tartalom
😉 Üdvözlök mindenkit, aki vicces történeteket keresve bolyongott ide! „Az ifjú házasok nászéjszakája” – ez két mulatságos esemény az életből. „A múlt maradványai” és „Feleség helyett anyós”.
Nász este: két történet
Az első történet „A múlt maradványa”
A szülők azt tanácsolták, hogy béreljünk egy szállodai szobát a nászéjszakánkra. A szállodát hangosan mondják. Az ágyon „Egészségügyi Minisztérium” bélyegzővel ellátott kormányzati lepedők, a zuhanyban csak hideg a víz. És mindennek a tetejébe – a függönyök nem záródnak be, és egy közeli építkezés reflektorfénye világít be az ablakon.
Felálltam egy székre, és úgy döntöttem, jobban elhúzom a függönyt. A feleség alulról nézte, megadják-e a gyűrűk a párkányon vagy sem. És hirtelen letört a karnis azon az oldalon, ahol a feleség állt, és egyenesen a szemébe repült. – tanácsoltam.
Kivettek egy üveg pezsgőt a fagyasztóból, és ivás helyett a szemre kenték. Reggelre a fiatal feleség arcán tetemes zúzódás volt. Látnia kellett volna, hogy a szálloda személyzete milyen pillantásokat vetett ránk, amikor visszaadtuk a kulcsot! Azt mondják, a nászéjszaka viharos volt, a „lámpásait” is felakasztotta…
És anyám, amikor hazajöttünk, mindent megértett a maga módján. Félrevitt, és halkan így szólt: „Fiam, elnézést, hogy közbeszólok, de ezek a múlt emlékei. Lehet, hogy nem szűz, de ez nem ok arra, hogy elengedje a kezeit! ”
Hadd magyarázzam el a párkányt, de úgy érzem: nem hiszem. A többiek pedig valamiért szintén gyanakodva reagáltak a magyarázataimra. Aztán belefáradtunk a kifogások keresésébe. Így mindenki azt válaszolta: „A férjem megvert!”
A második történet „Anya feleség helyett”
Az esküvő előtt a rokonok elkezdtek hozzánk jönni pasával, így nem volt hol találkozni, és nem volt idő. Itthon minden zsúfolásig meg van tömve, még egy uráli unokatestvér is alszik a konyhában, a spájzban pedig egy szentpétervári néni.
Az esküvő utáni másnap reggel pedig egy SV-kocsival kellett kirándulnunk. Az esküvői vacsorán pasa csendben a térdemre tette a kezét, és még a menyasszonyi ruha alá is sikerült bebújnia. Úgy érezzük – egyszerűen nem fogjuk megélni a vonat indulását, ez a vágy lett úrrá rajtunk! Egy gondolat: amint mind eltűntek valahol…
Végül a lakásomhoz értünk. A rokonok csomagolni kezdtek, és még néhány óra volt hátra a vonat indulásáig. A szülők szobájában kaptunk helyet. Nem sikerült mást tennünk, mint egy csókba olvadni a fürdőszobában. Aztán ott kezdett el törni egy borongós apuka, meg kellett szakítanom a csókot.
Megvártam míg mindenki elalszik, kimentem az erkélyre levegőzni. És hirtelen a szobából, ahol az ifjú feküdt, szívszorító női kiáltás hallatszott: "Engedj el, te barom !!!" Sikítani rohantam, anyám pedig libbenő pongyolában szaladt ki elém. Egy ijedt pasa ült az ágyon.
Mint kiderült, a félálmos anyuka vécére ment, majd megszokásból befordult a saját hálószobájába. A gyulladt pasa, nem értve, a karjába ragadta, az ágyra dobta, és szenvedélyesen a fülébe súgta: „Végre! Most halálra foglak szarni! "
A nászéjszaka hátralévő részét az állomáson töltöttük. Amint beléptek a fülkébe, leeresztették a függönyt, bezárkóztak, és a kerekek zajára majdnem egy napig szerették egymást.
😉 Ha tetszettek az „Új házasok nászéjszakája” történetei, kérjük, ossza meg a közösségi oldalakon.