Néha úgy tűnik számunkra, hogy az éghajlatváltozás csak a szárazföldet érinti: egyre gyakrabban fordulnak elő erdőtüzek és szörnyű hurrikánok, az aszályok pedig tönkreteszik az egykor zöldellő tájakat.
De valójában az óceánok mennek keresztül a legdrámaibb változásokon, még ha szabad szemmel nem is vesszük észre. Valójában az óceánok nyelték el az üvegházhatású gázok kibocsátása által okozott többlethő 93%-át, és nemrégiben kiderült, hogy az óceánok 60%-kal több hőt nyelnek el, mint azt korábban gondolták.
Az óceánok szén-nyelőként is funkcionálnak, és az emberi tevékenységből a légkörbe kerülő szén-dioxid mintegy 26%-át tartják vissza. Ahogy ez a felesleges szén feloldódik, megváltoztatja az óceánok sav-bázis egyensúlyát, így kevésbé lakhatóak a tengeri élet számára.
És nem csak az éghajlatváltozás az, ami a virágzó ökoszisztémákat kopár vízi utakra változtatja.
A műanyagszennyezés az óceánok legtávolabbi zugait is elérte, az ipari szennyezés súlyos méreganyagok folyamatos beáramlásához vezet a vízi utakba, a zajszennyezés egyes állatok öngyilkosságához vezet, a túlhalászás pedig csökkenti a halak és más állatok populációit.
És ez csak néhány probléma, amellyel a víz alatti lakosok szembesülnek. Az óceánokban élő fajok ezreit fenyegetik folyamatosan új tényezők, amelyek közelebb viszik őket a kihalás széléhez.
Meghívjuk Önt, hogy ismerkedjen meg öt tengeri állattal, amelyek a kihalás szélén állnak, és hogy miért kerültek ilyen helyzetbe.
Narwhal: klímaváltozás
A narválok a cetek rendjébe tartozó állatok. A fejükből kiálló szigonyszerű agyar miatt úgy néznek ki, mint egy vízi egyszarvú.
És, mint az egyszarvúak, egy nap csak képzeletté válhatnak.
A narválok sarkvidéki vizekben élnek, és az év öt hónapját töltik a jég alatt, ahol halra vadásznak, és felmásznak a repedésekre levegőért. Ahogy a sarkvidéki jég olvadása felgyorsul, a halászhajók és más hajók behatolnak táplálkozási területeikre, és nagyszámú halat vesznek magukhoz, csökkentve a narválok táplálékellátását. Hajók is megtöltik a sarkvidéki vizeket soha nem látott mértékű zajszennyezéssel, ami megterheli az állatokat.
Ezenkívül a kardszárnyú bálnák északabbra kezdtek úszni, közelebb a melegebb vizekhez, és gyakrabban kezdtek vadászni narválokra.
Zöld tengeri teknős: túlhalászás, élőhely elvesztése, műanyag
A vadon élő zöld tengeri teknősök akár 80 évig is élhetnek, békésen úsznak szigetről szigetre, és algákkal táplálkoznak.
Az elmúlt években azonban ezeknek a teknősöknek az élettartama drasztikusan lecsökkent a halak járulékos fogása, a műanyagszennyezés, a tojásgyűjtés és az élőhelyek pusztulása miatt.
Amikor a halászhajók hatalmas vonóhálókat dobnak a vízbe, rengeteg tengeri állat, köztük teknősök esnek ebbe a csapdába és meghalnak.
A műanyagszennyezés, amely évente akár 13 millió tonnával tölti meg az óceánokat, további veszélyt jelent ezekre a teknősökre. Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy ha véletlenül megevett egy darab műanyagot, a teknősöknél 20%-kal nagyobb a halál kockázata.
Ezenkívül a szárazföldön az emberek riasztó ütemben gyűjtik be a teknős tojásokat táplálékként, és ezzel párhuzamosan a tojásrakási helyek zsugorodnak, ahogy az emberek egyre több partvonalat foglalnak el szerte a világon.
Bálnacápa: Orvvadászat
Nem is olyan régen egy kínai halászhajót őrizetbe vettek a Galápagos-szigetek, az emberi tevékenység elől elzárt tengeri rezervátum közelében. Az ecuadori hatóságok több mint 6600 cápát találtak a fedélzeten.
A cápákat nagy valószínűséggel cápauszonyleves készítésére szánták, amelyet főleg Kínában és Vietnamban szolgálnak fel.
A leves iránti kereslet néhány cápafaj, köztük a bálnák kihalásához vezetett. Az elmúlt néhány évtizedben egyes cápák populációja a globális éves kifogott mennyiség mintegy 95%-ával 100 millióra csökkent.
Krill (plankton rákfélék): vízmelegítés, túlhalászás
Bármilyen morzsalékos is, a plankton képezi a tengeri tápláléklánc gerincét, amely kritikus tápanyagforrást biztosít különféle fajok számára.
A krill az antarktiszi vizeken él, ahol a hideg hónapokban a jégtakarót használják élelmiszergyűjtésre és biztonságos környezetben történő növekedésre. Ahogy a jég elolvad a régióban, a krill élőhelyei zsugorodnak, és egyes populációk akár 80%-kal is csökkennek.
A krilleket a halászhajók is fenyegetik, amelyek nagy számban viszik őket takarmányozásra. A Greenpeace és más környezetvédelmi csoportok jelenleg globális moratóriumon dolgoznak a krillhalászat újonnan felfedezett vizeken.
Ha a krill eltűnik, az összes tengeri ökoszisztémában pusztító láncreakciókat fog okozni.
Korallok: az éghajlatváltozás miatt felmelegedő víz
A korallzátonyok rendkívül gyönyörű struktúrák, amelyek a legaktívabb óceáni ökoszisztémák egyikét támogatják. Több ezer faj, a halaktól és teknősöktől az algákig támaszkodik a korallzátonyokra a támogatásért és a védelemért.
Mivel az óceánok elnyelik a felesleges hő nagy részét, a tengerek hőmérséklete emelkedik, ami káros a korallokra. Amikor az óceánok hőmérséklete 2°C-kal a normál fölé emelkedik, a korallokat kifenyegeti egy potenciálisan halálos jelenség, az úgynevezett kifehéredés.
A fehéredés akkor következik be, amikor a hő sokkolja a korallt, és kiűzi a szimbiotikus organizmusokat, amelyek színt és tápanyagot adnak neki. A korallzátonyok általában felépülnek a kifehéredés után, de ha ez időről időre megtörténik, az végzetessé válik számukra. És ha nem tesznek semmit, a világ összes korallja elpusztulhat a század közepére.