Harcsafogó felszerelés

A harcsa az orosz tározók legnagyobb édesvízi ragadozója, amelynek megfogásáról nemcsak a kezdők, hanem a tapasztalt horgászok is álmodoznak. A harcsa fogásához megfelelően összeállított felszerelés, valamint a hal viselkedésének alapos ismerete lehetővé teszi, hogy a horgász méltó trófea tulajdonosa legyen.

Leírás és viselkedés

A jó táplálékalappal rendelkező nagy tározókban a harcsa akár 3 m hosszúra is megnőhet, súlya pedig meghaladja a 200 kg-ot. Több szempontból is könnyű megkülönböztetni a többi haltól:

• mérleg teljes hiánya;
• hosszú bajusz jelenléte;
• nagy lapított fej;
• kicsi, magasan álló szemek;
• hatalmas száj.

A bajuszos ragadozó színe az élőhelye talajának színétől és a hal életkorától függ. A színezés gyakran tartalmaz sötét tónusokat, de néha előfordul albínó harcsa is.

A legtöbb édesvízi haltól eltérően a harcsa inkább ülő életmódot folytat, és egész életében egy lyukban élhet, és csak a táplálkozás idejére hagyja menedékét. Különféle természeti katasztrófák, amelyek a tározó éles sekélyedéséhez vagy élelmiszer-ellátásának elszegényedéséhez vezetnek, arra kényszeríthetik a „bajuszosokat”, hogy elhagyják megszokott élőhelyüket. Ez a ragadozó hal különféle típusú tározókban található:

• közepes és nagy folyók;
• mély tavak;
• tározók.

Állandó tartózkodásra a harcsa 8-16 m mélységű helyeket választ. A „bajuszos” sötétben és nappal is táplálkozik, de különösen aktív éjszaka. Diétája a következőket tartalmazza:

• hal;
• kagylófélék;
• folyami rák;
• kétéltűek;
• férgek.

A nagytestű egyedeknek saját vadászterületük van a tározón, és nem engednek oda más rokonokat. A kifejlett harcsa csak télen alkothat csoportokat a telelőgödrök területén.

A horgászat helye és ideje

A harcsa horgászatának eredménye nagyban függ a tározó azon helyek ismeretétől, ahol a ragadozó táplálkozni megy. A harcsafogás legígéretesebb helyek a következők:

• kilép a gödrökből;
• csatorna szélei;
• elárasztott gubanc;
• parti medencék;
• mély öblök.

A pangó tározókban olyan helyeket kell keresni, ahol éles mélységváltozások tapasztalhatók. A folyón történő horgászat során figyelni kell a fordított áramlású helyekre, valamint a mély nyúlványokra. Az évszaktól függően változhat, hogy a harcsa milyen mélységben táplálkozik.

Tavasszal gyakrabban válnak a halász prédájává a kisméretű harcsák, amelyek a hibernálás után gyorsan észhez térnek. A nagy példányok az ívás után 1-2 héttel kezdenek megfogni a halászfelszerelésen, ami általában június végén – július elején történik.

A júliustól októberig tartó időszak a legkedvezőbb időszak a trófeás harcsa fogására. Ebben az időszakban a bajuszos ragadozót folyamatosan különféle felszereléseken fogják el. Ahogy a víz lehűl, a harcsa kevésbé aktív, elkezd becsúszni a telelőgödrökbe, de továbbra is reagál a természetes és mesterséges csalikra. A vízhőmérséklet 8 fok alá süllyedése után a „bajuszos” abbahagyja a csipegést, és a tavasz beálltáig téli álomba merül.

A harcsa nem szívesen csali a forró délutáni órákban. Hajnalban sokkal könnyebb elkapni, amikor alábbhagy a hőség, és békés halak bújnak elő nappali menhelyükről. Az éjszakai horgászat a legproduktívabb, amely során a horgásznak lehetősége van egy igazán nagy ragadozót elkapni.

Milyen felszerelésre lesz szükség

A harcsa horgászatában fokozott követelmények vannak a felszereléssel szemben, ami a horogra felvehető zsákmány nagy méretével függ össze. A megfelelően összeállított felszerelés lehetővé teszi a felszerelés egyszerű bedobását a horgászterületre, és biztosítja a halak megbízható vontatását.

