Megszöktek a háború elől. „Az internetről tanultam a kémiát adminisztrálni”

20 eltelt. A kielcei vasútállomásra érkezik a „sínen lévő kórház”, egy speciálisan felszerelt vonat Ukrajnából gyerekekkel. A kis betegek rákban és vérbetegségekben szenvednek. Köztük van a 9 éves sumyi Danyło, édesanyja, Julia és húga, Valeria is. A fiúnak szőrsejt-asztrocitómája van. Nincs járás, nincs érzés deréktól lefelé. Amikor kitört a háború, kemoterápiát kapott. Kezelése a St. Jude-nak, a Herosi Alapítványnak és a Lengyel Gyermekonkológiai és Hematológiai Társaságnak köszönhetően folytatódik, melynek vezetője prof. Wojciech Młynarski.

1. Danyło még nyolc éves sem volt, amikor rákot diagnosztizáltak nála. A daganat nyomásától a fiú deréktól lefelé elvesztette az érzését
2. Amikor az s megszállta Ukrajnát, Danyło kemoterápiát kapott. A családnak menekülnie kellett. A kezelés folytatása érdekében édesanyja maga adta be neki a cseppeket. Gyertyákkal és zseblámpákkal
3. Danyło édesanyja, Julia az internetről értesült a lehetséges megmentésről. A fiú veszélyes úton indult el az Unicorn Clinic felé. Marian Wilemski Bocheniecben
4. Mi folyik Ukrajnában? Kövesse élőben az adást
5. További információk a Onet honlapján találhatók

Menekülniük kellett a sz. „Az internetről tanultam a kémiát adminisztrálni”

Az ukrajnai Sumyból származó Danylo kisgyermek volt, amikor felfedezte, hogy szenvedélye a kerékpározás. Neki több is volt, arról álmodozott, hogy a jövőben kerékpáros lesz. Aztán valami rossz kezdett történni. Lábának izmai nem voltak hajlandók együttműködni, gyengülni kezdett. Szülei azonnal orvoshoz vitték. Vizsgálatok sorozata kezdődött, a fiút egyik szakértőtől a másikhoz küldték. Senki sem tudta, mi a probléma. A szülők azonban nem adták fel, és tovább keresték a válaszokat. Ezt 2021 márciusában találták meg. A diagnózis pusztító volt: szőrsejt-asztrocitóma. A daganat a fiú gerincvelőjében található. Ekkor még nyolc éves sem volt.

Danyłót egy kijevi kórházba szállították, ahol megműtötték. A daganatot eltávolították, de csak részben. A fiú lábadozik és rehabilitáción esett át, ami nem hozta meg a várt eredményt. A 2021-es ünnepi szezon újabb tragikus hírt hozott a családnak: a daganat újra növekedni kezdett. Ezért az orvosok úgy döntöttek, hogy kemoterápiát adnak a gyermeknek. Danyło kezelés alatt állt, amikor az Országunk megtámadta Ukrajnát. Csak két hete vitte magával.

A robbantások alatt Danyło a sumyi kórház ötödik emeletén tartózkodott. Valahányszor a szirénák jajgattak, a fiút egyedül kellett elviselni, majd felvinni az emeletre. Ezért radikális döntést kellett hozni: a család a beteg fiúval elindult a tőle 120 km-re lévő származási városba. A kialakult helyzet miatt az út 24 órát vett igénybe. Szüneteket kellett tartaniuk idegenek otthonában – jó emberek, akik menedéket adtak nekik.

– Amikor szülővárosunkba értünk, egyedül kellett folytatnunk a kemoterápiát – mondja Julia, Danyło édesanyja a Medonetnek adott interjújában. – Szakács vagyok, nem ápolónő vagy orvos. Fogalmam sem volt, hogyan csináljam. Az internetről tanultam a kémiát adminisztrálni. Nem volt áramunk, így minden gyertyával és zseblámpával történt. Csak így láthattam, hogy a folyadék eléri-e a fiam vénáját.

Danyłónak van egy 8 éves húga, Valeria. A kezelés alatt édesanyám úgy döntött, hogy elválasztja a testvéreket. A lány a nagymamánál kötött ki, ahol két hétig a pincében lakott.

- Nem tudta, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Nem volt se víz, se villany, se wc. Meg kellett küzdenie a vödörrel – mondja Julia.

Egy hónap és az első kemoterápia blokk után Julia az interneten értesült arról, hogy egy ukrajnai alapítvány szervezi meg a rákos gyermekek Lengyelországba történő evakuálását. Ahhoz azonban, hogy az utazás lehetséges legyen, a kis betegnek Kijevben vagy Lvivben kell lennie. A várost, amelyben voltak, körülvették s. A szökés nagy kockázattal járt – halottak holttestei voltak az utcákon, köztük gyerekek is.

