Remegés

A tremor a test vagy egyes részei akaratlan remegésének folyamata. Az idegimpulzusok és az izomrostok összehúzódása szabályozza. A tremor leggyakrabban az idegrendszer kóros elváltozásainak tünete, de lehet epizodikus is, edzés vagy stressz után jelentkezik. Miért jelentkezik a remegés, szabályozható-e és mikor forduljak orvoshoz?

Az állam általános jellemzői

A tremor egy akaratlan ritmikus izomösszehúzódás, amelyet egy személy nem tud kontrollálni. A folyamatban egy vagy több testrész vesz részt (leggyakrabban a végtagokban, ritkábban a fejben, hangszálakban, törzsben fordul elő). Az idősebb korosztályú betegek a legérzékenyebbek a kaotikus izomösszehúzódásokra. Ennek oka a szervezet gyengülése és a kapcsolódó betegségek. Általában a tremor nem jelent komoly veszélyt az életre, de jelentősen csökkenti a minőségét. A remegés olyan erős lehet, hogy lehetetlenné teszi az ember számára, hogy felemeljen apró tárgyakat vagy nyugodtan aludjon.

A fejlődés lehetséges okai

A legtöbb esetben a remegést trauma vagy kóros folyamatok okozzák az agy mozgásért felelős mélyrétegeiben. Az akaratlan összehúzódások szklerózis multiplex, stroke, neurodegeneratív betegségek (például Parkinson-kór) tünete lehet. Vese-/májelégtelenségre vagy a pajzsmirigy működési zavarára is utalhatnak. Az orvosi gyakorlatban gyakran előfordul a genetikai tényezők miatti tremor hajlam.

Néha a remegés nem betegséget jelez, hanem a szervezet védekező reakciója a külső ingerekre. Közülük - higanymérgezés, alkoholmérgezés, erős érzelmi stressz. Ebben az esetben a remegés rövid ideig tart, és az ingerrel együtt eltűnik.

A remegés soha nem fordul elő ok nélkül. Ha nem tudja megmagyarázni a remegés eredetét, vagy intenzitása ijesztőnek tűnik, forduljon orvoshoz.

Az akaratlan összehúzódások osztályozása

Az orvosok a remegést 4 kategóriába sorolják: elsődleges, másodlagos, pszichogén és remegés a központi idegrendszer betegségeiben. Az elsődleges remegés a test természetes védekező reakciójaként jelentkezik hidegre, félelemre, mérgezésre, és nem igényel kezelést. A fennmaradó kategóriák olyan súlyos betegségek megnyilvánulása, amelyek orvosi ellátást igényelnek.

Osztályozás az előfordulási mechanizmus szerint

Remegés csak két esetben alakulhat ki – az aktivitás idején vagy az izmok relatív pihenésekor. Az akció tremor (akció) az izomrostok akaratlagos összehúzódása során vált ki. Az idegrendszer által az izomnak küldött jelhez több további impulzus kapcsolódik, amelyek remegést okoznak. A cselekvési tremor lehet testtartási, kinetikus és szándékos. Testtartási remegés testhelyzet tartásakor, kinetikus remegés a mozgás pillanatában, szándékos remegés pedig célhoz közeledve (például amikor megpróbál elvenni valamit, megérinti az arcot/más testrészt).

A nyugalmi tremor csak ellazult állapotban jelentkezik, mozgás közben eltűnik vagy részben eltompul. Leggyakrabban a tünet progresszív neurológiai betegségre utal. A betegség előrehaladtával az ingadozások amplitúdója lassan növekszik, ami súlyosan rontja az életminőséget és korlátozza az ember funkcionalitását.

A tremor típusai

A tremor fő típusai a következők:

1. Fiziológiai remegés. Leggyakrabban a kezekben lokalizálódik, és gyakorlatilag nem érzi az ember. Rövid távú jellegű, és szorongás, túlmunka, alacsony hőmérsékletnek való kitettség, alkoholmérgezés vagy vegyi mérgezés hátterében fordul elő. Emellett a fiziológiás remegés is mellékhatása lehet az erős gyógyszerek használatának.
2. Disztonikus remegés. Az állapot jellemző a dystoniás betegekre. A legtöbb esetben disztóniás testhelyzet hátterében fordul elő, és a betegség kialakulásával fokozatosan fokozódik.
3. neuropátiás tremor. Posturális-kinetikus remegés, amelyet leggyakrabban genetikai hajlam okoz.
4. Esszenciális tremor. A legtöbb esetben a kézben lokalizált kétoldalú. Az izomösszehúzódások nemcsak a karokat fedhetik le, hanem a törzset, a fejet, az ajkakat, a lábakat, sőt a hangszálakat is. Az esszenciális tremor genetikai úton terjed. Gyakran kíséri enyhe fokú torticollis, a végtagok izomtónusa, írás közbeni görcs.
5. Iatrogén vagy gyógyszeres remegés. Mellékhatásként jelentkezik a kábítószer-használat vagy az orvos szakképzetlen intézkedései miatt.
6. Parkinson-kóros remegés. Ez az úgynevezett „remegő pihenés”, amely mozgás vagy bármely más tevékenység pillanatában gyengül. A tünet a Parkinson-kórra jellemző, de más, parkinsonizmus szindrómával járó betegségekben is előfordulhat (például multiszisztémás atrófiával). Leggyakrabban a kézben lokalizálódik, néha a lábak, az ajkak, az áll vesznek részt a folyamatban, ritkábban a fej.
7. Cerebelláris remegés. Ez szándékos remegés, ritkábban testhelyzetben nyilvánul meg. A test részt vesz a remegés folyamatában, ritkábban a fej.
8. Holmes remegés (rubrális). A nyugalomban fellépő akaratlan testtartási és kinetikus összehúzódások kombinációja.

