokkal gyorsabban vonzza a halakat, és talán megkívánják a horgot. Maga a fúvóka nem lesz képes ennyi keszeget magához vonzani. Sőt, ez egy iskolai hal, amiért minél több élelem, annál értelmesebb odamenni. Etetős horgászatnál egy jó minőségű induló etető segít, ami a teljes keszegállományt a pontra teszi, fenéken horgászatnál pedig a feeder feederek használatát és a lehető legpontosabb dobást javaslom.
Gyakran egy mesterséges töltés közelében, egy meredek szakadék alatt lehet jó helyet találni, amelyet a víz elmos. A folyón úszós horgászatnak ígéretesebb pontja van, mint a tavon, mivel ott szelídebb a fenékdomborzat, a part közelében pedig nagy sekély található. A tározókon azonban sok jó hely található a partok mesterséges jellege miatt. Az úszónak nagyobb figyelmet kell fordítania a kis folyókra, csatornákra és csatornákra, mint keszeget fogni egy tavon vagy egy hatalmas folyón.
A pályán horgász etető a szokásos módon van felszerelve. 3-4 méteres botot használnak, közepes erejű, elég magas próbával, hogy könnyen dobhassanak nagy, nehéz, töltött etetőket. Az orsónak meg kell felelnie a horgászat feltételeinek is. Két etetőt kell használni – az egyik etető, a második kisebb méretű és súlyú, mert egy nehéz etető leesése elriaszthat egy keszegnyájat. Általában mind a folyóban, mind az állóvízben fonott zsinórt használnak. Jó érzékenységet biztosít, és lehetővé teszi a víz- és szélsugarak hatásának minimalizálását, valamint a könnyebb adagolók használatát.
A Donka gyakran két horoggal van felszerelve. De a keszeg fogásakor hosszú pórázt használnak, és ha kettőt teszel be, akkor összekeverednek. Ezért egy snap típusú „rockert” használnak. A kéthorgos kötélzet könnyen elvégezhető saját kezűleg. Lehetővé teszi, hogy két hosszú pórázt helyezzen a donkra, és ezek nem zavarják egymást. A billenőt forgóra kell helyezni, hogy kihúzáskor ne csavarja el a zsinórt. A két horognak megfelelő járom könnyű súlyú, és szinte nincs hatással a kapások regisztrálására. Csak a horgászat során értheti meg, hogyan viselkedik a rocker. Előfordul, hogy egyszerűbb egy pórázt és egy horgot használni.
Csónakból keszeg horgászata: banki felszerelés
A csónakból való horgászat általában kényelmesebb, mint a partról. Használhat rövidebb botokat, és nem kell sok időt töltenie a helykereséssel – a tározóban minden olyan hely, ahol keszeg lehet, jól megközelíthető közvetlenül a gerinc alatt.
A konzerv keszeg csónakból való fogására szolgáló kellék, amelyhez egy kis orsóval ellátott rövid botot használnak. Általában ez egy inerciális orsó vagy szorzó, amely lehetővé teszi nehéz halak húzását és nehéz adagoló dobását. Maga a bank egy adagoló, amely egy horgászzsinórhoz van rögzítve, mint egy csúszó süllyesztő. Kezdetben konzervdobozból készült és zabkásával töltötték, ma már más módszerekkel is gyártják, akár boltban is megvásárolható. Az etetőt követi a horgászzsinór egy szakasza pórázokkal és horgokkal, általában legfeljebb hárommal. A damil kellően vastagra van beállítva, hiszen maga az etetőkanna súlya elég nagy, plusz a hal súlya és a kellékhez tapadó fű súlya.
Az edényben horgászat csónakból történik azokon a helyeken, ahol a keszeget feltételezik. Keresésükben egy visszhangjelző segít, megtalálja azokat a helyeket is, ahol nem annyira benőtt az alja, és nem kell attól tartani, hogy a fúvóka nem látszik majd a fűben, vagy folyamatosan rátapad. Az áramlaton a tackle egyszerűen leereszthető a csónakból. Állóvízben csak egy pórázt használnak horoggal, és a felszerelést egy bottal vagy kézzel kicsit távolabb dobják a csónaktól. A part leeresztésekor a csónak alá kerül, és távolról követi a póráz a horoggal. Ennek köszönhetően nem gabalyodik össze, kényelmesen horgászhat.