– Akkoriban még nem voltak zöldfolyosók, amelyek lehetővé tették volna a városból való biztonságos kilépést. Az egyetlen lehetőség azoknak az embereknek a magángépkocsija volt, akik saját maguk szervezték meg Kijevbe utazásukat. Gerillaháború volt, nem volt garancia arra, hogy az átjáró biztonságos lesz. Bemehetnénk, de saját felelősségünkre. Nem tudtam, hogy élve eljutunk-e oda, de nem volt más választásunk.

Julia magával vitte Valeriát és Danyłót, és elindult. Férjét már behívták a hadseregbe. Amíg beteg fia az országban tartózkodott, viszonylag biztonságban volt. Közel lehet a családjához, barikádokat állíthat fel és védheti a várost. A gyerekek és a feleség távozása azt jelentette, hogy immár az ország bármely pontjára küldhetik misszióba.

A család szerencsésen eljutott Kijevbe, ahonnan Lvivbe szállították őket. A helyi kórház megszervezi a fiatal betegek kitelepítését Lengyelországba, ahol tovább folytatódhat a kezelésük.

– Danyło egészséges, boldog fiú volt. Egyetlen álmom az, hogy kezelést kapjon, hogy újra egészséges legyen és biciklizhessék. Amikor elvesztette az érzését, megkért, hogy tartsuk a nyeregben. A lábai nem működtek, lecsúsztak a pedálokról. Ragasztottuk ragasztószalaggal, hogy olyan érezhető legyen, mint régen. Ez egy horrorfilm, amelyet egyetlen családnak sem szabad átélnie. És van ez és a háború. Haza akarok menni Ukrajnába. Férjemnek, családomnak, szülőföldünknek. Nagyon hálás vagyok, hogy most Lengyelországban vagyunk, és Danyłót kezelni fogják. És imádkozom, hogy egyetlen lengyel anyának se kelljen keresztülmennie azon, amit én. Kérlek Istenem.

A Danyło út megállója, amely során sikerült találkoznom a fiúval és családjával, a Kielce melletti Bocheniecben található Marian Wilemski Unicorn Clinic volt. Innen a fiú Hollandiába megy, ahol szakemberek segítenek a gyógyulásában.

A cikk többi része a videó alatt érhető el.

Az egyszarvú szárnyai alatt. A klinika már több száz kis beteget fogadott

Mielőtt eljutok értük az Unicorn Klinikára. Marian Wilemski, nagyon nehéz élményre készülök. Hiszen ez egy olyan központ, ahová előző nap 21 Ukrajnából menekült család érkezett, és nemcsak a háborús traumákkal, hanem gyermekeik súlyos betegségeivel is megküzdött. A helyszínen ennek éppen az ellenkezője derül ki. Az egykori bocheniec „Wierna” üdülőközpont felújított szobáit és folyosóit örömteli zsongás, szaladgáló gyerekek és állandóan mosolygó arcok töltik meg. Orvosok, a Herosi Alapítvány önkéntesei, de fiatal betegek és családjaik is. És ezek nem csak látszat az akcióhoz: „újságíró jön”.

– Ez már a kilencedik konvoj, amelyet kaptunk – magyarázza Julia Kozak, St. Jude szóvivője. – Minden alkalommal egyre gördülékenyebben megy. Rendszeresen megtanuljuk, hogyan kell megszervezni, hogy hatékony és stresszmentes legyen. A betegek „ellenőrzése” a bejáratnál történik. Orvosok és nővérek vizsgálják meg őket tolmács kíséretében. Egy órán belül már a szobájukban vannak, nem sokkal ezután már lemehetnek együtt vacsorázni (vagy a szobájukban étkezhetnek, ha a gyermek állapota nem teszi lehetővé a szabad mozgást). Itt mindannyiunknak meg kellett tanulnunk a mosoly erejét. Vannak gondjaik, nehéz nekik. Az érzelmeinket nem adhatjuk hozzájuk. Ezért olyan szórakoztató itt – mindenki, még az orvosok és a nővérek is a gyerekekkel és a bolondokkal játszik. A cél az, hogy biztonságban érezzék magukat, nyugodtak és gondoskodva róluk – teszi hozzá.

Az Unicorn Clinic létezése egyedülálló történet, amelyet érdemes megismerni. Az egész úgy kezdődött, hogy az egyik St. Jude Children’s Research Hospital, a kábítószer. Marta Salek Kanadából érkezett Lengyelországba, hogy búcsút vegyen haldokló nagyapjától. Amikor partra szállt hazánkban, tudomást szerzett hazánk ukrajnai inváziójáról. Nem sokkal ezután telefonhívást kapott a főnökétől, aki megkérdezte, koordinálhatja-e az ukrajnai beteg gyerekek megsegítését, mert ő az egyetlen alkalmazott, aki legalább valamennyire tud lengyelül. A felettes nem is tudta, hogy Marta ott van. Aztán minden nagyon gyorsan történt. A doktornő (aki gyermekonkológiára specializálódott) felvette a kapcsolatot Małgorzata Dutkiewiczcel, a Hősök Alapítvány elnökével, aki teljesen furcsa volt számára.