Tengerparti szamárkötélzet

A klasszikus donk a legelterjedtebb kellék a bajuszos ragadozó horgászatához. Ez a harcsa fogására szolgáló berendezés több elemből áll:

• tartós üvegszál fonás;
• bármilyen típusú tekercs;
• 0,6–0,8 mm átmérőjű monofil horgászzsinór;
• lapos teher 40-200 gr súlyú szemmel;
• szilikon gyöngy, amely megakadályozza, hogy a süllyesztő megsértse a csomót;
• legalább 50 kg-os terhelést elbíró, forgós horgászkarabiner;
• 1 m hosszú és 0,7 mm átmérőjű fluorkarbonból készült póráz;
• horog No. 1,0-8,0 (nemzetközi osztályozás szerint).

Az üvegszálas rúd nagy biztonsági résszel rendelkezik, amely lehetővé teszi a nagy példányokkal való harcot. A pergetőbotra szerelt inerciális vagy inerciális orsó lehetővé teszi, hogy messzire dobd a csalit, és segítse a horgászt játék közben. A harcsa harapása nagyon éles lehet, ezért a megfogásához érdemesebb baitrunner rendszerrel felszerelt orsót használni, amely nem engedi, hogy a hal a vízbe húzza a kelléket. Ha nincs ilyen rendszer az orsóban, akkor meg kell lazítani a súrlódó féket, amely biztosítja, hogy a damil akadálytalanul lejön az orsóról. Az alsó berendezés összeszerelési sémája a következő:

1. A fő vezetéket átvezetik a vezetősüllyesztő szemén.
2. A fő horgászzsinórra szilikon gyöngydugót helyeznek.
3. A monofil végére karabineres forgó van rögzítve.
4. A karabinerhez egy fluorkarbon póráz van rögzítve, amihez egy kampó van rögzítve.

Felszerelés tiszta horgászathoz kwokon

A kwok horgászat szintén nagyon hatékony, és nem csak Oroszországban, hanem az egész világon széles körben használják. Maga a kwok fémből vagy keményfából készül. Az ilyen harcsafogó berendezéseket a maximális összeszerelés jellemzi, és a következő elemeket tartalmazza:

• fa orsó körülbelül 40 cm hosszú;
• 1,5–2 mm vastag nylonzsinór;
• 40-60 gr súlyú „olíva” süllyesztő;
• nagy hármas horog.

Egy nejlonzsinórt vezetnek át az „olíva” süllyesztő lyukon, majd egy hármas kampót kötnek a végére. A süllyesztő „olíva” 1 m-rel a horog felett mozog, és a zsinórra szorított kis ólomsúly megállítja. Kwok horgászatnál általában nem használnak pórázt. Legalább 20 m zsinórt kell feltekerni az orsóra.

Felszerelés éjszakai horgászathoz a feederen

A harcsa fogására szolgáló etetőberendezések sportosabbnak tekinthetők, és lehetővé teszik, hogy a legtöbbet hozza ki a halászatból. Az etetőharcsa-felszerelés készlete a következőket tartalmazza:

• erős feeder bot 100-150 gr-os vizsgálati tartománnyal;
• pergető orsó baitrunnerrel 4500-5500 méretben;
• 0,16 mm átmérőjű fonott zsinór;
• 50-150 gr tömegű feeder feeder;
• fluor-karbon horgászzsinórból készült sokkvezető 0,4 mm átmérőjű és 8-12 m hosszúságú;
• szilikon gyöngy-dugó;
• fluorkarbon póráz 0,3–0,35 mm vastag, körülbelül 1 m hosszú;
• forgatható karabinerrel;
• egyetlen horog 1,0-3,0 sz.

A harcsa horgászatnál csúszó etető berendezést használnak, amely a fenék változathoz hasonló elv szerint van kötve, csak a lapos süllyesztő helyett egy feeder van felszerelve a felszerelésre. Kapásjelző eszközként horgász szentjánosbogárt használnak, amely az etető hegyére van felszerelve, és lehetővé teszi a kapások megtekintését a sötétben.

