A teljes igazság a "néma" verbális bántalmazásról

„Anya soha nem emelte fel a hangját nekem. Ha megpróbáltam elítélni nevelési módszereit – megalázó megjegyzéseket, kritikákat –, felháborodott: „Mit beszélsz! Soha életemben nem emeltem fel rád a hangomat!» De a verbális erőszak nagyon csendes lehet…” – mondja Anna, 45 éves.

„Gyerekként láthatatlannak éreztem magam. Anya megkérdezte, mit kérek vacsorára, aztán valami egészen mást főzött. Megkérdezte, hogy éhes vagyok-e, és amikor azt válaszoltam, hogy nem, elém tett egy tányért, megsértődött vagy mérges volt, ha nem eszem. Mindig ezt csinálta, bármilyen okból. Ha piros tornacipőt akartam, ő kéket vett. Tökéletesen tudtam, hogy a véleményem semmit sem jelent neki. Felnőttként pedig nem bízom a saját ízlésemben és ítéleteimben ”- vallja be Alisa, 50 éves.

Nem csak arról van szó, hogy a verbális bántalmazást kevésbé tartják traumatikusnak, mint a fizikai bántalmazást (ami egyébként nem igaz). Amikor az emberek a verbális bántalmazásra gondolnak, olyan személyt képzelnek el, aki szívszaggatóan sikoltoz, kontrollálhatatlanul és remeg a haragtól. De ez nem mindig a megfelelő kép.

Ironikus módon a verbális bántalmazás legrosszabb formái közül néhány ilyen. A hallgatás hatékony kigúnyolás vagy megalázó módszer lehet. Egy kérdésre vagy egy röpke megjegyzésre adott válasz csendje nagyobb zajt válthat ki, mint egy hangos tiráda.

Az ilyen erőszaknak kitett gyermek gyakran ellentmondásosabb érzelmeket él át, mint az, akit kiabálnak vagy sértegetnek. A harag hiánya zavart okoz: a gyermek nem tudja megérteni, mi van az értelmes hallgatás vagy a válasz megtagadása mögött.

Nagyon fáj, ha láthatatlan emberként kezelnek, mintha olyan keveset értenél, hogy nincs értelme még válaszolni is. Aligha van ijesztőbb és sértőbb, mint egy anya nyugodt arca, amikor úgy tesz, mintha nem venne észre téged.

A verbális bántalmazásnak többféle típusa létezik, amelyek mindegyike más-más módon érinti a gyermeket. Természetesen a következmények felnőttkorban visszhangzanak.

A verbális bántalmazást nem ritkán jelentik be, de nem beszélnek vagy írnak róla elég gyakran. A társadalom nagyrészt nincs tudatában annak messzemenő következményeinek. Törjük meg a trendet, és kezdjünk el az erőszak „néma” formáira összpontosítani.

1 A LÁTHATATLAN FÉRFI: AMIKOR MEGFIGYELŐDIK

A gyerekek gyakran másodkézből kapnak információkat az őket körülvevő világról és a benne lévő kapcsolatokról. A gondoskodó és érzékeny anyának köszönhetően a gyermek kezdi megérteni, hogy értékes és figyelmet érdemel. Ez lesz az egészséges önbecsülés alapja. Egy érzékeny anya viselkedésével egyértelművé teszi: „Jó vagy úgy, ahogy vagy”, és ez erőt és magabiztosságot ad a gyermeknek a világ felfedezéséhez.

A gyermek, akit az anya figyelmen kívül hagy, nem találja a helyét a világban, bizonytalan és törékeny.

Edward Tronicknak ​​és a „Passless Face” kísérletnek köszönhetően, amelyet csaknem negyven évvel ezelőtt végeztek, tudjuk, hogy az elhanyagolás milyen hatással van a csecsemőkre és a kisgyermekekre.

A kísérlet idején úgy vélték, hogy 4-5 hónapos korukban a gyerekek gyakorlatilag nem lépnek kapcsolatba az anyjukkal. Tronik videóra rögzítette, hogyan reagálnak a babák az anya szavaira, mosolyaira és gesztusaira. Aztán az anyának teljesen szenvtelenre kellett változtatnia az arckifejezését. A babák eleinte a megszokott módon próbáltak reagálni, de egy idő után elfordultak az érzéketlen anyától, és keservesen sírni kezdtek.

Kisgyerekekkel a minta megismétlődött. Ők is a megszokott módokon próbálták magára vonni anyjuk figyelmét, és amikor ez nem sikerült, elfordultak. A kapcsolat elkerülése jobb, mint figyelmen kívül hagyottnak, figyelmen kívül hagyottnak, szeretetlennek érezni.