– És amikor meghallottam, hogy St. Jude-nak szüksége van rám, szó szerint odafigyeltem. Nagyon tisztelem ezt a kórházat. Az épületben egy tábla áll, miszerint egyetlen gyereket sem utasítanak el, fajra és életkörülményekre való tekintet nélkül. És ami most Bocheniecben történik, az a legjobb, kézzelfogható bizonyíték erre. Március 4-én nyitották meg a rendelőt. Akkoriban, amikor Márta, aki ma olyan, mint egy nővérem, és akkor még teljesen idegen volt, eltemette a nagyapját. Ezért viseli Marian Wilemski nevét – emlékének tisztelegve. És az egyszarvú? Mágikus gyógyító tulajdonságairól ismert mitikus állat. Ezt a varázslatot szeretnénk segíteni.

A bocheniec-i klinika nem egészségügyi központ. Ez nem egy kórház, ahol terápiás folyamat zajlik.

– Mi egy trióközpont vagyunk, ahová stabil állapotú gyerekek járnak – magyarázza Salek Márta. – Amikor a határon kiderül, hogy azonnali kórházi kezelést igényelnek, nem Bocheniecbe mennek, hanem közvetlenül valamelyik lengyelországi posztra. A mi feladatunk a gyermekek felvétele, diagnosztizálása, majd átirányítása egy adott intézménybe. Mára ezek nagyrészt Lengyelországon kívüli központok. Nem azért, mert itt túl kicsik a lehetőségek. A lengyel onkológia nagyon magas szinten van. De ne feledjük, hogy a lengyel rendszer már kapott kb. 200 kis beteg Ukrajnából. Csak fogynak a helyek – egészíti ki.

„Ezek a gyerekek a legkényesebb betegek. Nem tudjuk, hogy a háború milyen hatással lesz a kezelésükre »

A kanadai Marta Salek nem az egyetlen külföldi szakember, aki gyermekekkel foglalkozik Bocheniecben. Alex Müller német gyermekonkológus is a csapat tagja.

– Megtudtam, hogy segítségre van szükségünk, és három napon belül Lengyelországban voltam – mondja. – Leukémiás, különféle daganatos, hematológiai betegségekben szenvedő gyermekeink vannak. Nem arról van szó, hogy csak meghatározott egészségügyi állapotú betegeket fogadunk be. Azt sem különböztetjük meg, hogy újonnan diagnosztizált daganatokról van-e szó, vagy a már bevezetett kezelés folytatásáról van szó.

A gyerekek egy lvivi kórházból mennek Bocheniecbe, de Ukrajna különböző régióiból érkeznek. A lvivi központ egyfajta kiindulópont azoknak a családoknak, akik hallottak a klinikáról. És ez a hír jó hírként száll szájról szájra.

- A lvivi orvosok elképesztő munkát végeznek a kezelés folytatásában ebben a szélsőséges helyzetben. Ukrajnában semmi sem működik úgy, mint régen, de nekik köszönhetően valóban megmarad a kezelés folyamatossága. Sőt, betegségkártyáik lefordításával készítik fel a betegeket a lengyelországi indulásra. Ennek eredményeként nem kell aggódnunk az ukrán nyelvű fordítás miatt. Minden fontos információt azonnal megkapunk – magyarázza.

A szakember azt is hangsúlyozza, hogy magán az onkológiai kezelésen kívül pszichológiai segítségre is szükség lesz a gyerekeknek és hozzátartozóiknak a háborús traumával kapcsolatban.

– Ezek a gyerekek a legkényesebb betegek. A legérzékenyebbek, akik kényelemérzetet igényelnek a kezelés során. Természetesen a stressz megterheli a szervezetet. Nem tudjuk, hogy a háború milyen hatással lesz a kezelésükre. Egyikünk sem tudja felfogni, mit éreznek ezek a gyerekek és családjaik. Szerintem el sem tudjuk képzelni. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy most jobb legyen a helyzet. De minden bizonnyal a szigorúan orvosi segítségen kívül pszichológiai támogatásra is szükség lesz.

A klinika működése a világ minden tájáról érkező adományoknak köszönhetően lehetséges. Mindenki hozzájárulhat a Herosi Alapítvány számlájára történő adományozással:

1. PKO BP SA: 04 1020 1068 0000 1302 0171 1613 Fundacja Herosi, 00-382 Varsó, Solec 81 B, lok. A-51

Lásd még:

1. Ingyenes orvosi segítség Ukrajnából érkezőknek. Hol találhat segítséget?
2. Megszakította a kezelést, hogy elszökjön Ukrajnából. Lengyel orvosok 3D protézist ültettek be
3. Egy harkovi gyógyszerész túlélte a robbantást. Súlyos arcsérülések ellenére is működik