Berendezés harcsa csónakból való fogásához

A harcsa hatékonyan fogható ki csónakból trollkodással. A pergető felszerelés lehetővé teszi a tározó nagy területeinek gyors megfogását, és a következőket tartalmazza:

• öntőrúd tésztával 100 gr-ig;
• teljesítmény sokszorozó tekercs;
• fonott zsinór 0,16–0,18 mm vastag;
• 0,3 mm átmérőjű fluorkarbon póráz;
• wobbler 6-12 m merülési mélységgel.

A „fonat” egy szembejövő csomó segítségével közvetlenül a pórázhoz van rögzítve, ami további erőt ad a felszerelésnek. Ne használjon vastag monofil horgászzsinórt trollkodás közben, mivel az ilyen monofil nem engedi, hogy a wobbler a munkamélységig mélyre menjen. Ezenkívül egy vastag monofil megzavarja a csali játékát.

Felszerelés a partról történő horgászathoz

A partról történő horgászat legegyszerűbb felszerelése egy vastag damil vagy fonott zsinór, amelynek a végére egy horog van megkötve. Egy ólomsúly van rögzítve 50 cm-rel a horog felett. A monofil szabad vége egy hosszú, rugalmas szarvhoz van kötve, közvetlenül a parton levágva, és biztonságosan a talajba tapadva.

A kötélzet horgot élő csalival vagy békával megcsalizik és a parti örvénybe dobják. Az ilyen berendezések nem igényelnek állandó felügyeletet. Egy horgász naponta 2-3 alkalommal ellenőrizheti az egyszerű parti felszerelést. A harapós hal általában magától horogra akad. Egy halász egyszerre több ilyen szereléket is elrendezhet, ami jelentősen növeli a siker esélyeit.

Harcsafogási technika

A harcsa fogásának technikája közvetlenül függ a használt felszerelés típusától. Napközben a legjobb eredményeket az aktív horgászmódszerek mutatják, ideértve a trollozást és a kwokkal való horgászatot. Éjszaka kényelmesebb a klasszikus fenéken vagy feeder felszerelésen fogni.

Délután

A napközbeni harcsa horgászathoz egy megbízható vízi járműre lesz szüksége a horgásznak, amellyel a ragadozó parkolóira tud eljutni. Ha a horgász trollozással fog fogni, akkor előre ki kell választania azt a területet, ahol horgászni fog. A kiválasztott helynek összetett fenékdomborzattal kell rendelkeznie, amely a legalkalmasabb a harcsa élőhelyére. A horgász a kívánt helyre vitorlázva 50-70 m-re elhajítja a wobblert a csónaktól, és lassan, az árammal szemben evezni kezd.

A trollos horgászatban a legfontosabb a csónak megfelelő sebességének kiválasztása és a megfelelő típusú wobbler kiválasztása. Harcsás harapásra számíthat, ha a wobbler nem megy 40 cm-nél magasabbra az alsó talajtól.

A kwokon történő horgászathoz olyan helyet is kell választania, ahol gödrök vagy elárasztott gubacs található. Egy bizonyos helyre elhajózva a halász 3–5 m mélyre leengedi a felszerelést, és elkezdi a horgászatot. A quok hangjaitól vonzva a harcsa felemelkedik a felszínre, és meglát egy horogra tett csalit a vízoszlopban. Harapás után nem szabad rohanni a sztrájkkal, hagyni kell, hogy a hal mélyebbre nyelje a fúvókát.

Éjszaka

Éjszaka célszerű alsó vagy adagoló felszerelést használni. A donk horgászata meglehetősen egyszerű, és abból áll, hogy a halász egyszerre több felszerelést dob ​​egy ígéretes zónába, és a harapás előrejelzésére irányítja őket. A horgásznak időnként ellenőriznie kell a horgon lévő csali állapotát, és szükség esetén meg kell újítania a csalit. A harcsa harapása a fenéken úgy néz ki, mint a horgászzsinór éles húzása, amely után azonnali horognak kell következnie.

A harcsa feederes horgászat kicsit nehezebb, ugyanakkor sokkal eredményesebb, hiszen a horgász folyamatosan az etetőbe kalapált csali keverékkel csalogatja a halat. A feederes horgászatnál az a lényeg, hogy állandóan ugyanoda ütjük a feedert, amit teljes sötétségben nem is olyan egyszerű megcsinálni. A csali szagától vonzva a harcsa közeledik a horgászhelyhez, és megkísérti a számára biztosított csali. Ha a horgászterületen nem halmozódnak fel nagy mennyiségű gubancok, ahová a halak játék közben elmehetnének, akkor ne terhelje túl a felszerelést, és igyekezzen a harcsát mielőbb a partra húzni.