Persze amikor az anyuka ismét mosolygott, a kísérleti csoportból érkeztek magukhoz a gyerekek, bár ez nem volt gyors folyamat. De ha egy gyermeket napi szinten figyelmen kívül hagynak, az nagyban befolyásolja a fejlődését. Kifejleszti a pszichológiai alkalmazkodás mechanizmusait – egy szorongó vagy elkerülő típusú kötődést, amely felnőttkoráig is megmarad.

2. HALÁLT CSEND: NINCS VÁLASZ

A gyermek szemszögéből a kérdésre adott elhallgatás nagyon hasonlít a figyelmen kívül hagyáshoz, de ennek a taktikának más az érzelmi következménye. A természetes reakció a harag és a kétségbeesés, amely arra irányul, aki ezt a taktikát alkalmazza. Nem meglepő, hogy a kérés/kijátszás séma (ebben az esetben a kérdés/elutasítás) a kapcsolat legmérgezőbb fajtája.

John Gottman családi kapcsolatok specialistája számára ez biztos jele a pár végzetének. Még egy felnőttnek sem könnyű, ha a partner nem hajlandó válaszolni, a védekezésre sehogyan sem tudó gyerek pedig rendkívül lehangoló. Az önbecsülésben okozott kár pontosan azon alapszik, hogy képtelenség megvédeni magát. Ráadásul a gyerekek magukat hibáztatják, amiért nem kapták fel szüleik figyelmét.

3. SÉRÜLŐ CSEND: megvetés és gúny

Hangemelés nélkül is lehet kárt okozni – gesztusokkal, arckifejezésekkel és egyéb non-verbális megnyilvánulásokkal: szemforgatással, megvető vagy sértő nevetéssel. Egyes családokban a zaklatás gyakorlatilag csapatsport, ha más gyerekek is bekapcsolódhatnak. A szülők kontrollálása vagy azok, akik a figyelem középpontjába akarnak kerülni, ezt a technikát használják a család dinamikájának kezelésére.

4. HÍVÁS ÉS NEM ADTAK: GÁZVILÁGÍTÁS

A gázgyújtás arra készteti az embert, hogy kétségbe vonja saját észlelésének objektivitását. Ez a kifejezés a Gaslight ("Gázfény") című film címéből származik, amelyben egy férfi meggyőzte a feleségét, hogy megőrül.

A gázvilágítás nem igényel kiabálást – csak ki kell jelentenie, hogy valamilyen esemény valójában nem történt meg. A szülők és a gyerekek közötti kapcsolatok kezdetben egyenlőtlenek, a kisgyerek a szülőt tekinti a legfőbb tekintélynek, így a gázvilágítás használata meglehetősen egyszerű. A gyermek nemcsak "pszicho"-nak tekinti magát, hanem elveszíti a saját érzéseibe és érzelmeibe vetett bizalmát. És ez nem múlik el következmények nélkül.

5. «A saját érdekedben»: csípős kritika

Egyes családokban mind a hangos, mind a halk bántalmazást a gyermek jellemének vagy viselkedésének hibáinak kijavításának szükségessége indokolja. Az éles kritikát, amikor minden hibát aprólékosan mikroszkóp alatt megvizsgálnak, az indokolja, hogy a gyerek „nem szabad arrogánsnak lenni”, „szerényebben viselkedni”, „tudni, ki itt a felelős”.

Ezek és más kifogások csak fedezékek a felnőttek kegyetlen viselkedésére. Úgy tűnik, hogy a szülők természetesen, nyugodtan viselkednek, és a gyermek kezdi úgy tekinteni, hogy méltatlan a figyelemre és a támogatásra.

6. TELJES CSEND: NINCS DICSÉRET ÉS TÁMOGATÁS

Nehéz túlbecsülni a kimondatlan erejét, mert ez tátongó lyukat hagy a gyermek lelkivilágában. A normális fejlődéshez a gyerekeknek mindenre szükségük van, amiről a hatalmukkal visszaélő szülők hallgatnak. Fontos, hogy a gyermek elmagyarázza, miért méltó a szeretetre és a figyelemre. Olyan szükséges, mint az élelem, a víz, a ruha és a tető a fejed felett.

7. ÁRNYÉKOK CSENDBEN: AZ ERŐSZAK NORMALIZÁLÁSA

Egy gyereknek, akinek nagyon kicsi a világa, minden, ami vele történik, mindenhol megtörténik. A gyerekek gyakran azt hiszik, hogy megérdemelték a verbális bántalmazást, mert „rosszak” voltak. Ez kevésbé ijesztő, mint elveszíteni a bizalmat valakiben, aki törődik veled. Ez az irányítás illúzióját kelti.

Az ilyen gyerekek még felnőttként is racionalizálhatják vagy normálisnak tekinthetik szüleik viselkedését, számos okból. Nőknek és férfiaknak egyformán nehéz felismerni, hogy azok az emberek, akik kötelesek szeretni őket, megbántották őket.