Még a legmelegebb és leggyengédebb üzenet is nagyon kiábrándító lehet, ha rosszul írják le. Úgy tűnik, a sorok között megtudunk valamit a levél írójáról. Pontosan mit? És miért idegesítenek minket ennyire mások gépelési hibái?
A nyelvtani pedánsok és a helyesírási „sovinisták” évtizedek óta jósolják az irodalmi nyelv hanyatlását. Üzenetküldők, közösségi hálózatok, a hírhedt T9 okostelefonokon… Az írástudás sávja lefelé halad – és ez tény. De jót tesz a beszédészlelésnek?
A nyelv életünk számos területén óriási szerepet játszik. Vannak, akiknél szinte allergiás reakció alakul ki a hibákra, és azonnal elkezdik ragasztani a címkéket: az analfabéta írás félművelt embert jelent, kulturálatlan, intelligens embert.
Egy nemrégiben készült tanulmány azt mutatja, hogy az ilyen ítélkező magatartás sokat elárul arról, hogy ki értékeli mások írástudását. Julie Boland és Robin Queen, a Michigani Egyetem nyelvészei arra vállalkoztak, hogy kiderítsék, mennyire eltérően reagálnak az emberek az írásbeli hibákra.
A vizsgálat során 83 válaszadó értékelte a szobatársat kereső fiktív bérlők hirdetéseit. A tartalom mindig ugyanaz, a helyesírás viszont más: elírások, nyelvtani hibák kerültek a szövegekbe.
A nyomdai hibák kisebbek voltak, „figyeletlenül” (például „körülbelül” a „körülbelül”) helyett. Nem változtatták meg a leírtak jelentését – agyunk olvasta az eredeti jelentést. Míg a nyelvtani hibák („te vagy” a „tiéd” helyett) néha teljesen megváltoztatták a szöveg jelentését.
Az introvertált és hallgatag embereket jobban idegesítik a hibák, mint az extrovertáltakat.
Ezután az olvasott szövegek alapján az alanyoknak értékelniük kellett, hogy szimpatikusnak, okosnak vagy megbízhatónak találták-e az adott jelöltet. Az értékelések a szakértők szerint nem az értékeltek iskolai végzettségéhez, életkorához kapcsolódnak, hanem az értékelők személyiségéhez.
Először egy kérdőív kitöltésére kérték őket. Ezután a karaktereiket az „Öt nagy” klasszikus pszichológiai modelljével korrelálták: neuroticizmus, extraverzió, nyitottság az élményre, együttműködés (alkalmazkodás), lelkiismeretesség (tudatosság).
Vizsgálatuk során Boland és Quinn azt találta, hogy az introvertált és hallgatag embereket jobban idegesítik a hibák, mint az extrovertáltakat.
A neurotikus embereket nem zavarják a nyelvi hibák, a lelkiismeretes, de kevésbé nyitott emberek pedig különösen nem szeretik a gépelési hibákat. Általában elviselhetik a nyelvtani hibákat. A veszekedő és intoleráns emberek pedig „allergiát” mutattak a nyelvtani hibákra.
A nyelv helyes kezelése nemcsak egymás jobb megértése érdekében szükséges, hanem a professzionalizmus ismérvének számít.
Természetesen a tanulmány eredményei nem lesznek képesek komolyan befolyásolni a valós életet. Pedig a nyelv helyes kezelése nemcsak az egymás jobb megértéséhez szükséges, hanem a szakmaiság ismérveként is számít.
Például egyes munkáltatók az alkalmazottak írástudásuk alapján bíznak vagy nem bíznak azokban. És még állásra jelentkezéskor is helyesírási teszten szűrik ki a jelölteket.
A személyes levelezésben a nyelvtani hibák megölhetik a kapcsolatot. A helyesen és jól megválasztott szavak, hibák nélkül befolyásolhatják a potenciális partner kiválasztását. A „lusta” üzenetek népszerűségének hátterében, amelyek szerzői nem hajlandóak időt szánni a hibák kijavítására, az írástudók szexisebbnek tűnnek.