Csali és ragadozó táplálása

A modern halászati ​​ipar különféle csalikat gyárt, amelyek a harcsa fogására összpontosítanak. Az ilyen csalik fő összetevője a halliszt, amelyet halolajjal és aminosavakkal áztatnak. A harcsa jól reagál az ilyen csali keverékekre, és gyorsan megközelíti a horgászterületet. Állati összetevőként apróra vágott férgek vagy kagylók apróra vágott húsa adható a csalihoz.

A csali megválasztása befolyásolja a harcsafalatok minőségét és az egész horgászat végeredményét. A csalival végzett állandó kísérletek lehetővé teszik a horgász számára, hogy jó fogásra számítson.

Élő csali használata

Élő csaliként érdemesebb pontyhalat használni. A 100-300 grammos csótány kiválóan alkalmas fenékhorgászatra. A kwok horgászatánál előnyben kell részesíteni az asp vagy a kardhalat. Az élő csali természetesebben fog viselkedni, ha a felső úszó alá ültetjük. Az élő csali a legjobb csali a trófeaharcsa horgászásához.

Csirkemáj

A megfelelően elkészített csirkemáj még egy inaktív ragadozót is harapásra késztethet. A csali foghatóságának titka egyedi illatában rejlik, amely akkor jelenik meg, ha a csirkebelek több órán át a napon hevernek.

Békán vagy rákon

A rakot csaliként kell használni, ha a víz alsó rétegeiben horgászunk. Ez az ízeltlábú a harcsa gyakori tápláléka, különösen vedlési időszakban. A horogra egy egész rákot és egy ráknyakot is tehetsz.

A béka egy sokoldalú csali, amely egész nyáron jól működik. Célszerű ezt a kétéltűt part menti örvényekben és holtágak horgászatához használni. A béka a felső ajaknál fogva egy horogra van rögzítve.

Óvintézkedések nagy halak fogásához

A horogra akadt nagy hal, ha nem megfelelően kezelik, súlyosan megsebesítheti a horgászt. A kellemetlen helyzetek elkerülése és egészségének megőrzése érdekében ismernie kell néhány horgászbiztonsági szabályt:

• soha ne tekerj a kezed köré horgászzsinórt, zsinórt, mert egy nagy hal megharapásakor minden a végtag súlyos elvágásával vagy akár a horgász halálával is végződhet;
• az alsó állkapocs alá vett nagyméretű harcsa könnyen kimozdíthatja a horgász kezét, ezért a halat először bottal kell elkábítani, és csak utána kell berángatni a csónakba.
• A 70 kg-nál nagyobb halakat a vízből való kiemelés nélkül kell a partra húzni, mert óriási ereje van, és a csónakba rángatva komoly sérülést okozhat a horgásznak.

Ezen egyszerű szabályok betartása megakadályozza az esetleges sérüléseket. Jobb egy nagy harcsára horgászni egy megbízható barát társaságában.

Tapasztalt halászok tippjei a fogás növeléséhez

A tapasztalt horgászok mindig adhatnak hasznos tanácsokat kezdő kollégáknak. A harcsa fogásakor a következő ajánlásokat kell követnie:

• a halásznak mindig többféle fúvókát kell viselnie;
• horgászat közben folyamatosan figyelnie kell a horgon lévő csali minőségét;
• a tározó fenekének megfelelő ismerete lehetővé teszi, hogy gazdag fogásra számítson;
• a csalinak ugyanazokat az állati összetevőket kell tartalmaznia, amelyek a horoghoz vannak rögzítve;
• harcsa horgászata előtt gondosan ellenőrizni kell a felszerelést a csomók és egyéb kapcsolatok erőssége szempontjából.

A megfelelően összeállított harcsafogó felszerelés lehetővé teszi, hogy megbirkózzon a több tíz kilogramm súlyú trófeákkal, és igazi örömet okoz a horgásznak a nagy halak elleni küzdelemben.