A kapásjelző eszköz tégelyes horgászatkor általában egy csengő vagy egy oldalsó biccentés. A horgász megtölti az etetőt zabkásával, általában kölessel, árpával vagy rizzsel, majd becsali a horgokat és kidobja a kelléket. A jelzőberendezés fel van szerelve, és kapásra várnak. A keszeg általában a bot meghúzásával érezteti magát, amit a kéz is jól érez. A halak harapnak és harcolnak.
Fúvókák és csali
A keszeg fogásakor növényi csalikat és féreg, kukac vagy vérféreg formájú csalit használnak. Elég gyakran szendvicset használnak állati és növényi fúvókákból, vagy két különböző állati eredetűből. Ennek oka az, hogy a csalit egy apróság könnyen lehúzza a horogról, vagy a keszeg előtt ül a horogra. Ezt segít elkerülni egy szendvics, amikor először egy kukacot tesznek a horogra, majd – kukoricát, egy csomó herkulesszemet, árpát, tésztát vagy más olyan ételt, amelyet a kis halak nem tudnak lenyelni. Még ha megveregeti is a férget, nem tudja elrángatni, mivel egy zöldségfúvóka biztonságosan elzárja.
A horgászat fő növényi tartozékai azok, amelyeket különféle gabonafélék alapján készítenek. Először is a búzadara kása, amelyet borsóval együtt használnak az úgynevezett mastyrka elkészítéséhez, vagy önmagában. Akkor érdemes megemlíteni a herkulest és a gyöngy árpát. Mindkét gabona jól tartja magát a horgon, és szinte lehetetlen leszedni róla az apróságokat, hacsak nem egészben lenyelik. Ez jó csalivá teszi őket fenékkeszeg horgászatához. Érdemes megemlíteni az olyan fúvókákat, mint a burgonya, kukorica, tészta. Különféle módon készülnek.
A legjobb az üvegekben árusított kukoricát használni. Ez valójában egy kész fúvóka, amelyet azonnal elkaphat. Néha kukoricalisztet használnak, amelyből búzadara felhasználásával jó fúvókát készítenek, és burgonyapüré alapú keszeg desszertet is készítenek belőle. Maga a tészta ugyanabból az alapanyagból készül, mint a búzadara, és a keszeg tápláló valaminek érzékeli őket.
A keszeg csali féreg, kukac és vérféreg. Lehetséges másokat is használni, de nem célszerű. A horgász rendelkezésére állnak ezek a caddis lárvák, a szitakötő lárvák, valamint néhány más vízi rovarlárva, amelyet a parton lehet gyűjteni. Azonban valamilyen oknál fogva a keszeg iránti vonzerejük alacsonyabb, mint ugyanazon giliszta esetében, és különleges gondozást igényelnek, a megfelelő módon kell ültetni, hogy természetesnek tűnjenek.
A féreg egy fúvóka, amely a legtöbb esetben illeszkedik. A keszeg szereti, eső után gyakran kerül a vízbe, ismerős táplálék. A vérbogárt is szereti, de nagyon szereti a dögöt, csótányt, süllőt és egyéb halakat, amelyek egy helyen lehetnek a keszeggel, és nem engedik, hogy megegye a horgot a vérféreggel. A Maggot ugyanezen okból rosszabb eredményeket mutat. Úgy néz ki, mint a vízi rovarlárvák, és erős szaga van, amelyet a keszeg vonzónak talál. A keszeg fogásakor azonban gyakrabban ül rá egy apróság, mint egy kukacra.
A férgek speciális fajtája, amelyek segítenek levágni az apró dolgokat, a shurák. A shurák mélyen a föld alatt élnek, és nyáron gyakran nehéz megszerezni őket. Csak akkor jönnek a felszínre, amikor harmat hullik, majd éjszaka. Ezek a férgek átmérője legfeljebb egy centiméter, hossza pedig negyven. Shurov két horogból kerül tackle-re. Csak egy jó keszeg tudja lenyelni őket, neki pedig ízletes eledel.