A terápia jellemzői

Az izomösszehúzódások nem mindig igényelnek kezelést. Néha megnyilvánulásaik annyira jelentéktelenek, hogy az ember nem érez sok kényelmetlenséget, és továbbra is a szokásos ritmusban működik. Más esetekben a megfelelő kezelés keresése közvetlenül a diagnózistól függ.

Hogyan diagnosztizálható a tremor?

A diagnózis alapja a beteg kórtörténetének tanulmányozása, fiziológiai és neurológiai vizsgálata. A fiziológiai vizsgálat szakaszában az orvos feltárja a tremor kialakulásának, lokalizációjának és megnyilvánulásainak mechanizmusát (amplitúdója, gyakorisága). A betegség teljes képének összeállításához neurológiai vizsgálat szükséges. Talán az akaratlan remegés beszédzavarral, fokozott izommerevséggel vagy egyéb rendellenességekkel jár.

Az első vizsgálat után az orvos beutalót ad ki általános vizelet- és vérvizsgálatra, biokémiai vérvizsgálatra. Ez segít megszüntetni a remegés kialakulásához szükséges anyagcsere-tényezőket (például a pajzsmirigy működési zavarát). A későbbi diagnosztikai manipulációk a beteg egyéni jellemzőitől függenek. Például egy szakember elektromiogramot (EMG) írhat fel. Az EMG egy módszer az izomaktivitás és az izom stimulációra adott válaszának tanulmányozására.

Agysérülések esetén beutalót adnak CT-re vagy MRI-re, erős remegéssel (az ember nem tudja tartani a tollat/villát) – funkcionális vizsgálatra. A páciensnek felajánlják egy gyakorlatsor elvégzését, amely szerint az orvos értékeli az izmok állapotát és az idegrendszer reakcióját egy adott feladatra. A gyakorlatok nagyon egyszerűek – érintse meg az orrát az ujjbeggyel, hajlítsa meg vagy emelje fel a végtagot, és így tovább.

Orvosi és sebészeti kezelés

Az esszenciális tremor béta-blokkolóval kezelhető. A gyógyszer nemcsak normalizálja a vérnyomást, hanem megszünteti az izmok stresszét is. Ha a szervezet nem hajlandó reagálni a béta-blokkolóra, az orvos speciális görcsoldó gyógyszereket írhat fel. Más típusú remegés esetén, ha a fő kezelés még nem működött, és a lehető leghamarabb meg kell szabadulnia a tremortól, nyugtatókat írnak fel. Rövid távú eredményeket adnak, és álmosságot, koordináció hiányát és számos nem kívánt mellékhatást okozhatnak. Ezenkívül a nyugtatók rendszeres használata függőséget okozhat. Botulinum toxin injekció vagy nagy intenzitású fókuszált ultrahang is alkalmazható terápiás célokra.

Ne végezzen öngyógyítást. Szigorúan kövesse az orvos ajánlásait, ne változtassa meg a feltüntetett adagokat, hogy ne súlyosbítsa a helyzetet.

Ha az orvosi kezelés hatástalan, az orvosok sebészeti módszereket alkalmaznak - mély agyi stimulációt vagy rádiófrekvenciás ablációt. Ami? A mély agystimuláció olyan sebészeti beavatkozás, amelynek során pulzáló készüléket helyeznek be a mellkas bőre alá. Elektródákat állít elő, a talamuszba (a mozgásért felelős mély agyi struktúra) küldi, és ezáltal megszünteti a remegést. A rádiófrekvenciás abláció felmelegíti a talamusz idegét, amely az akaratlan izomösszehúzódásokért felelős. Az ideg legalább 6 hónapig elveszíti impulzusgeneráló képességét.

Orvosi prognózis

A tremor nem életveszélyes állapot, de jelentősen befolyásolhatja az életminőséget. A napi rutin tevékenységek, mint a mosogatás, evés, gépelés nehézségeket okoznak, vagy teljesen lehetetlenek. Ezenkívül a remegés korlátozza a szociális és fizikai aktivitást. Egy személy megtagadja a kommunikációt, a szokásos foglalkoztatást, hogy elkerülje a kínos helyzeteket, zavart és egyéb dolgokat.

Az orvosi prognózis a ritmikus összehúzódások kiváltó okától, azok változatosságától és a szervezet egyéni jellemzőitől függ. Például az esszenciális tremor megnyilvánulásai az életkorral növekedhetnek. Ezenkívül bizonyíték van arra, hogy az önkéntelen reszketés más neurodegeneratív állapotok (például Alzheimer-kór) kialakulásának fokozott kockázatával jár. A fiziológiás és gyógyszeres remegés könnyen kezelhető, így a prognózis számukra kedvező, de az örökletes tényezők kiküszöbölése sokkal nehezebb. A legfontosabb dolog az, hogy időben konzultáljon orvosával és kezdje el a terápiát.