Fűzfakorbács (Pluteus salicinus) fotó és leírás

Fűzfakorbács (Pluteus salicinus)

• Rhodosporus salicinus;
• Pluteus petasatus.

A fűzfakorbács (Pluteus salicinus) a Plyutey nemzetségbe és a Plyuteev családba tartozó gomba. Vasser mikológus ezt a gombafajtát ehető, de kevéssé vizsgált fajként írja le. Néhány évvel később ugyanez a szerző úgy írja le ezt a gombát, mint az amerikai példányt, és a fűzfakorbácsot hallucinogénnek minősíti. Összetételében számos olyan anyagot találtak, amelyek hallucinációk kialakulását váltják ki, beleértve a pszilocibint.

Külső leírás

A fűzköpés termőteste kalaplábú. Húsa törékeny, vékony, vizes, fehéresszürke vagy fehér színű, a lábszár környékén belülről laza, törve enyhén zöldes színűvé válik. Az illata és íze lehet kifejezetlen, vagy meglehetősen gyenge, ritka.

A kalap átmérője 2–5 cm (néha – 8 cm), kezdetben kúpos vagy domború alakú. Kifejlett termőtestekben laposan elterülő vagy laposan domborúvá válik. A kalap középső részén gyakran észrevehető egy vékonyan pikkelyes, széles és alacsony gumó. A fűzfakorbács gombakalapjának felülete fényes, sugárirányban rostos, a rostok valamivel sötétebb színűek, mint a főárnyalat. A leírt gomba kalapjának színe lehet szürkés-zöld, barnásszürke, szürkéskék, barna vagy hamuszürke. A kupak szélei gyakran élesek, magas páratartalom mellett csíkossá válik.

A gomba szárának hossza 3-5 (néha 10) cm, átmérője pedig általában 0.3-1 cm. Gyakran hengeres alakú, hosszirányban rostos, az alap közelében kissé megvastagodhat. A láb szerkezete egyenletes, csak esetenként ívelt, törékeny húsú. Színe – fehér, fényes felületű, egyes termőtestekben szürkés, olíva, kékes vagy zöldes árnyalatú lehet. A régi termőtesteken gyakran észrevehetők kékes vagy szürkés-zöld foltok. Ugyanezek a jelek jelennek meg erős nyomással a gomba pépén.

A gombás himenofor – lamellás, kicsi, gyakran elhelyezett tányérokból áll, amelyek kezdetben krém vagy fehér színűek. Az érett spórák rózsaszínesek vagy rózsaszínes-barnák lesznek. Nagyjából ellipszoid alakúak és sima szerkezetűek.

Vágós évszak és élőhely

A fűzfa csigák aktív termése a júniustól októberig tartó időszakra esik (meleg éghajlati körülmények között termesztve a gomba kora tavasztól késő őszig hoz gyümölcsöt). A leírt gombafajok főleg vegyes és lombhullató erdőkben teremnek, a nedves területeket kedvelik, a szaprotrófok kategóriájába tartoznak. Gyakran magányos formában található. Ritkán fűzfa szempillák láthatók kis csoportokban (több termőtest egymás után). A gomba a fák lehullott levelein, a gyökerek közelében, fűz, éger, nyír, bükk, hárs és nyár fáknál nő. Néha tűlevelű fák (beleértve a fenyőket vagy lucfenyőket is) fáján fűzfakorbács is látható. A fűzfakorbácsot széles körben használják Európában, Észak-Amerikában, Ázsiában és Észak-Afrikában. Ezt a gombafajtát a Kaukázusban, Kelet-Szibériában, Kazahsztánban, hazánkban (európai rész), a Távol-Keleten is láthatjuk.

Ehetőség

A fűzfakorbács (Pluteus salicinus) az ehető gombák közé tartozik, de kis mérete, gyenge, kifejezetlen íze és ritkasága miatt nem lehet gyűjteni és élelmiszerként felhasználni.

Hasonló típusok és különbségek tőlük

A fűzfa lándzsa ökológiája és morfológiai jellemzői lehetővé teszik, hogy még egy tapasztalatlan gombaválasztó is megkülönböztesse ezt a fajt a leírt nemzetség más gombáitól. Lábán jól láthatóak a nagy kékes vagy zöldesszürke foltok. Az érett termőtestekben a szín kékes vagy zöldes árnyalatot kap. De mindezek a jelek többé-kevésbé kifejezettek lehetnek, a fűzfakorbács termőtesteinek növekedési helyétől függően. Igaz, néha a szarvasköpések kisebb példányai, amelyek világos színűek, kapcsolódnak ehhez a gombához. Mikroszkópos vizsgálat során mindkét minta könnyen megkülönböztethető egymástól. A szarvasköpésnek a leírt fajhoz hasonlóan nincs csatja a micéliumon. Ezenkívül a fűzköpések a szarvasköpetektől a látható színváltozás lehetőségében, valamint a kalap sötétebb árnyalatában különböznek.

Egyéb információk a gombáról

A gomba általános neve – Pluteus a latin szóból származik, amelyet szó szerint „ostrompajzsnak” fordítanak. A salicinus kiegészítő jelző is a latin szóból származik, és fordításban „fűzfa”-t jelent.