Xylaria hypoxylon (Xylaria hypoxylon)
- Osztály: Ascomycota (Ascomycetes)
- Alosztály: Pezizomycotina (Pezizomycotins)
- Osztály: Sordariomycetes (Sordariomycetes)
- Alosztály: Xylariomycetidae (Xylariomycetes)
- Rend: Xylariales (Xylariae)
- Család: Xylariaceae (Xylariaceae)
- Rúd: Xylaria
- Típus: Xylaria Hypoxylon (Xylaria Hypoxylon)
:
- Clavaria hypoxylon
- Gömb hipoxilon
- Xylaria Hypoxylon
A Xylaria Hypoxylont „szarvas szarvként” is ismerik (nem tévesztendő össze a „szarvas szarvával”, a xylaria esetében egy hím szarvas, „hím szarvas” szarváról beszélünk), egy másik elnevezés honosodott meg Angol nyelvű országok: „burnt wick” (gyertya-tubák).
A termőtestek (aszkokarpok) hengeresek vagy laposak, 3-8 centiméter magasak és 2-8 milliméter szélesek. Lehetnek egyenesek, de gyakrabban hajlottak és csavartak, általában enyhén elágazóak, gyakran szarvasagancsra emlékeztető alakúak. Felső részén lapított, alsó részen hengeres, fiatal példányokon is fekete, bársonyos.
A fiatal példányokat teljesen beboríthatják ivartalan spórák (konídiumok), amelyek fehér vagy szürkés porszerű bevonatként jelennek meg, mintha a gombát liszttel hintették volna be.
Később, ahogy fejlődnek, az érett aszkárpok fekete, szénszínt kapnak. A felszínen sok lekerekített „dudor” alakul ki – peritécia. Ezek kis, lekerekített spórákat hordozó struktúrák apró lyukakkal vagy oszteolokkal az ivarspórák (aszkospórák) felszabadítására.
Az aszkospórák vese alakúak, feketék és simaak, 10-14 x 4-6 µm méretűek.
Pép: fehér, vékony, száraz, kemény.
Szeptembertől fagyig, kis csoportokban, ritkán lombhullató és ritkábban tűlevelű fajok tuskóin, korhadó faanyagán. A termőtest egész évig eltarthat.
A gomba nem mérgező, de kis mérete és nagyon kemény húsa miatt ehetetlennek számít.
Xylaria polymorpha (Xylaria polymorpha)
A fejlődés korai szakaszában kedvezőtlen körülmények között némileg hasonló lehet, de általában nagyobb, vastagabb és nem ágazik el, mint a Xylaria Hypoxilone.
Fotó a cikkben: Snezhanna, Maria.
Fotó a galériában: Marina.