Sokunkban néha elhangzanak ezek a mondatok: „Miért van másoknak valami, ami nekem nincs?”, „Mitől leszek rosszabb?”, „Igen, nincs bennük semmi különleges!”. Dühösek vagyunk, de ritkán gondolunk az irigység pszichológiai jelentésére. Alexander Shakhov szociálpszichológus biztos abban, hogy lehetetlen megszabadulni ettől az érzéstől, de hasznos lehet számunkra.
Ha az interneten rákeresünk az irigység definíciójára, azonnal találunk idézeteket nagy gondolkodóktól. Vlagyimir Dahl, a leghíresebb orosz nyelvi szótár szerzője szerint ez is „bosszankodás valaki más jó vagy jó miatt”. Ez Spinoza filozófus szavaival élve: „nemtetszés valaki más boldogságának láttán, és öröm a saját szerencsétlenségében”. Démokritosz, egy még ősibb filozófus szerint ez az is, ami "az emberek közötti viszály kezdetét jelenti".
Mások sikerének két megközelítése
Minden embernek természetes vágya van, hogy összehasonlítsa magát másokkal. Hiába mondogatják nekünk, hogy rossz, nem hatékony és így tovább, ettől a vágytól lehetetlen megszabadulni. De a legfontosabb itt az, hogy hogyan kezeli egy ilyen összehasonlítás eredményét.
Például valaki sikeresebb volt nálad a munkában, az iskolában, a magánéletben vagy egy gyönyörű alak megalkotásában, és te megcsodálhatod. Gondolkozz: „Ez nagyszerű! Ha ez az ember megtette, akkor én is elérhetem ugyanezt." És kap egy erőteljes motivációs töltetet az úton, amit akar.
Az irigység a tehetetlenség érzését okozza, és negatív színezetű élmények együttese kíséri.
Egy másik lehetőség az, hogy belemerülsz az irigység mélységébe, és egyre mélyebbre merülsz benne, amíg el nem kezdi rombolni a pszichédet és az életedet.
Bárki, aki másokhoz hasonlítja magát, mindig felteszi a kérdést: „Miért van neki és nekem miért nincs?” És az irigység esetében megadja magának a választ: "Mert rosszabb vagyok." És ha valaki azt hiszi, hogy ő rosszabb, akkor elkezdi azt hinni, hogy soha nem fogja elérni, amit akar. Ezért az irigység fő mottója: „Másoknak megvan, de nekem soha nem lesz. Bárcsak nekik sem lenne!»
Érezze a különbséget a pozitív összehasonlítás korábbi példájával, amelynek mottója: "Másoknak van, és nekem is lesz."
Gyűlölet és önpusztítás
Az irigység a tehetetlenség érzését okozza, és erőteljes negatív színezetű élmények együttese kíséri. Az ember azért szenved, mert másoknak van valamije, amire szüksége van, de nem elérhető számára (ahogy ő maga gondolja).
Ezt az érzelmi energiát valahogy ki kell dobni, valami felé irányítani. Ezért az irigy ember gyakran gyűlölni kezdi az irigységének tárgyát, ahelyett, hogy saját életét megváltoztatná.
A nyíltan kifejezett gyűlölet azonban túlságosan nyilvánvalóvá tenné, hogy egy személy irigy. A körülötte lévők kicsinyesnek, elbizonytalanodónak látnák, megértenék, hogy rossz a jelleme, nevetnének rajta. Ezért a legtöbb irigy ember megpróbálja elfedni, leplezni valódi érzelmeit.
Mi az irigység pszichénkre gyakorolt hatásának általános sémája?
- Ez provokálja a rögeszmés gondolatok kialakulását.
- A tolakodó gondolatok negatív érzelmeket váltanak ki.
- Az irigy ember, akit rögeszmés gondolatok és negatív érzelmek tépnek szét, epés lesz (még az irigységtől zöldellt emberek között is van kifejezés). Konfliktusba kerül másokkal, egyedül marad és társadalmilag elszigetelt.
- A hosszú tartózkodás ebben az állapotban neurózisokhoz és pszichoszomatikus betegségekhez vezet, amelyek leggyakrabban az epehólyaghoz, a májhoz, a belekhez és a hasnyálmirigyhez kapcsolódnak.
Ez az önbecsülésről szól
A legfontosabb itt az irigység oka. Az alacsony önértékelésből fakad. Az irigy ember semmit sem tesz azért, hogy ugyanazt érje el, mint az irigységének tárgya: fél cselekedni. Fél, hogy nem fog sikerülni, mások észreveszik ezt, és rosszul bánnak vele.
Ez a fő módja az irigység leküzdésének. Nem mint olyannal kell harcolni - sokkal hatékonyabb lesz az önbecsülés növelése. És akkor az irigység egyre kevésbé fog meglátogatni.
Csak úgy csodálhatsz igazán másokat, ha felismered saját értékedet, egyediségedet és eredetiségedet.
Hiszen ha hiszel magadban, a jelentőségedben, akkor mások eredményeit tekintve megláthatod a saját fejlődésed lehetőségeit. Az irigység mérgező hatásaira pedig a legjobb gyógymód a többi ember iránti őszinte csodálat.
A kérdés azonban itt is az önbecsülésen nyugszik: csak úgy tudsz igazán csodálni másokat, ha ráébredsz saját értékedre, egyediségedre és egyediségedre.
Így az irigység egyértelmű jelzője annak, hogy dolgoznia kell az önbecsülésén. És akkor azok a „akarom, de biztosan nem kapom meg”, amelyek szenvedést okoztak, „akarom, és biztosan meg is fogom érni”.